Jókai 200 szabadon
Az MNMKK válogatása a Jókai 200 emlékévhez kapcsolódóan
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából 2025. február 18-án szabadon hozzáférhetővé teszi tagintézményeinek – az Iparművészeti Múzeumnak, a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak, a Magyar Természettudományi Múzeumnak, az Országos Széchényi Könyvtárnak, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak – az íróhoz kapcsolódó műtárgyait, válogat a páratlan értékű Jókai-hagyatékból.
A 200 Petőfi szabadon weboldalhoz hasonlóan a látogató szabadon barangolhat a kéziratok, fotók, képzőművészeti alkotások, könyvek, folyóiratok, színlapok és iparművészeti értékű tárgyi emlékek világában. Szándékunk szerint nem csupán Jókai életrajza és regényei kerülnek majd közelebb a nagyközönséghez, hanem hihetetlenül szerteágazó, közéleti, szerkesztői, tudományos tevékenysége is. Maga a kor elevenedik meg Jókainak a 19. századot csaknem kitöltő életidejét végigpásztázva.
A képek és a szövegek egyaránt a minőségi szórakozást, ismeretszerzést kereső látogató érdeklődésére tarthatnak számot, elsősorban érdekességeket, különlegesen értékes műtárgyakat válogattunk ki a nyilvánossá tétel során.
Megismerkedhetünk például Jókai komáromi gyermekkorának tárgyi emlékeivel, ezeket az ereklyéket haláláig őrizte az író. Fiatalkorának igazi ambíciója, hogy festő lesz, ezekből a képekből, rajzokból is közzéteszünk egy színes válogatást. A szerkesztő, hírlapíró Jókait számos ritka, egyedi értékű folyóirat, a mohó tudásszomjjal olvasó, a történetírás és a természettudomány iránt elkötelezett szerzőt könyvtára kincsei mutatják be.
Jókai az első szerző, aki tudatosan és kedvvel áll a korszak legkiválóbb fényképészeinek kamerája elé, a sokféle arckép, beállítás és a személyes terek sokasága beszippantják a nézőt, aligha lehet elszakadni e virtuális fényképalbum lapozgatásától.
Kevés szerzőből lesz „írófejedelem”, Jókai 50. szerzői jubileumának tárgyi emlékei a magyar irodalom- és mentalitástörténet sajátos, izgalmas fejezetébe engednek bepillantást.
S természetesen a legközvetlenebb, személyes kapcsolatot a látogatóval Jókai jellegzetes lila tintával írott, gyöngybetűs, karakteres sorai jelentik. Révai Mór, az író elkötelezett híve, kiadója így vallott róla: „Milyen Jókai kézirata? A legszebb kézirat, amit valaha láttam, pedig sokat láttam. Kis quart oldalak, finom papír lila tintával, apró, szabályos betűkkel telehintve, egyenletes sorokban, egyforma távolságban, mintha megolvasta volna, mindig 24–25 sor egy oldalon. Oldalakon végig alig egy-egy javítás, egy-egy helyreigazítás.”
A felület létrehozása a következő munkatársak közös munkájának eredménye:
SZERKESZTŐ: dr. Kalla Zsuzsa (PIM)
PROJEKTKOORDINÁCIÓ: dr. Kodolányi Judit (PIM), Mihály Eszter (OSZK)
TAGINTÉZMÉNYI KOORDINÁCIÓ: Hajabácsné dr. Dobos Dóra (MKVM), Mihály Eszter (OSZK), Nagy Anita (SOM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM)
OLVASÓSZERKESZTŐ: Komáromi Csaba (PIM)
LEKTORÁLÁS: E. Csorba Csilla (PIM)
ONLINE FELÜLET SZERKESZTÉSE: Czékmány Anna (PIM), Erlitz János (PIM), Márton Brigitta (PIM)
SZÖVEGEK:
Kéziratok: Baranyai Laura (OSZK), Földesi Ferenc (OSZK), Nagy Anita (SOM), Parragi Márta (PIM), dr. Rózsafalvi Zsuzsanna (PIM)
Nyomtatványok: dr. Csiszár Mirella (PIM), Mészáros Tibor (PIM), Mézes Ádám (MNM), Nagy Réka (PIM), Owaimer Oliver (PIM), dr. Rajnai Edit (OSZK)
Fotók: E. Csorba Csilla (PIM), Gáspár Balázs (PIM), dr. Kemény Aranka (PIM), dr. Lengyel Beatrix (MNM), Lukács Ágota (PIM), Matuszka Angéla (MTM)
Képzőművészeti alkotások: E. Csorba Csilla (PIM), Lukács Ágota (PIM), Madár Mária (PIM), dr. Mészáros Zsolt (PIM), Pallag Márta (MNM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), dr. Serfőző Szabolcs (MNM),
Tárgyak: dr. Bauer Norbert (MTM), Darabos Edit DLA (IMM), dr. Erdei Boglárka (MTM), Évinger Sándor (MTM), dr. Fuisz Tibor (MTM), dr. Gasparik Mihály (MTM), Horányi Ildikó (SOM), dr. Horváth Tünde (MTM), Kálosi Ildikó (IMM), dr. Kovács Ida (PIM), dr. Lovay Zsuzsanna (IMM), Nagy Györgyi (IMM), dr. Pandur Ildikó (IMM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), Radványi Diána (IMM), Semsey Balázs (IMM), Semsey Réka (IMM), dr. Szél Győző (MTM), Zeke Zsuzsanna (PIM)
RESTAURÁLÁS, DIGITALIZÁLÁS: Balogh Sándor (PIM), Bartha Levente (PIM), dr. Bauer Norbert (MTM), Bényi Andrea (MTM), Birtalan Zsolt (PIM), Budai Éva (MTM), Dunai Sarolta (PIM), Gaskó Jutka (MNM), Gál Csaba (PIM), Grabant Aranka (MTM), Jámbor Emese (MTM), Katona Gergely (MTM), Maurizio Ceccarelli (MNM), Peller Tamás (PIM), Szabados Tamás (MTM), Soltészné Haranghy Ágnes (IMM), Thurnayné Mijátovits Zorka (PIM), Turbéky Eszter (MTM), Urbán Jonatán (IMM)
Jókai második felesége, Nagy Bella családjával
Jókai 200 szabadon | 1903. november - 1904. április között | Nizza | 2588
„Baltaváry Tihamérné a szép december hónapot Nizzában töltötte. Akkor virágzanak javában a sárga violák a Promenade des Anglais szegélykertjeiben; a forró napsugár, a tengeri lég csodaerővel hat az idegekre…” – e felütéssel indul Jókai Mór A férj kabátja című feltehetően utolsó elbeszélése, amit a francia Riviéráról a Vasárnapi Ujságnak küldött 1904. január 5-én.
Az itthoni „csikorgó télben” ő is szenvedett a napsütés hiányától, ezért második feleségével, Nagy Bellával 1903. november 21-e és 1904. április 17-e közötti időszakot az enyhe, mediterrán éghajlatú nizzai üdülőhelyen töltik anyósával és sógornőivel. Feltehetően felesége két kisöccse ezúttal nem tartott velük.)
Bella emlékiratai szerint előbb a Grand Hotelben, majd a Nizza védjegyének számító, tengerparti Promenade des Anglais (Angol sétány) 67. szám alatt béreltek elegáns lakosztályt. Jókai szokott napirendjét itt is megtartotta. Kora reggeltől délelőtt tíz óráig írt, ebéd után lepihent. Délután baráti társaságban időzött – köztük volt a kalandos életű Türr István tábornok –, ismerős és ismeretlen hódolók látogatásait fogadta, napozott, sétált, légkúrát vett. Ez a kiegyensúlyozott életmód növelte alkotókedvét, a Magyar Nemzetnek és a Vasárnapi Újságnak küldött cikkek, novellák mellett két új regénybe kezdett.
A nizzai tartózkodásról fennmaradt fényképeket a helyi Maison â Trouville R. O. monogramú fényképészének köszönhetjük. Az egyik felvétel a lakosztályukban, a másik talán a kertben, a harmadik a hajókikötő sétányán készült a családról. A hölgykoszorú tagjai: balról az első anyósa, Grósz Mórné, középen felesége látszik és annak húgai, sógornői. Balról a második Grósz Gizella, aki maga is fényképész lett.
„Szép, derült idő van. A nap melegen süt. A tenger színe háromféle színt vált; nagy messze sötétkék, darabonkint smaragdzöld, közel égszínkék. (…) Amint a tenger szellője felénk csap, érezzük éledni a tüdőnket, elpihenni az idegeinket” – jellemezte Nizzát a Közelebb a naphoz című útijegyzetében.
„Hát még ha a női ruhákat le tudnám írni! De ahhoz én nem értek. A sok között ez is hiányzik a tudományomból. Annál jobban ért hozzá az asszonyom. Az asszonyi szem olyan, mint a moment-felvevő fotográfgép. Egy pillanat alatt megrögzött benne az eléje tűnt alak. Milyen volt a kalapja? Miféle toll rajta? Strucc, marabu, paradicsommadár, kócsag, jégmadár. Kalaptűjének boglárja drágakő. Függői brilliántok; nyakában milyen nyaklánc; nagyszemű igaz gyöngyökkel, mikről aranypénzek függnek alá, a tündöklő násfa, a drágaköves öv, a cipőkön ragyogó gyémántok. Hát még a ruhák! Legújabb párisi divat szerint.” A hölgyek öltözéke is elegáns, a boák – „e prémet pedig mindenki sétáltatja most” –, kalapok, napernyők közt Jókai ruházata visszafogott, mégis kifogástalan.
MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteménye