Jókai 200 szabadon
Az MNMKK válogatása a Jókai 200 emlékévhez kapcsolódóan
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából 2025. február 18-án szabadon hozzáférhetővé teszi tagintézményeinek – az Iparművészeti Múzeumnak, a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak, a Magyar Természettudományi Múzeumnak, az Országos Széchényi Könyvtárnak, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak – az íróhoz kapcsolódó műtárgyait, válogat a páratlan értékű Jókai-hagyatékból.
A 200 Petőfi szabadon weboldalhoz hasonlóan a látogató szabadon barangolhat a kéziratok, fotók, képzőművészeti alkotások, könyvek, folyóiratok, színlapok és iparművészeti értékű tárgyi emlékek világában. Szándékunk szerint nem csupán Jókai életrajza és regényei kerülnek majd közelebb a nagyközönséghez, hanem hihetetlenül szerteágazó, közéleti, szerkesztői, tudományos tevékenysége is. Maga a kor elevenedik meg Jókainak a 19. századot csaknem kitöltő életidejét végigpásztázva.
A képek és a szövegek egyaránt a minőségi szórakozást, ismeretszerzést kereső látogató érdeklődésére tarthatnak számot, elsősorban érdekességeket, különlegesen értékes műtárgyakat válogattunk ki a nyilvánossá tétel során.
Megismerkedhetünk például Jókai komáromi gyermekkorának tárgyi emlékeivel, ezeket az ereklyéket haláláig őrizte az író. Fiatalkorának igazi ambíciója, hogy festő lesz, ezekből a képekből, rajzokból is közzéteszünk egy színes válogatást. A szerkesztő, hírlapíró Jókait számos ritka, egyedi értékű folyóirat, a mohó tudásszomjjal olvasó, a történetírás és a természettudomány iránt elkötelezett szerzőt könyvtára kincsei mutatják be.
Jókai az első szerző, aki tudatosan és kedvvel áll a korszak legkiválóbb fényképészeinek kamerája elé, a sokféle arckép, beállítás és a személyes terek sokasága beszippantják a nézőt, aligha lehet elszakadni e virtuális fényképalbum lapozgatásától.
Kevés szerzőből lesz „írófejedelem”, Jókai 50. szerzői jubileumának tárgyi emlékei a magyar irodalom- és mentalitástörténet sajátos, izgalmas fejezetébe engednek bepillantást.
S természetesen a legközvetlenebb, személyes kapcsolatot a látogatóval Jókai jellegzetes lila tintával írott, gyöngybetűs, karakteres sorai jelentik. Révai Mór, az író elkötelezett híve, kiadója így vallott róla: „Milyen Jókai kézirata? A legszebb kézirat, amit valaha láttam, pedig sokat láttam. Kis quart oldalak, finom papír lila tintával, apró, szabályos betűkkel telehintve, egyenletes sorokban, egyforma távolságban, mintha megolvasta volna, mindig 24–25 sor egy oldalon. Oldalakon végig alig egy-egy javítás, egy-egy helyreigazítás.”
A felület létrehozása a következő munkatársak közös munkájának eredménye:
SZERKESZTŐ: dr. Kalla Zsuzsa (PIM)
PROJEKTKOORDINÁCIÓ: dr. Kodolányi Judit (PIM), Mihály Eszter (OSZK)
TAGINTÉZMÉNYI KOORDINÁCIÓ: Hajabácsné dr. Dobos Dóra (MKVM), Mihály Eszter (OSZK), Nagy Anita (SOM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM)
OLVASÓSZERKESZTŐ: Komáromi Csaba (PIM)
LEKTORÁLÁS: E. Csorba Csilla (PIM)
ONLINE FELÜLET SZERKESZTÉSE: Czékmány Anna (PIM), Erlitz János (PIM), Márton Brigitta (PIM)
SZÖVEGEK:
Kéziratok: Baranyai Laura (OSZK), Földesi Ferenc (OSZK), Nagy Anita (SOM), Parragi Márta (PIM), dr. Rózsafalvi Zsuzsanna (PIM)
Nyomtatványok: dr. Csiszár Mirella (PIM), Mészáros Tibor (PIM), Mézes Ádám (MNM), Nagy Réka (PIM), Owaimer Oliver (PIM), dr. Rajnai Edit (OSZK)
Fotók: E. Csorba Csilla (PIM), Gáspár Balázs (PIM), dr. Kemény Aranka (PIM), dr. Lengyel Beatrix (MNM), Lukács Ágota (PIM), Matuszka Angéla (MTM)
