Jókai 200 szabadon
Az MNMKK válogatása a Jókai 200 emlékévhez kapcsolódóan
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából 2025. február 18-án szabadon hozzáférhetővé teszi tagintézményeinek – az Iparművészeti Múzeumnak, a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak, a Magyar Természettudományi Múzeumnak, az Országos Széchényi Könyvtárnak, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak – az íróhoz kapcsolódó műtárgyait, válogat a páratlan értékű Jókai-hagyatékból.
A 200 Petőfi szabadon weboldalhoz hasonlóan a látogató szabadon barangolhat a kéziratok, fotók, képzőművészeti alkotások, könyvek, folyóiratok, színlapok és iparművészeti értékű tárgyi emlékek világában. Szándékunk szerint nem csupán Jókai életrajza és regényei kerülnek majd közelebb a nagyközönséghez, hanem hihetetlenül szerteágazó, közéleti, szerkesztői, tudományos tevékenysége is. Maga a kor elevenedik meg Jókainak a 19. századot csaknem kitöltő életidejét végigpásztázva.
A képek és a szövegek egyaránt a minőségi szórakozást, ismeretszerzést kereső látogató érdeklődésére tarthatnak számot, elsősorban érdekességeket, különlegesen értékes műtárgyakat válogattunk ki a nyilvánossá tétel során.
Megismerkedhetünk például Jókai komáromi gyermekkorának tárgyi emlékeivel, ezeket az ereklyéket haláláig őrizte az író. Fiatalkorának igazi ambíciója, hogy festő lesz, ezekből a képekből, rajzokból is közzéteszünk egy színes válogatást. A szerkesztő, hírlapíró Jókait számos ritka, egyedi értékű folyóirat, a mohó tudásszomjjal olvasó, a történetírás és a természettudomány iránt elkötelezett szerzőt könyvtára kincsei mutatják be.
Jókai az első szerző, aki tudatosan és kedvvel áll a korszak legkiválóbb fényképészeinek kamerája elé, a sokféle arckép, beállítás és a személyes terek sokasága beszippantják a nézőt, aligha lehet elszakadni e virtuális fényképalbum lapozgatásától.
Kevés szerzőből lesz „írófejedelem”, Jókai 50. szerzői jubileumának tárgyi emlékei a magyar irodalom- és mentalitástörténet sajátos, izgalmas fejezetébe engednek bepillantást.
S természetesen a legközvetlenebb, személyes kapcsolatot a látogatóval Jókai jellegzetes lila tintával írott, gyöngybetűs, karakteres sorai jelentik. Révai Mór, az író elkötelezett híve, kiadója így vallott róla: „Milyen Jókai kézirata? A legszebb kézirat, amit valaha láttam, pedig sokat láttam. Kis quart oldalak, finom papír lila tintával, apró, szabályos betűkkel telehintve, egyenletes sorokban, egyforma távolságban, mintha megolvasta volna, mindig 24–25 sor egy oldalon. Oldalakon végig alig egy-egy javítás, egy-egy helyreigazítás.”
A felület létrehozása a következő munkatársak közös munkájának eredménye:
SZERKESZTŐ: dr. Kalla Zsuzsa (PIM)
PROJEKTKOORDINÁCIÓ: dr. Kodolányi Judit (PIM), Mihály Eszter (OSZK)
TAGINTÉZMÉNYI KOORDINÁCIÓ: Hajabácsné dr. Dobos Dóra (MKVM), Mihály Eszter (OSZK), Nagy Anita (SOM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM)
OLVASÓSZERKESZTŐ: Komáromi Csaba (PIM)
LEKTORÁLÁS: E. Csorba Csilla (PIM)
ONLINE FELÜLET SZERKESZTÉSE: Czékmány Anna (PIM), Erlitz János (PIM), Márton Brigitta (PIM)
SZÖVEGEK:
Kéziratok: Baranyai Laura (OSZK), Földesi Ferenc (OSZK), Nagy Anita (SOM), Parragi Márta (PIM), dr. Rózsafalvi Zsuzsanna (PIM)
Nyomtatványok: dr. Csiszár Mirella (PIM), Mészáros Tibor (PIM), Mézes Ádám (MNM), Nagy Réka (PIM), Owaimer Oliver (PIM), dr. Rajnai Edit (OSZK)
Fotók: E. Csorba Csilla (PIM), Gáspár Balázs (PIM), dr. Kemény Aranka (PIM), dr. Lengyel Beatrix (MNM), Lukács Ágota (PIM), Matuszka Angéla (MTM)
Képzőművészeti alkotások: E. Csorba Csilla (PIM), Lukács Ágota (PIM), Madár Mária (PIM), dr. Mészáros Zsolt (PIM), Pallag Márta (MNM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), dr. Serfőző Szabolcs (MNM),
