Jókai 200 szabadon
Az MNMKK válogatása a Jókai 200 emlékévhez kapcsolódóan
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából 2025. február 18-án szabadon hozzáférhetővé teszi tagintézményeinek – az Iparművészeti Múzeumnak, a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak, a Magyar Természettudományi Múzeumnak, az Országos Széchényi Könyvtárnak, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak – az íróhoz kapcsolódó műtárgyait, válogat a páratlan értékű Jókai-hagyatékból.
A 200 Petőfi szabadon weboldalhoz hasonlóan a látogató szabadon barangolhat a kéziratok, fotók, képzőművészeti alkotások, könyvek, folyóiratok, színlapok és iparművészeti értékű tárgyi emlékek világában. Szándékunk szerint nem csupán Jókai életrajza és regényei kerülnek majd közelebb a nagyközönséghez, hanem hihetetlenül szerteágazó, közéleti, szerkesztői, tudományos tevékenysége is. Maga a kor elevenedik meg Jókainak a 19. századot csaknem kitöltő életidejét végigpásztázva.
A képek és a szövegek egyaránt a minőségi szórakozást, ismeretszerzést kereső látogató érdeklődésére tarthatnak számot, elsősorban érdekességeket, különlegesen értékes műtárgyakat válogattunk ki a nyilvánossá tétel során.
Megismerkedhetünk például Jókai komáromi gyermekkorának tárgyi emlékeivel, ezeket az ereklyéket haláláig őrizte az író. Fiatalkorának igazi ambíciója, hogy festő lesz, ezekből a képekből, rajzokból is közzéteszünk egy színes válogatást. A szerkesztő, hírlapíró Jókait számos ritka, egyedi értékű folyóirat, a mohó tudásszomjjal olvasó, a történetírás és a természettudomány iránt elkötelezett szerzőt könyvtára kincsei mutatják be.
Jókai az első szerző, aki tudatosan és kedvvel áll a korszak legkiválóbb fényképészeinek kamerája elé, a sokféle arckép, beállítás és a személyes terek sokasága beszippantják a nézőt, aligha lehet elszakadni e virtuális fényképalbum lapozgatásától.
Kevés szerzőből lesz „írófejedelem”, Jókai 50. szerzői jubileumának tárgyi emlékei a magyar irodalom- és mentalitástörténet sajátos, izgalmas fejezetébe engednek bepillantást.
S természetesen a legközvetlenebb, személyes kapcsolatot a látogatóval Jókai jellegzetes lila tintával írott, gyöngybetűs, karakteres sorai jelentik. Révai Mór, az író elkötelezett híve, kiadója így vallott róla: „Milyen Jókai kézirata? A legszebb kézirat, amit valaha láttam, pedig sokat láttam. Kis quart oldalak, finom papír lila tintával, apró, szabályos betűkkel telehintve, egyenletes sorokban, egyforma távolságban, mintha megolvasta volna, mindig 24–25 sor egy oldalon. Oldalakon végig alig egy-egy javítás, egy-egy helyreigazítás.”
A felület létrehozása a következő munkatársak közös munkájának eredménye:
SZERKESZTŐ: dr. Kalla Zsuzsa (PIM)
PROJEKTKOORDINÁCIÓ: dr. Kodolányi Judit (PIM), Mihály Eszter (OSZK)
TAGINTÉZMÉNYI KOORDINÁCIÓ: Hajabácsné dr. Dobos Dóra (MKVM), Mihály Eszter (OSZK), Nagy Anita (SOM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM)
OLVASÓSZERKESZTŐ: Komáromi Csaba (PIM)
LEKTORÁLÁS: E. Csorba Csilla (PIM)
ONLINE FELÜLET SZERKESZTÉSE: Czékmány Anna (PIM), Erlitz János (PIM), Márton Brigitta (PIM)
SZÖVEGEK:
Kéziratok: Baranyai Laura (OSZK), Földesi Ferenc (OSZK), Nagy Anita (SOM), Parragi Márta (PIM), dr. Rózsafalvi Zsuzsanna (PIM)
Nyomtatványok: dr. Csiszár Mirella (PIM), Mészáros Tibor (PIM), Mézes Ádám (MNM), Nagy Réka (PIM), Owaimer Oliver (PIM), dr. Rajnai Edit (OSZK)
Fotók: E. Csorba Csilla (PIM), Gáspár Balázs (PIM), dr. Kemény Aranka (PIM), dr. Lengyel Beatrix (MNM), Lukács Ágota (PIM), Matuszka Angéla (MTM)
Képzőművészeti alkotások: E. Csorba Csilla (PIM), Lukács Ágota (PIM), Madár Mária (PIM), dr. Mészáros Zsolt (PIM), Pallag Márta (MNM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), dr. Serfőző Szabolcs (MNM),
Tárgyak: dr. Bauer Norbert (MTM), Darabos Edit DLA (IMM), dr. Erdei Boglárka (MTM), Évinger Sándor (MTM), dr. Fuisz Tibor (MTM), dr. Gasparik Mihály (MTM), Horányi Ildikó (SOM), dr. Horváth Tünde (MTM), Kálosi Ildikó (IMM), dr. Kovács Ida (PIM), dr. Lovay Zsuzsanna (IMM), Nagy Györgyi (IMM), dr. Pandur Ildikó (IMM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), Radványi Diána (IMM), Semsey Balázs (IMM), Semsey Réka (IMM), dr. Szél Győző (MTM), Zeke Zsuzsanna (PIM)
RESTAURÁLÁS, DIGITALIZÁLÁS: Balogh Sándor (PIM), Bartha Levente (PIM), dr. Bauer Norbert (MTM), Bényi Andrea (MTM), Birtalan Zsolt (PIM), Budai Éva (MTM), Dunai Sarolta (PIM), Gaskó Jutka (MNM), Gál Csaba (PIM), Grabant Aranka (MTM), Jámbor Emese (MTM), Katona Gergely (MTM), Maurizio Ceccarelli (MNM), Peller Tamás (PIM), Szabados Tamás (MTM), Soltészné Haranghy Ágnes (IMM), Thurnayné Mijátovits Zorka (PIM), Turbéky Eszter (MTM), Urbán Jonatán (IMM)
„Egy hírhedett banditája az Alföldnek” – ismerte-e Rózsa Sándor fényképét Jókai?
Tárgy | (1-2) 2025.1.1. (album), (3) 2024.30.1. (fotó)
Jókai igen sok írásában ábrázolta Rózsa Sándort – nem is tehetve mást – „regényes alakként”. Bűnbánó, a hazájáért küzdeni kívánó hősként, karakán betyárvezérként, majd az idő múlásával a szegedi börtön csellel elfogott rabjaként.
Műveiben – mint az Emléksorok 1848–49-ből, az Enyém, tied, övé, a Forradalmi és csataképek, A lélekidomár – nemcsak az 1848 és 1867 közötti hazai viszonyokat, hanem a betyárok társadalmi megítélésének változását is nyomon lehet követni.
Írásaiban megjelennek Rózsa Sándorral kapcsolatos személyes élményei is. 1848-ban az alföldi toborzókörútját járó Kossuth Jókait bízta meg a Rózsa Sándornak írt amnesztialevél megfogalmazásával, de Kossuth-hoz írt 1848. október 31-i levelének tanúsága szerint – az írónak az Enyém, tiéd, övé című művében olvasható regényes visszaemlékezésével ellentétben – a menlevelet nem a betyárvezérnek adta át „egy zivataros éjszakán a félegyházi homokbuckák között”, hanem Hutiray-Lukácsy Károly huszárőrmesternek, és ő juttatta el azt közvetítők útján a tőrbe csalástól tartva lehetőleg senki előtt nem mutatkozó Rózsa Sándorhoz.
Hogyan lehet mégis, hogy a harcaiban, bujdosásában, rabságában a köznép számára láthatatlan rablóvezérről és számos betyárról fényképsorozat maradt az utókorra? A betyárfotókat tartalmazó album képei a szegedi börtönben készültek, mely a közbiztonságot helyreállítani hivatott királyi biztos, gróf Ráday Gedeon által 1869–1870-ben lefolytatott nagyszabású hajtóvadászat során elfogott betyároknak és orgazdáknak gyűjtőhelye volt.
A fotók alkotója Letzter Lázár fényképész volt, aki 1869-ben nyitotta meg műtermét Szegeden. A betyárképek feltehetőleg a királyi biztos megrendelésére, valószínűleg 1872 és 1873 körül, a perek befejezése után készültek. Ezt támasztja alá az is, hogy a fotók alatt az elítélt neve mellett nyomtatottan szerepel – 23 esetben német és 22 esetben magyar nyelven – a büntetése is.
Az albumban – melyet a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára után most Tudománytörténeti Tárgygyűjteménye őriz – 42 személy arcképe található, köztük Rózsa Sándoré és anyjáé, akié az egyetlen női portré. Az ősz Rózsa Sándor egy – alighanem eredetiben is szürke – fal előtt, a pásztorok öltözetében, kalapban, subában állt lefényképezésekor. A kép alatt a „rablógyilkosság, útonállási rablások, lopások miatt életfogytiglani börtön” felirat olvasható.
A fényképeket kezdetben albumokban terjesztették, s ez lehetett a bemutatott tárgy célja is, mely fekete bőrborításával, fémdíszeivel, fémcsatjával, aranyfestésű éleivel igen reprezentatív kiadványnak számíthatott. Ma már kissé megkopott, a képeket keretező ovális és négyzetes kivágások egy része a papír savasodása miatt beszakadt, s a fotók kissé kifakultak.
A képek később a betyárvilágot bemutató könyvekben is megjelentek – a betyárok regényes életéről mesélt történetek azonban elszürkülnek a kamerába tekintő foglyok szemébe nézve.
A fotókat akár albumképként, akár illusztrációként Jókai is megismerhette. Nem tudhatjuk, hogy Jókai valóban látta-e Rózsa Sándor e képét – feltehetően igen –, de bizton állítható, hogy az „eredetijével” találkozott.
1869. évi elfogatása, majd 1872. évi elítéltetése után Rózsa Sándor a büntetését Magyarország egyik legszökésbiztosabb fegyintézetében, a szamosújvári börtönben töltötte le, ott halt meg és ott található a síremléke is. 1873-ban Jókai járt arra, és útleírásai között A szamosújvári fegyenctelep című részben személyes találkozásukról írva így festi le az egykori betyárlegendát: „Rózsa Sándor is szabólegény most. Blouse-nak való vásznat szabott nagy ollóval. Egyenesen álló, de szikár termete, tojásdad metszésű szelíd arca s őszinte nézésű kék szemei nem árulják el benne a puszták hajdani rém hősét.”
MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteménye