Jókai 200 szabadon
Az MNMKK válogatása a Jókai 200 emlékévhez kapcsolódóan
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából 2025. február 18-án szabadon hozzáférhetővé teszi tagintézményeinek – az Iparművészeti Múzeumnak, a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak, a Magyar Természettudományi Múzeumnak, az Országos Széchényi Könyvtárnak, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak – az íróhoz kapcsolódó műtárgyait, válogat a páratlan értékű Jókai-hagyatékból.
A 200 Petőfi szabadon weboldalhoz hasonlóan a látogató szabadon barangolhat a kéziratok, fotók, képzőművészeti alkotások, könyvek, folyóiratok, színlapok és iparművészeti értékű tárgyi emlékek világában. Szándékunk szerint nem csupán Jókai életrajza és regényei kerülnek majd közelebb a nagyközönséghez, hanem hihetetlenül szerteágazó, közéleti, szerkesztői, tudományos tevékenysége is. Maga a kor elevenedik meg Jókainak a 19. századot csaknem kitöltő életidejét végigpásztázva.
A képek és a szövegek egyaránt a minőségi szórakozást, ismeretszerzést kereső látogató érdeklődésére tarthatnak számot, elsősorban érdekességeket, különlegesen értékes műtárgyakat válogattunk ki a nyilvánossá tétel során.
Megismerkedhetünk például Jókai komáromi gyermekkorának tárgyi emlékeivel, ezeket az ereklyéket haláláig őrizte az író. Fiatalkorának igazi ambíciója, hogy festő lesz, ezekből a képekből, rajzokból is közzéteszünk egy színes válogatást. A szerkesztő, hírlapíró Jókait számos ritka, egyedi értékű folyóirat, a mohó tudásszomjjal olvasó, a történetírás és a természettudomány iránt elkötelezett szerzőt könyvtára kincsei mutatják be.
Jókai az első szerző, aki tudatosan és kedvvel áll a korszak legkiválóbb fényképészeinek kamerája elé, a sokféle arckép, beállítás és a személyes terek sokasága beszippantják a nézőt, aligha lehet elszakadni e virtuális fényképalbum lapozgatásától.
Kevés szerzőből lesz „írófejedelem”, Jókai 50. szerzői jubileumának tárgyi emlékei a magyar irodalom- és mentalitástörténet sajátos, izgalmas fejezetébe engednek bepillantást.
S természetesen a legközvetlenebb, személyes kapcsolatot a látogatóval Jókai jellegzetes lila tintával írott, gyöngybetűs, karakteres sorai jelentik. Révai Mór, az író elkötelezett híve, kiadója így vallott róla: „Milyen Jókai kézirata? A legszebb kézirat, amit valaha láttam, pedig sokat láttam. Kis quart oldalak, finom papír lila tintával, apró, szabályos betűkkel telehintve, egyenletes sorokban, egyforma távolságban, mintha megolvasta volna, mindig 24–25 sor egy oldalon. Oldalakon végig alig egy-egy javítás, egy-egy helyreigazítás.”
A felület létrehozása a következő munkatársak közös munkájának eredménye:
SZERKESZTŐ: dr. Kalla Zsuzsa (PIM)
PROJEKTKOORDINÁCIÓ: dr. Kodolányi Judit (PIM), Mihály Eszter (OSZK)
TAGINTÉZMÉNYI KOORDINÁCIÓ: Hajabácsné dr. Dobos Dóra (MKVM), Mihály Eszter (OSZK), Nagy Anita (SOM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM)
OLVASÓSZERKESZTŐ: Komáromi Csaba (PIM)
LEKTORÁLÁS: E. Csorba Csilla (PIM)
ONLINE FELÜLET SZERKESZTÉSE: Czékmány Anna (PIM), Erlitz János (PIM), Márton Brigitta (PIM)
SZÖVEGEK:
Kéziratok: Baranyai Laura (OSZK), Földesi Ferenc (OSZK), Nagy Anita (SOM), Parragi Márta (PIM), dr. Rózsafalvi Zsuzsanna (PIM)
Nyomtatványok: dr. Csiszár Mirella (PIM), Mészáros Tibor (PIM), Mézes Ádám (MNM), Nagy Réka (PIM), Owaimer Oliver (PIM), dr. Rajnai Edit (OSZK)
Fotók: E. Csorba Csilla (PIM), Gáspár Balázs (PIM), dr. Kemény Aranka (PIM), dr. Lengyel Beatrix (MNM), Lukács Ágota (PIM), Matuszka Angéla (MTM)
Képzőművészeti alkotások: E. Csorba Csilla (PIM), Lukács Ágota (PIM), Madár Mária (PIM), dr. Mészáros Zsolt (PIM), Pallag Márta (MNM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), dr. Serfőző Szabolcs (MNM),
Tárgyak: dr. Bauer Norbert (MTM), Darabos Edit DLA (IMM), dr. Erdei Boglárka (MTM), Évinger Sándor (MTM), dr. Fuisz Tibor (MTM), dr. Gasparik Mihály (MTM), Horányi Ildikó (SOM), dr. Horváth Tünde (MTM), Kálosi Ildikó (IMM), dr. Kovács Ida (PIM), dr. Lovay Zsuzsanna (IMM), Nagy Györgyi (IMM), dr. Pandur Ildikó (IMM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), Radványi Diána (IMM), Semsey Balázs (IMM), Semsey Réka (IMM), dr. Szél Győző (MTM), Zeke Zsuzsanna (PIM)
RESTAURÁLÁS, DIGITALIZÁLÁS: Balogh Sándor (PIM), Bartha Levente (PIM), dr. Bauer Norbert (MTM), Bényi Andrea (MTM), Birtalan Zsolt (PIM), Budai Éva (MTM), Dunai Sarolta (PIM), Gaskó Jutka (MNM), Gál Csaba (PIM), Grabant Aranka (MTM), Jámbor Emese (MTM), Katona Gergely (MTM), Maurizio Ceccarelli (MNM), Peller Tamás (PIM), Szabados Tamás (MTM), Soltészné Haranghy Ágnes (IMM), Thurnayné Mijátovits Zorka (PIM), Turbéky Eszter (MTM), Urbán Jonatán (IMM)
A Pesti Röpívek
Jókai 200 szabadon | 1850 | Pest | H 80:2
Az 1848–49-es szabadságharc leverése után nehéz idők jártak a magyar irodalmi életre. A megtorlástól rettegő írók hallgatásba burkolóztak vagy vidékre költöztek. A hivatalos fórumok szüneteltették működésüket, a sajtó felügyelete a szigorú katonai hatóságok kezében volt. Az irodalmi élet Pesten maradt alakjai azonban terveket szőttek egy új, ízlésformáló lap indítására, mely mögé neves szerzők is beállhatnak. Szilágyi Sándornak jutott a feladat, hogy a lapindítási engedélyt kérvényezze.
Ez idő tájt érkezett vissza Pestre Jókai Mór több mint négy hónapnyi bujdosás után az Észak-Bükkből, a tardonai lelkész által a „jegyző távollétében” kiadott útlevéllel, Kovács János név alatt. Jókai pesti tartózkodása ekkor még egészen kis kör titka volt, nyilvánosan még nem mutatkozott, Szilágyinak mégis sikerült megnyernie őt a vállalkozásához.
Szilágyi Sándor kezdeményezése rövid életűnek bizonyult. 1850 márciusa és decembere között három különböző címen (Magyar Emléklapok/Magyar Írók Füzetei/Pesti Röpívek) jelentette meg lapjait, melyeket a cenzúra sorra betiltatott.
A mértékadó írók körében sem volt túl népszerű a vállalkozás, hiszen nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Úgy tartották, Szilágyi az eladhatóság miatt helyezte a forradalmi és szabadságharcos tematikát a középpontba, és próbált a hazafias érzelmű, ámde kevéssé művelt olvasói réteg kedvében járni, miközben vegyes színvonalú írásokat hozott. Egyéb publikálási lehetőség híján azonban támogatták őt, szerzői között – bár sokszor csak álnéven – a magyar irodalom színe-java szerepelt.
Jókai minden lapszámba küldött írást, eleinte Sajó álnéven. Összesen 15 elbeszélő műve jelent meg Szilágyinál, köztük rögtön az első lapszámban a nagy port kavart Madarász Lászlóról írt A gyémántos minister című műve. Erről az írásáról az irodalmi élet szereplői rögtön beazonosíthatták, kit rejt a Sajó név, s leveleikben biztosították őt támogatásukról. Jókai 1850 júliusában ugyan megjelentette a Forradalmi és csataképek 1848 és 49-ből című kétkötetes novellagyűjteményét, de az év nagyrészében a Szilágyi vállalkozásaiból befolyt honoráriumokra támaszkodott egyedüli bevételként.
A Jókai-hagyatékkal csak a Pesti Röpívek bekötött számai kerültek múzeumunk állományába, bár feltételezhető, hogy minden lapszám megvolt Jókai könyvtárában. A Pesti Röpívek legelső száma 1850. okt. 6-án jelent meg, melynek hátoldalán az előfizetési felhívás Sajó kizárólagos dolgozótársként való feltüntetésével hívogatta a megrendelőket.
MNMKK PIM gyűjteménye