Tárgyak: dr. Bauer Norbert (MTM), Darabos Edit DLA (IMM), dr. Erdei Boglárka (MTM), Évinger Sándor (MTM), dr. Fuisz Tibor (MTM), dr. Gasparik Mihály (MTM), Horányi Ildikó (SOM), dr. Horváth Tünde (MTM), Kálosi Ildikó (IMM), dr. Kovács Ida (PIM), dr. Lovay Zsuzsanna (IMM), Nagy Györgyi (IMM), dr. Pandur Ildikó (IMM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), Radványi Diána (IMM), Semsey Balázs (IMM), Semsey Réka (IMM), dr. Szél Győző (MTM), Zeke Zsuzsanna (PIM)
RESTAURÁLÁS, DIGITALIZÁLÁS: Balogh Sándor (PIM), Bartha Levente (PIM), dr. Bauer Norbert (MTM), Bényi Andrea (MTM), Birtalan Zsolt (PIM), Budai Éva (MTM), Dunai Sarolta (PIM), Gaskó Jutka (MNM), Gál Csaba (PIM), Grabant Aranka (MTM), Jámbor Emese (MTM), Katona Gergely (MTM), Maurizio Ceccarelli (MNM), Peller Tamás (PIM), Szabados Tamás (MTM), Soltészné Haranghy Ágnes (IMM), Thurnayné Mijátovits Zorka (PIM), Turbéky Eszter (MTM), Urbán Jonatán (IMM)
Kandallóóra olvasó nőalakkal
Tárgy | 19. század eleje | szerkezet: Peter Rau, Bécs | 5909.
A 18–19. századi főúri szalonok kandallójára dekorációként gyakran kerültek szoborkompozícióval díszített órák, amelyeket kandallóóra néven ismerhetünk. Ezek a pompás iparművészeti alkotások az órások és a tokkészítők közös munkájának eredményei. A kandallóórák tokjai nemes anyagokból, legtöbbször öntött, aranyozott bronzból és faragott márványból készültek. Ezek nem voltak egyedi darabok, hiszen a bronzöntés technikája lehetőséget nyújtott több példány készítésére is.
Ekkoriban az órákat díszítő szoborkompozíciókat kiemelkedő művészi értékük ellenére sem tekintették olyan műalkotásnak, amelynek készítőjét név szerint kellene számon tartani. Önálló kisplasztika formájában nem kivitelezték ezeket a szoborcsoportokat, pedig sok esetben csak a talapzatot kellett volna kicserélni. A kor népszerű témáit megjelenítő, különösképpen jól sikerült óratokokat viszont akár több másik kézműves műhely is lemásolta, tehát hasonló díszítésű kandallóórák sokfelé készültek Európában – különböző mesterek szerkezeteivel.
Az alabástromból faragott és aranyozott bronz veretekkel díszített óratok Peter Rau (1780–1829) bécsi órásmester úgynevezett bécsi négynegyedes szerkezetéhez készült. Ez negyedóránként elütötte az eltelt negyedek számát, majd pedig egy másik hangon az eltelt egész órák számát is, tehát például negyed hatkor egy ütés jelezte a negyedórát, és öt további ütés az egész órákat. Ezenkívül a szerkezetnek naptármutatója is van: a számlapgyűrű belső részén kisebb számokkal tüntették fel a hónap napjait 1–31-ig, a harmadik, legrövidebb mutató segítségével lehet a dátumot leolvasni a számlapról.
Az iparművészet-történet kutatói számos óratok tervezőjét azonosították, így Peter Rau szerkezetének alabástromból faragott és aranyozott bronzveretekkel díszített óratokjáról is tudhatjuk, hogy a Párizsban dolgozó, német származású bronzműves, Jean-André Reiche (terve nyomán készült, Olvasás címen ismert kompozíciót követi.
Az óratokokon szereplő ábrázolások témája utalhatott az időre, sőt, az időtlenségre is. Az olvasásban – vagy akár valamilyen művészi tevékenységben, például zenélésben vagy rajzolásban – elmerülő, s ezért az időn kívül kerülő ember alakja a 19. század képzőművészetében is gyakran megjelenik. A külvilág és az idő kizárását gyakran az a kompozíciós elem is hangsúlyozza, hogy az ábrázolt személy nem néz ki a képből, mert a tevékenységére koncentrál. 20. századi kifejezéssel flownak nevezhetjük azt az élményt, amelynek kiváltója a 19. században a leggyakrabban bizonyára az olvasás lehetett. Az alabástrom óratokon ábrázolt, mécses fényénél olvasó nőalak előtt az asztalon még három, a szék lába mellett pedig két további kötet látható. Ezek kifejezetten kisméretű könyvek, ezért úgy képzelhetjük, hogy talán verseskötetek, vagy esetleg irodalmi almanachok.
Péter Márta (szerk.): A klasszicizmustól a biedermeierig – Az európai iparművészet stíluskorszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1990. Nr. 2.52.