Jókai 200 szabadon
Az MNMKK válogatása a Jókai 200 emlékévhez kapcsolódóan
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából 2025. február 18-án szabadon hozzáférhetővé teszi tagintézményeinek – az Iparművészeti Múzeumnak, a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak, a Magyar Természettudományi Múzeumnak, az Országos Széchényi Könyvtárnak, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak – az íróhoz kapcsolódó műtárgyait, válogat a páratlan értékű Jókai-hagyatékból.
A 200 Petőfi szabadon weboldalhoz hasonlóan a látogató szabadon barangolhat a kéziratok, fotók, képzőművészeti alkotások, könyvek, folyóiratok, színlapok és iparművészeti értékű tárgyi emlékek világában. Szándékunk szerint nem csupán Jókai életrajza és regényei kerülnek majd közelebb a nagyközönséghez, hanem hihetetlenül szerteágazó, közéleti, szerkesztői, tudományos tevékenysége is. Maga a kor elevenedik meg Jókainak a 19. századot csaknem kitöltő életidejét végigpásztázva.
A képek és a szövegek egyaránt a minőségi szórakozást, ismeretszerzést kereső látogató érdeklődésére tarthatnak számot, elsősorban érdekességeket, különlegesen értékes műtárgyakat válogattunk ki a nyilvánossá tétel során.
Megismerkedhetünk például Jókai komáromi gyermekkorának tárgyi emlékeivel, ezeket az ereklyéket haláláig őrizte az író. Fiatalkorának igazi ambíciója, hogy festő lesz, ezekből a képekből, rajzokból is közzéteszünk egy színes válogatást. A szerkesztő, hírlapíró Jókait számos ritka, egyedi értékű folyóirat, a mohó tudásszomjjal olvasó, a történetírás és a természettudomány iránt elkötelezett szerzőt könyvtára kincsei mutatják be.
Jókai az első szerző, aki tudatosan és kedvvel áll a korszak legkiválóbb fényképészeinek kamerája elé, a sokféle arckép, beállítás és a személyes terek sokasága beszippantják a nézőt, aligha lehet elszakadni e virtuális fényképalbum lapozgatásától.
Kevés szerzőből lesz „írófejedelem”, Jókai 50. szerzői jubileumának tárgyi emlékei a magyar irodalom- és mentalitástörténet sajátos, izgalmas fejezetébe engednek bepillantást.
S természetesen a legközvetlenebb, személyes kapcsolatot a látogatóval Jókai jellegzetes lila tintával írott, gyöngybetűs, karakteres sorai jelentik. Révai Mór, az író elkötelezett híve, kiadója így vallott róla: „Milyen Jókai kézirata? A legszebb kézirat, amit valaha láttam, pedig sokat láttam. Kis quart oldalak, finom papír lila tintával, apró, szabályos betűkkel telehintve, egyenletes sorokban, egyforma távolságban, mintha megolvasta volna, mindig 24–25 sor egy oldalon. Oldalakon végig alig egy-egy javítás, egy-egy helyreigazítás.”
A felület létrehozása a következő munkatársak közös munkájának eredménye:
SZERKESZTŐ: dr. Kalla Zsuzsa (PIM)
PROJEKTKOORDINÁCIÓ: dr. Kodolányi Judit (PIM), Mihály Eszter (OSZK)
TAGINTÉZMÉNYI KOORDINÁCIÓ: Hajabácsné dr. Dobos Dóra (MKVM), Mihály Eszter (OSZK), Nagy Anita (SOM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM)
OLVASÓSZERKESZTŐ: Komáromi Csaba (PIM)
LEKTORÁLÁS: E. Csorba Csilla (PIM)
ONLINE FELÜLET SZERKESZTÉSE: Czékmány Anna (PIM), Erlitz János (PIM), Márton Brigitta (PIM)
SZÖVEGEK:
Kéziratok: Baranyai Laura (OSZK), Földesi Ferenc (OSZK), Nagy Anita (SOM), Parragi Márta (PIM), dr. Rózsafalvi Zsuzsanna (PIM)
Nyomtatványok: dr. Csiszár Mirella (PIM), Mészáros Tibor (PIM), Mézes Ádám (MNM), Nagy Réka (PIM), Owaimer Oliver (PIM), dr. Rajnai Edit (OSZK)
Fotók: E. Csorba Csilla (PIM), Gáspár Balázs (PIM), dr. Kemény Aranka (PIM), dr. Lengyel Beatrix (MNM), Lukács Ágota (PIM), Matuszka Angéla (MTM)
Képzőművészeti alkotások: E. Csorba Csilla (PIM), Lukács Ágota (PIM), Madár Mária (PIM), dr. Mészáros Zsolt (PIM), Pallag Márta (MNM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), dr. Serfőző Szabolcs (MNM),
Tárgyak: dr. Bauer Norbert (MTM), Darabos Edit DLA (IMM), dr. Erdei Boglárka (MTM), Évinger Sándor (MTM), dr. Fuisz Tibor (MTM), dr. Gasparik Mihály (MTM), Horányi Ildikó (SOM), dr. Horváth Tünde (MTM), Kálosi Ildikó (IMM), dr. Kovács Ida (PIM), dr. Lovay Zsuzsanna (IMM), Nagy Györgyi (IMM), dr. Pandur Ildikó (IMM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), Radványi Diána (IMM), Semsey Balázs (IMM), Semsey Réka (IMM), dr. Szél Győző (MTM), Zeke Zsuzsanna (PIM)
RESTAURÁLÁS, DIGITALIZÁLÁS: Balogh Sándor (PIM), Bartha Levente (PIM), dr. Bauer Norbert (MTM), Bényi Andrea (MTM), Birtalan Zsolt (PIM), Budai Éva (MTM), Dunai Sarolta (PIM), Gaskó Jutka (MNM), Gál Csaba (PIM), Grabant Aranka (MTM), Jámbor Emese (MTM), Katona Gergely (MTM), Maurizio Ceccarelli (MNM), Peller Tamás (PIM), Szabados Tamás (MTM), Soltészné Haranghy Ágnes (IMM), Thurnayné Mijátovits Zorka (PIM), Turbéky Eszter (MTM), Urbán Jonatán (IMM)
Jókai csillagászati távcsöve
Tárgy | 1860-as 80-as évek | Balatonfüred | R.62.320
Jókai természettudományos ismeretei, tájékozottsága jócskán meghaladta az amatőr kíváncsiskodók érdeklődését. Művei világosan tükrözik, az 1870-es évek végéig szoros figyelemmel kísérte a csillagászat fejlődését, sőt ekkoriban maga is nézegette az égboltot távcsövével.
Az itt látható példány jól azonosítható utolsó lakhelyének fotóin, az Erzsébet körúti lakásban. A háromlábú, leszúrható fa állványon egy nagyobb és kisebb rézcsővel ellátott távcső látszik. A műszert Jókay Móric, az író unokaöccse, Károly testvérének fia vitte az íróhoz Hathalmon lakó rokonától, Ihász Imrétől 1871-ben Balatonfüredre.
A családi visszaemlékezések szerint Füreden kettős szerepe volt: egyrészt esti társasági szórakozás volt a „csillagnézés”, másrészt segítségével nappal a sétányon korzózókat, a kikötőbe érkező hajókat lehetett szemmel tartani. A Jókaiékkal nyaraló unokahúg, Váli Mari írja: „Csak Jolánka távozása után néztem körül az egyszerű külsejével is nagyon impozáns, tágas, kényelmes villában, melynek homlokrészén levő pompás, téres, üveges teraszáról bájos kilátás nyílt az akkor éppen háborogni kezdő Balaton zöldes fénnyel csillogó hullámfodrainak játékára, melyeket alig látható körvonalakkal határolt a somogyi homokos partoldal. [...] A teremszerűen tágas üveges terasz bútorzatát tölgyfából faragott s finom kukoricahéjból sodort fonállal sávolyos mintára beszőtt magashátú székek, azokhoz illő pamlag, asztalok, virágállványok és Kokócska nagy rézkalitkája képezte, s ezeken kívül egy három magas lábon nyugvó, forgatható nagy teleszkóp, amelyen át Móric bátyám a Svábhegyen is nagy kedvteléssel szokta vizsgálni az éjjeli égbolt ragyogó világát.”
Jókai balatonfüredi villájából a Balaton átellenes partját is megfigyelhette: „A déli oldalon a két nagy ablak mellett lugasszerűen fut föl s kapaszkodik a falba az arisztolochia sipo, pipa alakú virágaival, hogy az égető nap heve ellen zöld ernyőként védjék az előszobát, melynek kolosszális ajtajában az írónak – mikor itt van – egy állványon lévő nagy távcsöve áll kiszegezve a Balaton és a somogyi partok felé; ezen nézegeti az érkező gőzöst, mennyi vendéget hoz? a somogyi tarló földeken izzadó keperakókat; a tihanyi zárda avas falát, melyhez visszhangja a századok dacára hű maradt.”
Jókai Róza 1926-ban az író svábhegyi távcsövéről emlékezett meg a Prágai Magyar Hírlapnak adott interjújában: „Volt egy nagy távcsöve. Akkora lencséje volt, mint egy tányér. Láttuk rajta a Saturnus összes gyűrűit. Nem volt nap, hogy papa ne nézett, ne vizsgálódott volna rajta. – Fanatikusan hitte, hogy akik érdemeket szereztek rá, főleg akikben erős volt a szép, jobb, tisztább utáni vágy, azok haláluk után tökéletesebb csillagba jutnak, mint a Föld, ahol intelligensebb, nemesebb, légiesebbek lesznek. A rosszszívűség, állati tunyaság és brutalitás pedig még fejletlenebb életviszonyok közé löki vissza az egyént. – Ő a Marsba készült. Emlékszem, svábhegyi teraszunk ablaka narancssárga és bíborvörös üveglapokból volt összerakva. Órák hosszat néztük ezen az ablakon keresztül a fákat, virágokat s próbáltuk elképzelni, ilyen világítás lesz-e odafenn a Marson?”.
MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteménye