Jókai 200 szabadon
Az MNMKK válogatása a Jókai 200 emlékévhez kapcsolódóan
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából 2025. február 18-án szabadon hozzáférhetővé teszi tagintézményeinek – az Iparművészeti Múzeumnak, a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak, a Magyar Természettudományi Múzeumnak, az Országos Széchényi Könyvtárnak, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak – az íróhoz kapcsolódó műtárgyait, válogat a páratlan értékű Jókai-hagyatékból.
A 200 Petőfi szabadon weboldalhoz hasonlóan a látogató szabadon barangolhat a kéziratok, fotók, képzőművészeti alkotások, könyvek, folyóiratok, színlapok és iparművészeti értékű tárgyi emlékek világában. Szándékunk szerint nem csupán Jókai életrajza és regényei kerülnek majd közelebb a nagyközönséghez, hanem hihetetlenül szerteágazó, közéleti, szerkesztői, tudományos tevékenysége is. Maga a kor elevenedik meg Jókainak a 19. századot csaknem kitöltő életidejét végigpásztázva.
A képek és a szövegek egyaránt a minőségi szórakozást, ismeretszerzést kereső látogató érdeklődésére tarthatnak számot, elsősorban érdekességeket, különlegesen értékes műtárgyakat válogattunk ki a nyilvánossá tétel során.
Megismerkedhetünk például Jókai komáromi gyermekkorának tárgyi emlékeivel, ezeket az ereklyéket haláláig őrizte az író. Fiatalkorának igazi ambíciója, hogy festő lesz, ezekből a képekből, rajzokból is közzéteszünk egy színes válogatást. A szerkesztő, hírlapíró Jókait számos ritka, egyedi értékű folyóirat, a mohó tudásszomjjal olvasó, a történetírás és a természettudomány iránt elkötelezett szerzőt könyvtára kincsei mutatják be.
Jókai az első szerző, aki tudatosan és kedvvel áll a korszak legkiválóbb fényképészeinek kamerája elé, a sokféle arckép, beállítás és a személyes terek sokasága beszippantják a nézőt, aligha lehet elszakadni e virtuális fényképalbum lapozgatásától.
Kevés szerzőből lesz „írófejedelem”, Jókai 50. szerzői jubileumának tárgyi emlékei a magyar irodalom- és mentalitástörténet sajátos, izgalmas fejezetébe engednek bepillantást.
S természetesen a legközvetlenebb, személyes kapcsolatot a látogatóval Jókai jellegzetes lila tintával írott, gyöngybetűs, karakteres sorai jelentik. Révai Mór, az író elkötelezett híve, kiadója így vallott róla: „Milyen Jókai kézirata? A legszebb kézirat, amit valaha láttam, pedig sokat láttam. Kis quart oldalak, finom papír lila tintával, apró, szabályos betűkkel telehintve, egyenletes sorokban, egyforma távolságban, mintha megolvasta volna, mindig 24–25 sor egy oldalon. Oldalakon végig alig egy-egy javítás, egy-egy helyreigazítás.”
A felület létrehozása a következő munkatársak közös munkájának eredménye:
SZERKESZTŐ: dr. Kalla Zsuzsa (PIM)
PROJEKTKOORDINÁCIÓ: dr. Kodolányi Judit (PIM), Mihály Eszter (OSZK)
TAGINTÉZMÉNYI KOORDINÁCIÓ: Hajabácsné dr. Dobos Dóra (MKVM), Mihály Eszter (OSZK), Nagy Anita (SOM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM)
OLVASÓSZERKESZTŐ: Komáromi Csaba (PIM)
LEKTORÁLÁS: E. Csorba Csilla (PIM)
ONLINE FELÜLET SZERKESZTÉSE: Czékmány Anna (PIM), Erlitz János (PIM), Márton Brigitta (PIM)
SZÖVEGEK:
Kéziratok: Baranyai Laura (OSZK), Földesi Ferenc (OSZK), Nagy Anita (SOM), Parragi Márta (PIM), dr. Rózsafalvi Zsuzsanna (PIM)
Nyomtatványok: dr. Csiszár Mirella (PIM), Mészáros Tibor (PIM), Mézes Ádám (MNM), Nagy Réka (PIM), Owaimer Oliver (PIM), dr. Rajnai Edit (OSZK)
Fotók: E. Csorba Csilla (PIM), Gáspár Balázs (PIM), dr. Kemény Aranka (PIM), dr. Lengyel Beatrix (MNM), Lukács Ágota (PIM), Matuszka Angéla (MTM)
Képzőművészeti alkotások: E. Csorba Csilla (PIM), Lukács Ágota (PIM), Madár Mária (PIM), dr. Mészáros Zsolt (PIM), Pallag Márta (MNM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), dr. Serfőző Szabolcs (MNM),
Tárgyak: dr. Bauer Norbert (MTM), Darabos Edit DLA (IMM), dr. Erdei Boglárka (MTM), Évinger Sándor (MTM), dr. Fuisz Tibor (MTM), dr. Gasparik Mihály (MTM), Horányi Ildikó (SOM), dr. Horváth Tünde (MTM), Kálosi Ildikó (IMM), dr. Kovács Ida (PIM), dr. Lovay Zsuzsanna (IMM), Nagy Györgyi (IMM), dr. Pandur Ildikó (IMM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), Radványi Diána (IMM), Semsey Balázs (IMM), Semsey Réka (IMM), dr. Szél Győző (MTM), Zeke Zsuzsanna (PIM)
RESTAURÁLÁS, DIGITALIZÁLÁS: Balogh Sándor (PIM), Bartha Levente (PIM), dr. Bauer Norbert (MTM), Bényi Andrea (MTM), Birtalan Zsolt (PIM), Budai Éva (MTM), Dunai Sarolta (PIM), Gaskó Jutka (MNM), Gál Csaba (PIM), Grabant Aranka (MTM), Jámbor Emese (MTM), Katona Gergely (MTM), Maurizio Ceccarelli (MNM), Peller Tamás (PIM), Szabados Tamás (MTM), Soltészné Haranghy Ágnes (IMM), Thurnayné Mijátovits Zorka (PIM), Turbéky Eszter (MTM), Urbán Jonatán (IMM)
„Egy gyönyörű példány labradorjegec” Jókai tollából és az MTM gyűjteményéből
Tárgy | Labrador-félsziget, Kanada | Á.57.550. és Á.84.903
Az Egész az északi pólusig című, 1875-ben megjelent tudományos-fantasztikus kalandregényt a Ferenc József-földet felfedező osztrák–magyar északi-sarki expedíció (1872–1874) ihlette. Hőse, Galiba Péter, akit ottfelejtettek a jégtáblák fogságába került Tegetthoff gőzösön, Indiana Jones-filmbe illő kalandok során jut le a föld alá. Ott valóságos ásvány-, kőzet- és őslénykavalkád közepette folytatja utazását.
„Delejtűm, melynek segélyével számítottam ki addig a tekervényes sziklafolyosó irányát, egyszerre csak elkezdett semmit se mutatni. Lógott előre-hátra, vagy szökéseket tett, s mutogatta az éjszakot a szélrózsa minden irányába.
Itt vagy vasbánya vagy bazalttömegek vannak közel.
A sziklafal csupa dolerit tömeg volt, mely a bazaltnak egyik alkatrésze ugyan, de ez még nem bír delejességgel.
Később azonban a dolerit közül labradorjegecek [= labradoritkristályok] csillámlottak elém, amik szinte [= szintén] a bazalt alkatrészei. Egy gyönyörű példány labradorjegectől nem tagadhattam meg, hogy fel ne vegyem tehernek a tarisznyámba. Soha nem láttam gyönyörűbb színjátékot. Szemközti lapjai zöld, veres, kék és sárga ellentétes színeket mutattak, s a színes lapokat a tompa éleken széles fekete sávok választották el élesen egymástól; s amint a fény más irányban esett rájuk, egyszerre a lapok lettek feketék, s közöttük az elválasztó vonalak csillogtak a szivárvány minden színében.”
A képeken látható labradoritpéldányok – Jókai által oly érzékletesen leírt – színjátéka a természetes optikai rácsként viselkedő kristályról visszaverődő fény elhajlásának és interferenciájának következménye. A kristály e fénytani tulajdonságának ásványtani háttere a labradoritkristályok finoman lemezes felépítése. Egyébként nemcsak Galiba Péter gyűjtött labradoritot a Ferenc József-föld képzeletbeli csodabarlangjában. Jókai ásványgyűjteményének fennmaradt példányai közt is van ebből az ásványból.
A rövid idézetből is érzékelhető az az egész műre – és Jókai más alkotásaira is – jellemző vonás, hogy a bravúros – és egyben pontos – leírások a tudományos tények nagyvonalú kezelésével párosulnak. A dolerit nem „egyik alkatrésze” a bazaltnak, hanem egy hasonló ásványi összetételű, de durvább szemcseméretű kőzet, amely viszont ugyanúgy lehet mágneses, mint a bazalt. A bazaltban valóban van labradorit kőzetalkotó mennyiségben, viszont a kristályok szabad szemmel alig láthatóak, és irizálás nem észlelhető rajtuk.
A fejezet későbbi része, amelyben a túltelített bazaltolvadék a Galiba Péter által beledobott kő hatására oszlopok formájában (!) kikristályosodik, ékes példája annak, hogy Jókai a cselekményszövés hatásosságának érdekében időnként teljes mértékben elrugaszkodott a (természettudományos) realitásoktól. A – száz évvel e regény megírása előtt valóban kristályoknak hitt – bazaltoszlopok a kőzet hűlési zsugorodásának következtében alakulnak ki.
MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményéből