Jókai 200 szabadon
Az MNMKK válogatása a Jókai 200 emlékévhez kapcsolódóan
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából 2025. február 18-án szabadon hozzáférhetővé teszi tagintézményeinek – az Iparművészeti Múzeumnak, a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak, a Magyar Természettudományi Múzeumnak, az Országos Széchényi Könyvtárnak, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak – az íróhoz kapcsolódó műtárgyait, válogat a páratlan értékű Jókai-hagyatékból.
A 200 Petőfi szabadon weboldalhoz hasonlóan a látogató szabadon barangolhat a kéziratok, fotók, képzőművészeti alkotások, könyvek, folyóiratok, színlapok és iparművészeti értékű tárgyi emlékek világában. Szándékunk szerint nem csupán Jókai életrajza és regényei kerülnek majd közelebb a nagyközönséghez, hanem hihetetlenül szerteágazó, közéleti, szerkesztői, tudományos tevékenysége is. Maga a kor elevenedik meg Jókainak a 19. századot csaknem kitöltő életidejét végigpásztázva.
A képek és a szövegek egyaránt a minőségi szórakozást, ismeretszerzést kereső látogató érdeklődésére tarthatnak számot, elsősorban érdekességeket, különlegesen értékes műtárgyakat válogattunk ki a nyilvánossá tétel során.
Megismerkedhetünk például Jókai komáromi gyermekkorának tárgyi emlékeivel, ezeket az ereklyéket haláláig őrizte az író. Fiatalkorának igazi ambíciója, hogy festő lesz, ezekből a képekből, rajzokból is közzéteszünk egy színes válogatást. A szerkesztő, hírlapíró Jókait számos ritka, egyedi értékű folyóirat, a mohó tudásszomjjal olvasó, a történetírás és a természettudomány iránt elkötelezett szerzőt könyvtára kincsei mutatják be.
Jókai az első szerző, aki tudatosan és kedvvel áll a korszak legkiválóbb fényképészeinek kamerája elé, a sokféle arckép, beállítás és a személyes terek sokasága beszippantják a nézőt, aligha lehet elszakadni e virtuális fényképalbum lapozgatásától.
Kevés szerzőből lesz „írófejedelem”, Jókai 50. szerzői jubileumának tárgyi emlékei a magyar irodalom- és mentalitástörténet sajátos, izgalmas fejezetébe engednek bepillantást.
S természetesen a legközvetlenebb, személyes kapcsolatot a látogatóval Jókai jellegzetes lila tintával írott, gyöngybetűs, karakteres sorai jelentik. Révai Mór, az író elkötelezett híve, kiadója így vallott róla: „Milyen Jókai kézirata? A legszebb kézirat, amit valaha láttam, pedig sokat láttam. Kis quart oldalak, finom papír lila tintával, apró, szabályos betűkkel telehintve, egyenletes sorokban, egyforma távolságban, mintha megolvasta volna, mindig 24–25 sor egy oldalon. Oldalakon végig alig egy-egy javítás, egy-egy helyreigazítás.”
A felület létrehozása a következő munkatársak közös munkájának eredménye:
SZERKESZTŐ: dr. Kalla Zsuzsa (PIM)
PROJEKTKOORDINÁCIÓ: dr. Kodolányi Judit (PIM), Mihály Eszter (OSZK)
TAGINTÉZMÉNYI KOORDINÁCIÓ: Hajabácsné dr. Dobos Dóra (MKVM), Mihály Eszter (OSZK), Nagy Anita (SOM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM)
OLVASÓSZERKESZTŐ: Komáromi Csaba (PIM)
LEKTORÁLÁS: E. Csorba Csilla (PIM)
ONLINE FELÜLET SZERKESZTÉSE: Czékmány Anna (PIM), Erlitz János (PIM), Márton Brigitta (PIM)
SZÖVEGEK:
Kéziratok: Baranyai Laura (OSZK), Földesi Ferenc (OSZK), Nagy Anita (SOM), Parragi Márta (PIM), dr. Rózsafalvi Zsuzsanna (PIM)
Nyomtatványok: dr. Csiszár Mirella (PIM), Mészáros Tibor (PIM), Mézes Ádám (MNM), Nagy Réka (PIM), Owaimer Oliver (PIM), dr. Rajnai Edit (OSZK)
Fotók: E. Csorba Csilla (PIM), Gáspár Balázs (PIM), dr. Kemény Aranka (PIM), dr. Lengyel Beatrix (MNM), Lukács Ágota (PIM), Matuszka Angéla (MTM)
Képzőművészeti alkotások: E. Csorba Csilla (PIM), Lukács Ágota (PIM), Madár Mária (PIM), dr. Mészáros Zsolt (PIM), Pallag Márta (MNM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), dr. Serfőző Szabolcs (MNM),
Tárgyak: dr. Bauer Norbert (MTM), Darabos Edit DLA (IMM), dr. Erdei Boglárka (MTM), Évinger Sándor (MTM), dr. Fuisz Tibor (MTM), dr. Gasparik Mihály (MTM), Horányi Ildikó (SOM), dr. Horváth Tünde (MTM), Kálosi Ildikó (IMM), dr. Kovács Ida (PIM), dr. Lovay Zsuzsanna (IMM), Nagy Györgyi (IMM), dr. Pandur Ildikó (IMM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), Radványi Diána (IMM), Semsey Balázs (IMM), Semsey Réka (IMM), dr. Szél Győző (MTM), Zeke Zsuzsanna (PIM)
RESTAURÁLÁS, DIGITALIZÁLÁS: Balogh Sándor (PIM), Bartha Levente (PIM), dr. Bauer Norbert (MTM), Bényi Andrea (MTM), Birtalan Zsolt (PIM), Budai Éva (MTM), Dunai Sarolta (PIM), Gaskó Jutka (MNM), Gál Csaba (PIM), Grabant Aranka (MTM), Jámbor Emese (MTM), Katona Gergely (MTM), Maurizio Ceccarelli (MNM), Peller Tamás (PIM), Szabados Tamás (MTM), Soltészné Haranghy Ágnes (IMM), Thurnayné Mijátovits Zorka (PIM), Turbéky Eszter (MTM), Urbán Jonatán (IMM)
A „szőlő-gyilkos” nagyfejű csajkó Jókai Kertészgazdászati jegyzeteiben
Tárgy | gyűjtés ideje: (1) 2017. április 2. ill. 2004. május 5.; (2) 2004. május 5. | (1) Köves-bérc, Pilisborosjenő; Pest vármegye, Magyarország, illetve Makkosmária, Budapest, Magyarország; (2) Makkosmária, Budapest, Magyarország;
Jókai Kertgazdászati jegyzeteiben a „látható szőlőpusztítók” között tárgyalja a csajkókat, „amik az ollójukkal a fiatal szőlőhajtást tőbűl lenyírják; arról nevezetesek, hogy háttal futnak előre, mint a rákok, a lopott prédát maguk után cepelve. Ezeknek a szőlő-gyilkosoknak megkeressük a lyukait a földben: ha rátalálunk, arasznyi mély gödröt vájunk eléje; a vaksi beleesik a gödörbe s nem tud belőle kikecmelegni többé. Aztán a szőlő közelében nem kell pázsitot hagyni, mert a gyimgyomos bakhátban van a »vincellérbogarak«-nak a legkedvesebb kaszinójuk.”
A 19. század végén még veszedelmes kártevőként ismert nagyfejű csajkó (Lethrus apterus) mára annyira visszaszorult, hogy jelenléte inkább örvendetes, mint kellemetlen. A 20-25 mm hosszú, fénytelen fekete bogár a Balkán-félszigettől Dél-Oroszországig és Kis-Ázsiáig fordul elő. A páros képen balra látható a nőstény, jobbra pedig a hím, amelynek rágóiról lefelé egy-egy hatalmas, agyarszerű fog nyúlik ki. Ez a második képen oldalról és szemből fotózott példányon különösen jól látszik. Szárnyfedői összenőttek, így nem tud repülni, viszont a talajon gyorsan szalad.
Magyarországon a hegyvidékek peremterületein, löszös talajon él, legjobban a csupasz, növényzettel alig benőtt lejtőket, felhagyott szőlőket kedveli. Jókai számára ez a legfontosabb jellemzője a csajkónak, kedvelt élőhelyeit a szőlősgazdának mindenképpen alaposan fel kell kapáltatnia, ha új növényt akar telepíteni. „Ellenben okvetlenül rigoloztatni kell az olyan szőlőtalajt, mely éveken át el volt hagyatva, melyhez kapával nem nyúltak, mert azt úgy keresztül-kasul szőtték a tarack, a perje, a szulák és farkasalma gyökerei, hogyha azokat tisztára ki nem szedik a földből, a szőlő meg nem marad benne, azonkívül pedig az ilyen elparlagult föld úgy meg van rakva pajor-féreggel, vincellér-bogárral (csajkóval), hogy halálos veszedelem valamit ültetni bele.”
A tavasszal megjelenő, kifejlett példányok legfőbb feladata az ivadékaikról való gondoskodás. A párzás után hosszú, fél méternél is lejjebb hatoló aknát ásnak, amelynek mélyén 6-8 rövid folyosó ágazik ki, ezek galambtojás méretű kamrában végződnek.
A hím hatalmas rágójával levéldarabokat vág le, majd hátrálva lehordja őket az üregekbe. A nőstény labdacsokat készít belőlük, melyeket szorosan begyömöszöl a kamrákba. Mindegyik labdacsba egy-egy pete kerül, amiből 8-10 nap múlva kelnek ki a lárvák.
Ezek fokozatos növekedéssel és vedlésekkel augusztus végére érik el 2-3 cm-es nagyságot. A lárvák fejlődésük utolsó stádiumában talajszemcsékből és ürülékükből makk méretű bábbölcsőt készítenek. Ebből fejlődik ki néhány hét múlva az imágó, maga a rovar, amely azonban csak a következő tavasszal bújik elő.
MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteménye