Jókai 200 szabadon
Az MNMKK válogatása a Jókai 200 emlékévhez kapcsolódóan
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából 2025. február 18-án szabadon hozzáférhetővé teszi tagintézményeinek – az Iparművészeti Múzeumnak, a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak, a Magyar Természettudományi Múzeumnak, az Országos Széchényi Könyvtárnak, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak – az íróhoz kapcsolódó műtárgyait, válogat a páratlan értékű Jókai-hagyatékból.
A 200 Petőfi szabadon weboldalhoz hasonlóan a látogató szabadon barangolhat a kéziratok, fotók, képzőművészeti alkotások, könyvek, folyóiratok, színlapok és iparművészeti értékű tárgyi emlékek világában. Szándékunk szerint nem csupán Jókai életrajza és regényei kerülnek majd közelebb a nagyközönséghez, hanem hihetetlenül szerteágazó, közéleti, szerkesztői, tudományos tevékenysége is. Maga a kor elevenedik meg Jókainak a 19. századot csaknem kitöltő életidejét végigpásztázva.
A képek és a szövegek egyaránt a minőségi szórakozást, ismeretszerzést kereső látogató érdeklődésére tarthatnak számot, elsősorban érdekességeket, különlegesen értékes műtárgyakat válogattunk ki a nyilvánossá tétel során.
Megismerkedhetünk például Jókai komáromi gyermekkorának tárgyi emlékeivel, ezeket az ereklyéket haláláig őrizte az író. Fiatalkorának igazi ambíciója, hogy festő lesz, ezekből a képekből, rajzokból is közzéteszünk egy színes válogatást. A szerkesztő, hírlapíró Jókait számos ritka, egyedi értékű folyóirat, a mohó tudásszomjjal olvasó, a történetírás és a természettudomány iránt elkötelezett szerzőt könyvtára kincsei mutatják be.
Jókai az első szerző, aki tudatosan és kedvvel áll a korszak legkiválóbb fényképészeinek kamerája elé, a sokféle arckép, beállítás és a személyes terek sokasága beszippantják a nézőt, aligha lehet elszakadni e virtuális fényképalbum lapozgatásától.
Kevés szerzőből lesz „írófejedelem”, Jókai 50. szerzői jubileumának tárgyi emlékei a magyar irodalom- és mentalitástörténet sajátos, izgalmas fejezetébe engednek bepillantást.
S természetesen a legközvetlenebb, személyes kapcsolatot a látogatóval Jókai jellegzetes lila tintával írott, gyöngybetűs, karakteres sorai jelentik. Révai Mór, az író elkötelezett híve, kiadója így vallott róla: „Milyen Jókai kézirata? A legszebb kézirat, amit valaha láttam, pedig sokat láttam. Kis quart oldalak, finom papír lila tintával, apró, szabályos betűkkel telehintve, egyenletes sorokban, egyforma távolságban, mintha megolvasta volna, mindig 24–25 sor egy oldalon. Oldalakon végig alig egy-egy javítás, egy-egy helyreigazítás.”
A felület létrehozása a következő munkatársak közös munkájának eredménye:
SZERKESZTŐ: dr. Kalla Zsuzsa (PIM)
PROJEKTKOORDINÁCIÓ: dr. Kodolányi Judit (PIM), Mihály Eszter (OSZK)
TAGINTÉZMÉNYI KOORDINÁCIÓ: Hajabácsné dr. Dobos Dóra (MKVM), Mihály Eszter (OSZK), Nagy Anita (SOM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM)
OLVASÓSZERKESZTŐ: Komáromi Csaba (PIM)
LEKTORÁLÁS: E. Csorba Csilla (PIM)
ONLINE FELÜLET SZERKESZTÉSE: Czékmány Anna (PIM), Erlitz János (PIM), Márton Brigitta (PIM)
SZÖVEGEK:
Kéziratok: Baranyai Laura (OSZK), Földesi Ferenc (OSZK), Nagy Anita (SOM), Parragi Márta (PIM), dr. Rózsafalvi Zsuzsanna (PIM)
Nyomtatványok: dr. Csiszár Mirella (PIM), Mészáros Tibor (PIM), Mézes Ádám (MNM), Nagy Réka (PIM), Owaimer Oliver (PIM), dr. Rajnai Edit (OSZK)
Fotók: E. Csorba Csilla (PIM), Gáspár Balázs (PIM), dr. Kemény Aranka (PIM), dr. Lengyel Beatrix (MNM), Lukács Ágota (PIM), Matuszka Angéla (MTM)
Képzőművészeti alkotások: E. Csorba Csilla (PIM), Lukács Ágota (PIM), Madár Mária (PIM), dr. Mészáros Zsolt (PIM), Pallag Márta (MNM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), dr. Serfőző Szabolcs (MNM),
Tárgyak: dr. Bauer Norbert (MTM), Darabos Edit DLA (IMM), dr. Erdei Boglárka (MTM), Évinger Sándor (MTM), dr. Fuisz Tibor (MTM), dr. Gasparik Mihály (MTM), Horányi Ildikó (SOM), dr. Horváth Tünde (MTM), Kálosi Ildikó (IMM), dr. Kovács Ida (PIM), dr. Lovay Zsuzsanna (IMM), Nagy Györgyi (IMM), dr. Pandur Ildikó (IMM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), Radványi Diána (IMM), Semsey Balázs (IMM), Semsey Réka (IMM), dr. Szél Győző (MTM), Zeke Zsuzsanna (PIM)
RESTAURÁLÁS, DIGITALIZÁLÁS: Balogh Sándor (PIM), Bartha Levente (PIM), dr. Bauer Norbert (MTM), Bényi Andrea (MTM), Birtalan Zsolt (PIM), Budai Éva (MTM), Dunai Sarolta (PIM), Gaskó Jutka (MNM), Gál Csaba (PIM), Grabant Aranka (MTM), Jámbor Emese (MTM), Katona Gergely (MTM), Maurizio Ceccarelli (MNM), Peller Tamás (PIM), Szabados Tamás (MTM), Soltészné Haranghy Ágnes (IMM), Thurnayné Mijátovits Zorka (PIM), Turbéky Eszter (MTM), Urbán Jonatán (IMM)
„Kicsoda micsoda ez a gyümölcsféreg?” – A bíborszínű és a szivarsodró eszelény Jókai Kertészgazdászati jegyzeteiben
Tárgy | gyűjtés ideje: (1) 2019. október 19.; (2) 2007. május 26., ill. 1994. április 30. | 1) Belsőszer, Nagyrákos; Vas vármegye, Magyarország; (2) Látó-hegy, naszály, Vác; Pest vármegye, Magyarország, ill. Sopron; Győr-Moson-Sopron vármegye, Magyarország
Jókai a Kertészgazdászati jegyzetek című művében több eszelény nevét is megemlíti, de csak két fajjal foglalkozik részletesebben.
Ezek egyike az almaeszelény vagy bíborszínű eszelény (Rhynchites bacchus). A nevét bíboros fémfényű megjelenéséről kapta e kis termetű bogár. Régebben valóságos csapásnak számított, hiszen az almatermés 30‒60 százalékát is képes volt tönkretenni. Ma, a vegyszeres növényvédelem időszakában ez a veszély jórészt elhárult.
Ma a növényvédelem kártétele alapján ezt a fajt a gyümölcsfúrók vagy termésrontók csoportjában tárgyalja. A kora tavasszal megjelenő bogár kezdetben rügyekkel, később levelekkel táplálkozik, és megrágja a virágkocsányt is.
A fő kártételét azonban a gyümölcs károsítása jelenti. A bogarak kis lyukakat rágnak a még diónyi almába, majd tojásaikat az üregbe helyezik. A kikelő lárvák a gyümölcs belsejébe rágják magukat, és annak húsával táplálkoznak. A lárvák nagyjából egy hónapig fejlődnek, majd kirágják magukat, a talajra pottyannak, és bábozódás céljából beássák magukat a földbe.
A másik, Jókai által említett faj a szőlő-levélsodró vagy szivarsodró eszelény (Byctiscus betulae), mely az előzőnél valamivel nagyobb és – amint a képen látható két példánya is illusztrálja – nem kevésbé látványos. E faj – nevének megfelelően – nem a termést, hanem a leveleket károsítja, miközben utódairól gondoskodik. A nőstény a levélnyél megrágásával megzavarja a levél nedvkeringését, így az elfonnyad. A fonnyadást azzal is sietteti, hogy a levéllemezt is több helyen megrágja. Ezután összegöngyöli a levelet, majd váladékával összeragasztja. Az így elkészült sodratba („szivarba”) azután az összetekert levélrétegek közé 5‒8 petét rak kis kirágott lyukakba. Egy-egy levélszivar elkészítése másfél-öt óráig tart. Bár Jókai apró részletekre kiterjedő megfigyelései alapvetően helyesek, a szőlőlevélen okozott kárt helytelenül az almaeszelénynek tulajdonítja: „Általános a gyümölcstermesztők panasza, hogy a fák rendetlenül teremnek; egy évben sok a gyümölcs, a nagy termés után két-három évig semmi, néha pedig az egész termés lehull, minden gyümölcs férges.
Hát legelőször is ismerkedjünk meg a bajnak az eredetével. Kicsoda micsoda ez a gyümölcsféreg? Az a »rhynchites cupreus« bogárnak a pondrója. (…) Oken ugyan az almagyümölcsöt pusztító orrmányost »rhynchites bacchusnak« nevezi, melynek aranyzöld a színe, de az én közvetlen tapasztalataim szerint ez a bogár a gyümölcsben nem tesz kárt és másutt rombol.”
MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteménye