Jókai 200 szabadon
Az MNMKK válogatása a Jókai 200 emlékévhez kapcsolódóan
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából 2025. február 18-án szabadon hozzáférhetővé teszi tagintézményeinek – az Iparművészeti Múzeumnak, a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak, a Magyar Természettudományi Múzeumnak, az Országos Széchényi Könyvtárnak, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak – az íróhoz kapcsolódó műtárgyait, válogat a páratlan értékű Jókai-hagyatékból.
A 200 Petőfi szabadon weboldalhoz hasonlóan a látogató szabadon barangolhat a kéziratok, fotók, képzőművészeti alkotások, könyvek, folyóiratok, színlapok és iparművészeti értékű tárgyi emlékek világában. Szándékunk szerint nem csupán Jókai életrajza és regényei kerülnek majd közelebb a nagyközönséghez, hanem hihetetlenül szerteágazó, közéleti, szerkesztői, tudományos tevékenysége is. Maga a kor elevenedik meg Jókainak a 19. századot csaknem kitöltő életidejét végigpásztázva.
A képek és a szövegek egyaránt a minőségi szórakozást, ismeretszerzést kereső látogató érdeklődésére tarthatnak számot, elsősorban érdekességeket, különlegesen értékes műtárgyakat válogattunk ki a nyilvánossá tétel során.
Megismerkedhetünk például Jókai komáromi gyermekkorának tárgyi emlékeivel, ezeket az ereklyéket haláláig őrizte az író. Fiatalkorának igazi ambíciója, hogy festő lesz, ezekből a képekből, rajzokból is közzéteszünk egy színes válogatást. A szerkesztő, hírlapíró Jókait számos ritka, egyedi értékű folyóirat, a mohó tudásszomjjal olvasó, a történetírás és a természettudomány iránt elkötelezett szerzőt könyvtára kincsei mutatják be.
Jókai az első szerző, aki tudatosan és kedvvel áll a korszak legkiválóbb fényképészeinek kamerája elé, a sokféle arckép, beállítás és a személyes terek sokasága beszippantják a nézőt, aligha lehet elszakadni e virtuális fényképalbum lapozgatásától.
Kevés szerzőből lesz „írófejedelem”, Jókai 50. szerzői jubileumának tárgyi emlékei a magyar irodalom- és mentalitástörténet sajátos, izgalmas fejezetébe engednek bepillantást.
S természetesen a legközvetlenebb, személyes kapcsolatot a látogatóval Jókai jellegzetes lila tintával írott, gyöngybetűs, karakteres sorai jelentik. Révai Mór, az író elkötelezett híve, kiadója így vallott róla: „Milyen Jókai kézirata? A legszebb kézirat, amit valaha láttam, pedig sokat láttam. Kis quart oldalak, finom papír lila tintával, apró, szabályos betűkkel telehintve, egyenletes sorokban, egyforma távolságban, mintha megolvasta volna, mindig 24–25 sor egy oldalon. Oldalakon végig alig egy-egy javítás, egy-egy helyreigazítás.”
A felület létrehozása a következő munkatársak közös munkájának eredménye:
SZERKESZTŐ: dr. Kalla Zsuzsa (PIM)
PROJEKTKOORDINÁCIÓ: dr. Kodolányi Judit (PIM), Mihály Eszter (OSZK)
TAGINTÉZMÉNYI KOORDINÁCIÓ: Hajabácsné dr. Dobos Dóra (MKVM), Mihály Eszter (OSZK), Nagy Anita (SOM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM)
OLVASÓSZERKESZTŐ: Komáromi Csaba (PIM)
LEKTORÁLÁS: E. Csorba Csilla (PIM)
ONLINE FELÜLET SZERKESZTÉSE: Czékmány Anna (PIM), Erlitz János (PIM), Márton Brigitta (PIM)
SZÖVEGEK:
Kéziratok: Baranyai Laura (OSZK), Földesi Ferenc (OSZK), Nagy Anita (SOM), Parragi Márta (PIM), dr. Rózsafalvi Zsuzsanna (PIM)
Nyomtatványok: dr. Csiszár Mirella (PIM), Mészáros Tibor (PIM), Mézes Ádám (MNM), Nagy Réka (PIM), Owaimer Oliver (PIM), dr. Rajnai Edit (OSZK)