Képzőművészeti alkotások: E. Csorba Csilla (PIM), Lukács Ágota (PIM), Madár Mária (PIM), dr. Mészáros Zsolt (PIM), Pallag Márta (MNM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), dr. Serfőző Szabolcs (MNM),
Tárgyak: dr. Bauer Norbert (MTM), Darabos Edit DLA (IMM), dr. Erdei Boglárka (MTM), Évinger Sándor (MTM), dr. Fuisz Tibor (MTM), dr. Gasparik Mihály (MTM), Horányi Ildikó (SOM), dr. Horváth Tünde (MTM), Kálosi Ildikó (IMM), dr. Kovács Ida (PIM), dr. Lovay Zsuzsanna (IMM), Nagy Györgyi (IMM), dr. Pandur Ildikó (IMM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), Radványi Diána (IMM), Semsey Balázs (IMM), Semsey Réka (IMM), dr. Szél Győző (MTM), Zeke Zsuzsanna (PIM)
RESTAURÁLÁS, DIGITALIZÁLÁS: Balogh Sándor (PIM), Bartha Levente (PIM), dr. Bauer Norbert (MTM), Bényi Andrea (MTM), Birtalan Zsolt (PIM), Budai Éva (MTM), Dunai Sarolta (PIM), Gaskó Jutka (MNM), Gál Csaba (PIM), Grabant Aranka (MTM), Jámbor Emese (MTM), Katona Gergely (MTM), Maurizio Ceccarelli (MNM), Peller Tamás (PIM), Szabados Tamás (MTM), Soltészné Haranghy Ágnes (IMM), Thurnayné Mijátovits Zorka (PIM), Turbéky Eszter (MTM), Urbán Jonatán (IMM)
A kilencéves Jókai Mór verse a Társalkodóban
Nyomtatvány | 1834 | Pest | L 334:4
Jókai Mór az ásvai Jókay kisbirtokos nemesi család ötödik gyermekeként született. Édesapja, Jókay József olvasott, irodalomkedvelő ember volt, aki nagy hangsúlyt fektetett gyermekei neveltetésére. Könyvgyűjteménye és a családban közkézen forgó irodalmi lapok hamar felkeltették a gyermek Jókai figyelmét a művészi alkotások iránt. Az éles eszű, álmodozó természetű fiút korán megnyilatkozó rajztehetsége miatt csodagyerekként tartották számon a családban.
Első versikéit hétéves korában, 1832-ben írta édesapja, majd tanítója neve napjára. Elemi iskoláit szülőfalujában, Komáromban járta, ahol egyik tanítója buzdítására a korabeli sajtóban népszerű csererejtvény műfajában is kipróbálta magát, verses formában. A kísérlet sikerült, megjelent a rejtvény. Ezen felbuzdulva írt egy újabb verset, melynek ihletője időskori visszaemlékezése szerint egy a város utcáin kóborló bolond volt, aki mindig azt kiabálta: „Urak a papok!”.
Kis művei körbejártak a Jókayékkal rokon családoknál. Egy alkalommal az Akadémia által egy költeményéért frissen kitüntetett, a családhoz bejáratos fiatal költőnek, Tóth Lőrincnek is megmutatták e verseket, aki lelkesen olvasta őket, sőt magával vitte Pestre, hogy nyomtatásban megjelentesse őket.
Így jutott el a kilencesztendős Jókai Mór verse a politikai napilap, a Jelenkor irodalmi mellékleteként megjelenő Társalkodóhoz, melynek 57. számában, 1834. július 16-án a Mulattató egyvelegek rovatban közölték. A korábbi csererejtvényt pedig másfél hónappal később, 1834. augusztus 31-én hozta le a Regélő Pesti Divatlap, mely minden lapszáma utolsó elemeként egy rejtvényt is közölt.
Tóth Lőrinc a későbbiekben is barátságot ápolt Jókaival, első regényéről terjedelmes és elismerő kritikát írt az Irodalmi Őrbe. Személyéhez kapcsolódik a Móric név Mórrá rövidülése is. A Mikszáth által közölt anekdota szerint Tóth Lőrinc címezte levelét először „Jókai Mór úrnak”, aki a válaszborítékra ̶ először bosszankodva ̶ a „Tóth Lőr úrnak” címzést jegyezte fel, majd Petőfi unszolására kezdte el maga is a Mór névalakot használni publikációiban.
Bár Jókai irodalmi pályáját A zsidó fiú című verses drámája elkészültétől számolja, visszatekintve ő maga is szimbolikus jelentőségűnek érzi, hogy zsengéi nyomtatásban megjelenhettek: „alányomtatva az egész nevem prædicatumostól, az életkorommal együtt: kilencz éves. – Ez volt a fátumom. Ezzel el voltam jegyezve a muzsának.”
MNMKK PIM gyűjteménye