Jókai 200 szabadon
Az MNMKK válogatása a Jókai 200 emlékévhez kapcsolódóan
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából 2025. február 18-án szabadon hozzáférhetővé teszi tagintézményeinek – az Iparművészeti Múzeumnak, a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak, a Magyar Természettudományi Múzeumnak, az Országos Széchényi Könyvtárnak, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak – az íróhoz kapcsolódó műtárgyait, válogat a páratlan értékű Jókai-hagyatékból.
A 200 Petőfi szabadon weboldalhoz hasonlóan a látogató szabadon barangolhat a kéziratok, fotók, képzőművészeti alkotások, könyvek, folyóiratok, színlapok és iparművészeti értékű tárgyi emlékek világában. Szándékunk szerint nem csupán Jókai életrajza és regényei kerülnek majd közelebb a nagyközönséghez, hanem hihetetlenül szerteágazó, közéleti, szerkesztői, tudományos tevékenysége is. Maga a kor elevenedik meg Jókainak a 19. századot csaknem kitöltő életidejét végigpásztázva.
A képek és a szövegek egyaránt a minőségi szórakozást, ismeretszerzést kereső látogató érdeklődésére tarthatnak számot, elsősorban érdekességeket, különlegesen értékes műtárgyakat válogattunk ki a nyilvánossá tétel során.
Megismerkedhetünk például Jókai komáromi gyermekkorának tárgyi emlékeivel, ezeket az ereklyéket haláláig őrizte az író. Fiatalkorának igazi ambíciója, hogy festő lesz, ezekből a képekből, rajzokból is közzéteszünk egy színes válogatást. A szerkesztő, hírlapíró Jókait számos ritka, egyedi értékű folyóirat, a mohó tudásszomjjal olvasó, a történetírás és a természettudomány iránt elkötelezett szerzőt könyvtára kincsei mutatják be.
Jókai az első szerző, aki tudatosan és kedvvel áll a korszak legkiválóbb fényképészeinek kamerája elé, a sokféle arckép, beállítás és a személyes terek sokasága beszippantják a nézőt, aligha lehet elszakadni e virtuális fényképalbum lapozgatásától.
Kevés szerzőből lesz „írófejedelem”, Jókai 50. szerzői jubileumának tárgyi emlékei a magyar irodalom- és mentalitástörténet sajátos, izgalmas fejezetébe engednek bepillantást.
S természetesen a legközvetlenebb, személyes kapcsolatot a látogatóval Jókai jellegzetes lila tintával írott, gyöngybetűs, karakteres sorai jelentik. Révai Mór, az író elkötelezett híve, kiadója így vallott róla: „Milyen Jókai kézirata? A legszebb kézirat, amit valaha láttam, pedig sokat láttam. Kis quart oldalak, finom papír lila tintával, apró, szabályos betűkkel telehintve, egyenletes sorokban, egyforma távolságban, mintha megolvasta volna, mindig 24–25 sor egy oldalon. Oldalakon végig alig egy-egy javítás, egy-egy helyreigazítás.”
A felület létrehozása a következő munkatársak közös munkájának eredménye:
SZERKESZTŐ: dr. Kalla Zsuzsa (PIM)
PROJEKTKOORDINÁCIÓ: dr. Kodolányi Judit (PIM), Mihály Eszter (OSZK)
TAGINTÉZMÉNYI KOORDINÁCIÓ: Hajabácsné dr. Dobos Dóra (MKVM), Mihály Eszter (OSZK), Nagy Anita (SOM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM)
OLVASÓSZERKESZTŐ: Komáromi Csaba (PIM)
LEKTORÁLÁS: E. Csorba Csilla (PIM)
ONLINE FELÜLET SZERKESZTÉSE: Czékmány Anna (PIM), Erlitz János (PIM), Márton Brigitta (PIM)
SZÖVEGEK:
Kéziratok: Baranyai Laura (OSZK), Földesi Ferenc (OSZK), Nagy Anita (SOM), Parragi Márta (PIM), dr. Rózsafalvi Zsuzsanna (PIM)
Nyomtatványok: dr. Csiszár Mirella (PIM), Mészáros Tibor (PIM), Mézes Ádám (MNM), Nagy Réka (PIM), Owaimer Oliver (PIM), dr. Rajnai Edit (OSZK)
Fotók: E. Csorba Csilla (PIM), Gáspár Balázs (PIM), dr. Kemény Aranka (PIM), dr. Lengyel Beatrix (MNM), Lukács Ágota (PIM), Matuszka Angéla (MTM)
Képzőművészeti alkotások: E. Csorba Csilla (PIM), Lukács Ágota (PIM), Madár Mária (PIM), dr. Mészáros Zsolt (PIM), Pallag Márta (MNM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), dr. Serfőző Szabolcs (MNM),
Tárgyak: dr. Bauer Norbert (MTM), Darabos Edit DLA (IMM), dr. Erdei Boglárka (MTM), Évinger Sándor (MTM), dr. Fuisz Tibor (MTM), dr. Gasparik Mihály (MTM), Horányi Ildikó (SOM), dr. Horváth Tünde (MTM), Kálosi Ildikó (IMM), dr. Kovács Ida (PIM), dr. Lovay Zsuzsanna (IMM), Nagy Györgyi (IMM), dr. Pandur Ildikó (IMM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), Radványi Diána (IMM), Semsey Balázs (IMM), Semsey Réka (IMM), dr. Szél Győző (MTM), Zeke Zsuzsanna (PIM)
RESTAURÁLÁS, DIGITALIZÁLÁS: Balogh Sándor (PIM), Bartha Levente (PIM), dr. Bauer Norbert (MTM), Bényi Andrea (MTM), Birtalan Zsolt (PIM), Budai Éva (MTM), Dunai Sarolta (PIM), Gaskó Jutka (MNM), Gál Csaba (PIM), Grabant Aranka (MTM), Jámbor Emese (MTM), Katona Gergely (MTM), Maurizio Ceccarelli (MNM), Peller Tamás (PIM), Szabados Tamás (MTM), Soltészné Haranghy Ágnes (IMM), Thurnayné Mijátovits Zorka (PIM), Turbéky Eszter (MTM), Urbán Jonatán (IMM)
Szalongarnitúra
Tárgy | 1810-1820 körül | Vogel Sebestyén(?), Pest | 79.171.1-7.
A 19. század elején a magyarországi bútorművészetben még az antik – elsősorban a késő római és az egyiptomi – művészet motívumait előszeretettel felhasználó empire stílus volt a meghatározó.
Ám a francia udvari művészet markáns formavilágával ellentétben Közép-Európában annak egy sokkal visszafogottabb, anyaghasználatában is kevésbé hivalkodó változata alakult ki. Az osztrák és magyar bútorokon, a franciákhoz hasonlóan gyakran alkalmaztak sötét árnyalatú, vörösesbarna mahagóniborítást, de aranyozott bronz veretek helyett inkább világosabb fából készült berakással és tusfestéssel díszítették azokat.
E bútorstílus legjelesebb hazai képviselője a Szászországból bevándorolt asztalosdinasztia sarjaként, de már Pesten született Vogel Sebestyén Antal volt, akinek a vállalkozása a század első harmadában hazai viszonylatban kifejezetten nagy „bútorfabrikává” nőtte ki magát. Termékeit országszerte forgalmazták, de Vogel Bécsből importált bútorokkal is kereskedett. Munkái ritkán jelzettek, de a magyarországi empire bútorok legszínvonalasabb darabjait hagyományosan az ő műhelyéhez kötjük.
A jellegzetes összeállítású szalongarnitúra, amely egy széles kanapéból, valamint páros számú, szimmetrikusan elrendezhető támlás- és karosszékből, illetve a hozzájuk tartozó kerek vagy hosszúkás asztalból állt, még a 18. században alakult ki, de idővel valamennyi polgári otthon fontos részévé vált. A könnyen mozgatható és variálható elrendezésű bútorok kialakítása és díszítése az uralkodó bútorstílust követte. A legtöbb asztalosműhely nem saját tervrajzok alapján dolgozott, hanem a korszak neves londoni, párizsi, vagy bécsi bútortervezőinek sokszorosított mintalapjait használták, azok divatos motívumait olykor szabadon variálva.
A feltehetően Vogel manufaktúrájából kikerült ülőgarnitúra alapeleme az esernyő alakú háttámlával készült szék, amelynek különféle változataival a Monarchia egész területén találkozhatunk. A karosszék ennek egy szélesebb, kartámlákkal kiegészített variánsa, a kanapé háttámláján pedig egymás mellett négyszer ismétlődik az alapforma. A stilizált sas- vagy griffmadárfej ugyancsak széles körben használt antik eredetű motívum, amely az ernyő alakú háttámlákon felbukkanó kígyókkal, bőségszarukkal és búzakalászokkal együtt a különféle szimbólumok nehezen értelmezhető egyvelegét alkotja. Ezek a motívumok a korabeli – többnyire öntéssel vagy préseléssel sokszorosított – bútorvereteken, illetve az azok nyomán készült festett és berakott díszeken is gyakran felbukkannak, de eredeti szimbolikus jelentésük háttérbe szorult, és elsősorban dekorációs elemként szolgáltak. Ez a jelenség a kor más bútorai és egyéb használati tárgyai esetében is gyakran megfigyelhető.
A garnitúra egy, szintén az Iparművészeti Múzeumba került írószekrénnyel együtt a kolozsvári Zeyk-palotából származik. Hasonló stílusjegyeik alapján feltételezhető, hogy ugyanabban a műhelyben készültek.
Veres Mari (szerk.): A reformkor művészete. Iparművészet. Budapest, Vince, 2023. 44–46.
Batári Ferenc – Vadászi Erzsébet: Bútorművészet a gótikától a biedermeierig. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2000. 126. Nr. 20–26.
Péter Márta (szerk.): A klasszicizmustól a biedermeierig. Az európai iparművészet stíluskorszakai. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1990. Nr. 2.91.1–3.