Jókai 200 szabadon
Az MNMKK válogatása a Jókai 200 emlékévhez kapcsolódóan
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából 2025. február 18-án szabadon hozzáférhetővé teszi tagintézményeinek – az Iparművészeti Múzeumnak, a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak, a Magyar Természettudományi Múzeumnak, az Országos Széchényi Könyvtárnak, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak – az íróhoz kapcsolódó műtárgyait, válogat a páratlan értékű Jókai-hagyatékból.
A 200 Petőfi szabadon weboldalhoz hasonlóan a látogató szabadon barangolhat a kéziratok, fotók, képzőművészeti alkotások, könyvek, folyóiratok, színlapok és iparművészeti értékű tárgyi emlékek világában. Szándékunk szerint nem csupán Jókai életrajza és regényei kerülnek majd közelebb a nagyközönséghez, hanem hihetetlenül szerteágazó, közéleti, szerkesztői, tudományos tevékenysége is. Maga a kor elevenedik meg Jókainak a 19. századot csaknem kitöltő életidejét végigpásztázva.
A képek és a szövegek egyaránt a minőségi szórakozást, ismeretszerzést kereső látogató érdeklődésére tarthatnak számot, elsősorban érdekességeket, különlegesen értékes műtárgyakat válogattunk ki a nyilvánossá tétel során.
Megismerkedhetünk például Jókai komáromi gyermekkorának tárgyi emlékeivel, ezeket az ereklyéket haláláig őrizte az író. Fiatalkorának igazi ambíciója, hogy festő lesz, ezekből a képekből, rajzokból is közzéteszünk egy színes válogatást. A szerkesztő, hírlapíró Jókait számos ritka, egyedi értékű folyóirat, a mohó tudásszomjjal olvasó, a történetírás és a természettudomány iránt elkötelezett szerzőt könyvtára kincsei mutatják be.
Jókai az első szerző, aki tudatosan és kedvvel áll a korszak legkiválóbb fényképészeinek kamerája elé, a sokféle arckép, beállítás és a személyes terek sokasága beszippantják a nézőt, aligha lehet elszakadni e virtuális fényképalbum lapozgatásától.
Kevés szerzőből lesz „írófejedelem”, Jókai 50. szerzői jubileumának tárgyi emlékei a magyar irodalom- és mentalitástörténet sajátos, izgalmas fejezetébe engednek bepillantást.
S természetesen a legközvetlenebb, személyes kapcsolatot a látogatóval Jókai jellegzetes lila tintával írott, gyöngybetűs, karakteres sorai jelentik. Révai Mór, az író elkötelezett híve, kiadója így vallott róla: „Milyen Jókai kézirata? A legszebb kézirat, amit valaha láttam, pedig sokat láttam. Kis quart oldalak, finom papír lila tintával, apró, szabályos betűkkel telehintve, egyenletes sorokban, egyforma távolságban, mintha megolvasta volna, mindig 24–25 sor egy oldalon. Oldalakon végig alig egy-egy javítás, egy-egy helyreigazítás.”
A felület létrehozása a következő munkatársak közös munkájának eredménye:
SZERKESZTŐ: dr. Kalla Zsuzsa (PIM)
PROJEKTKOORDINÁCIÓ: dr. Kodolányi Judit (PIM), Mihály Eszter (OSZK)
TAGINTÉZMÉNYI KOORDINÁCIÓ: Hajabácsné dr. Dobos Dóra (MKVM), Mihály Eszter (OSZK), Nagy Anita (SOM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM)
OLVASÓSZERKESZTŐ: Komáromi Csaba (PIM)
LEKTORÁLÁS: E. Csorba Csilla (PIM)
ONLINE FELÜLET SZERKESZTÉSE: Czékmány Anna (PIM), Erlitz János (PIM), Márton Brigitta (PIM)
SZÖVEGEK:
Kéziratok: Baranyai Laura (OSZK), Földesi Ferenc (OSZK), Nagy Anita (SOM), Parragi Márta (PIM), dr. Rózsafalvi Zsuzsanna (PIM)
Nyomtatványok: dr. Csiszár Mirella (PIM), Mészáros Tibor (PIM), Mézes Ádám (MNM), Nagy Réka (PIM), Owaimer Oliver (PIM), dr. Rajnai Edit (OSZK)
Fotók: E. Csorba Csilla (PIM), Gáspár Balázs (PIM), dr. Kemény Aranka (PIM), dr. Lengyel Beatrix (MNM), Lukács Ágota (PIM), Matuszka Angéla (MTM)
Képzőművészeti alkotások: E. Csorba Csilla (PIM), Lukács Ágota (PIM), Madár Mária (PIM), dr. Mészáros Zsolt (PIM), Pallag Márta (MNM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), dr. Serfőző Szabolcs (MNM),
Tárgyak: dr. Bauer Norbert (MTM), Darabos Edit DLA (IMM), dr. Erdei Boglárka (MTM), Évinger Sándor (MTM), dr. Fuisz Tibor (MTM), dr. Gasparik Mihály (MTM), Horányi Ildikó (SOM), dr. Horváth Tünde (MTM), Kálosi Ildikó (IMM), dr. Kovács Ida (PIM), dr. Lovay Zsuzsanna (IMM), Nagy Györgyi (IMM), dr. Pandur Ildikó (IMM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), Radványi Diána (IMM), Semsey Balázs (IMM), Semsey Réka (IMM), dr. Szél Győző (MTM), Zeke Zsuzsanna (PIM)
RESTAURÁLÁS, DIGITALIZÁLÁS: Balogh Sándor (PIM), Bartha Levente (PIM), dr. Bauer Norbert (MTM), Bényi Andrea (MTM), Birtalan Zsolt (PIM), Budai Éva (MTM), Dunai Sarolta (PIM), Gaskó Jutka (MNM), Gál Csaba (PIM), Grabant Aranka (MTM), Jámbor Emese (MTM), Katona Gergely (MTM), Maurizio Ceccarelli (MNM), Peller Tamás (PIM), Szabados Tamás (MTM), Soltészné Haranghy Ágnes (IMM), Thurnayné Mijátovits Zorka (PIM), Turbéky Eszter (MTM), Urbán Jonatán (IMM)
Pipatórium
Tárgy | 19. század közepe | Besztercebánya(?) | 68.92.1.
A 19. századi magyar polgári otthonok napjainkra elfelejtett berendezési darabjai közé tartozik a pipatórium. Ebéd vagy vacsora után a házigazda a férfivendégekkel átvonult az úriszobába. Ennek berendezéséhez tartozott egy íróasztal, könyvszekrény, dívány vagy pamlag, kényelmes fotelek, sokszor egy játékasztal, a falon fegyverek, vadásztrófeák. Itt lehetett dohányozni, ezért itt kapott helyet a pipatórium is: a társalgás az államügyek, a politika fontos eseményei, az üzleti élet körül forgott a pipafüstbe burkolódzó férfiak között.
A pipázás jellemzően férfias szenvedély, így a pipák díszítése is főleg a katonáskodás, a híres csaták, a vadászat, a lovaglás témájához kapcsolódott. A pipa feje készülhetett egyszerű cserépből vagy fából, az értékesebb darabok fagyökérből, csontból, porcelánból és a legnemesebb anyagból: tajtékból. A szürkés vagy sárgásfehér színű tajtékkő, más néven szepiolit könnyen faragható, vízben megpuhul, hő hatására pedig megkeményedik. A neves pipafaragók gyakran monogramjukkal vagy bélyegzővel jelezték műveiket, a pipafej két végére ötvösmesterekkel készíttettek ezüst kupakot, illetve szárlemezt. A pipaszár anyaga a leggyakrabban meggyfa volt, a legnemesebb darabokra borostyánból készült szopókát is tettek a pipakészítők.
A díszesen kivitelezett, nemes anyagú pipák státuszszimbólum-értékkel is rendelkeztek, gyakran a tulajdonos címere is szerepelt rajtuk. A pompás darabok a falra függesztett vagy a szoba sarkába állított pipatóriumon sorakoztak. Sok ritka anyagú, különleges formájú pipa kifejezetten vitrinek számára, gyűjtőknek készült – faragott sokalakos jeleneteik mitológiai témákat ábrázoltak vagy történelmi eseményeket örökítettek meg.
Az Iparművészeti Múzeumban őrzött pipatórium tulajdonosa Palkovics Ferenc besztercebányai városi tisztviselő volt a 19. század közepén. A bútor kőris és haboskőris borítású, faragott, ívelt taggal összekötött, líra alakú lábazaton álló szekrénytest. Két fiókjában dohány, illetve pipázási kellékek kaptak helyet. Fedőlapján kilenc ovális alakú, nemezzel bélelt mélyedésbe támaszthatók a pipafejek. A perem két oldalán található három-három félkör alakú bevágás a csibukszárak megtámasztására szolgál, a vízszintes kis polc pedig a pipaszárak függőleges elhelyezését segíti.
Veres Mari (szerk.): A reformkor művészete. Iparművészet. Budapest, Vince, 2023. 112–113.
Haider Edit – Ridovics Anna: A magyar pipa története – A magyar történelem a pipákon. Kiállítási katalógus. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 2000.
Péter Márta, Vadas József (szerk.): Historizmus és eklektika – Az európai iparművészet stíluskorszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1992. Nr. 95.
MNMKK Iparművészeti Múzeum gyűjteménye