Fotók: E. Csorba Csilla (PIM), Gáspár Balázs (PIM), dr. Kemény Aranka (PIM), dr. Lengyel Beatrix (MNM), Lukács Ágota (PIM), Matuszka Angéla (MTM)
Képzőművészeti alkotások: E. Csorba Csilla (PIM), Lukács Ágota (PIM), Madár Mária (PIM), dr. Mészáros Zsolt (PIM), Pallag Márta (MNM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), dr. Serfőző Szabolcs (MNM),
Tárgyak: dr. Bauer Norbert (MTM), Darabos Edit DLA (IMM), dr. Erdei Boglárka (MTM), Évinger Sándor (MTM), dr. Fuisz Tibor (MTM), dr. Gasparik Mihály (MTM), Horányi Ildikó (SOM), dr. Horváth Tünde (MTM), Kálosi Ildikó (IMM), dr. Kovács Ida (PIM), dr. Lovay Zsuzsanna (IMM), Nagy Györgyi (IMM), dr. Pandur Ildikó (IMM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), Radványi Diána (IMM), Semsey Balázs (IMM), Semsey Réka (IMM), dr. Szél Győző (MTM), Zeke Zsuzsanna (PIM)
RESTAURÁLÁS, DIGITALIZÁLÁS: Balogh Sándor (PIM), Bartha Levente (PIM), dr. Bauer Norbert (MTM), Bényi Andrea (MTM), Birtalan Zsolt (PIM), Budai Éva (MTM), Dunai Sarolta (PIM), Gaskó Jutka (MNM), Gál Csaba (PIM), Grabant Aranka (MTM), Jámbor Emese (MTM), Katona Gergely (MTM), Maurizio Ceccarelli (MNM), Peller Tamás (PIM), Szabados Tamás (MTM), Soltészné Haranghy Ágnes (IMM), Thurnayné Mijátovits Zorka (PIM), Turbéky Eszter (MTM), Urbán Jonatán (IMM)
Óriáskagyló az MTM gyűjteményében, Laborfalvi Róza ajándéka
Tárgy | 1886/1887
A 94 cm hosszú és 142 kilogrammos óriáskagylót maga Jókai Mór ajándékozta a nemzetnek felesége halálát követően. A kivételes darab ugyanis valójában Laborfalvi Rózáé volt, ő vásárolta a múzeumnak. 1886 végén vagy legkésőbb 1887 elején került sor az átadásra, a Magyar Nemzeti Múzeum Állattári Osztályának gyűjteményébe.
Az ajándékozás pontos körülményei nem ismertek, hiszen a gyarapodási naplók, feljegyzések elégtek az 1956-os forradalom alatti tűzvészben, a puhatestű-gyűjtemény nagy részével együtt. Mivel ezt a különleges példányt, soha nem sorolták be a tudományos gyűjteménybe, így csodával határos módon vészelte át a katasztrófát a Nemzeti Múzeum igazgatói irodájában.
Az óriáskagyló, tudományos nevén Tridacna gigas a Föld legnagyobb puhatestűje. Az ógörög eredetű „tridacna” szót már Plinius használta valamiféle, állítólag az Indiai-óceánban élő lábnyi átmérőjű kagylókra, melyeket szerinte azért hívtak így, mert három harapásra lehetett csak elfogyasztani őket (daknó ógörögül „harap”-ot jelent).
Más régi írók viszont éppen fordítva, az óriáskagylók által bekapott és halálos szorításukban rekedt búvárokról és gyöngyhalászokról szóló történetekkel sokkolták olvasóikat. Talán nem teljesen alaptalanul, hiszen a sekély tengerekben élő óriáskagyló külső ingerekre, így érintésre csakugyan meglepő gyorsasággal zárja be teknőit, ez akár a kagylóharapás képzetét is keltheti az emberben. Sőt, ha a nagyobb példányok záróizmainak elképesztő erejét is figyelembe vesszük, nem tekinthetjük teljesen légből kapottnak ezeket a rémtörténeteket.
Érdemes eltöprengeni ennek az óriáskagylónak az életkorán is. Tudjuk, hogy a tengerek e hatalmas lakói a fatörzshöz hasonlóan meglehetősen lassan növekszenek, a valóban nagy példányok életkora pedig akár a száz évet is elérheti. A tényleges korát természetesen még becsülni sem igen lehet, hiszen se a kifogás, se a vásárlás idejéről nincs adatunk. Bizonyos azonban, hogy nem járunk messze az igazságtól, ha jó 250-300 évet adunk e históriai érdekességű példánynak.
MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményéből