Jókai 200 szabadon
Az MNMKK válogatása a Jókai 200 emlékévhez kapcsolódóan
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából 2025. február 18-án szabadon hozzáférhetővé teszi tagintézményeinek – az Iparművészeti Múzeumnak, a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak, a Magyar Természettudományi Múzeumnak, az Országos Széchényi Könyvtárnak, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak – az íróhoz kapcsolódó műtárgyait, válogat a páratlan értékű Jókai-hagyatékból.
A 200 Petőfi szabadon weboldalhoz hasonlóan a látogató szabadon barangolhat a kéziratok, fotók, képzőművészeti alkotások, könyvek, folyóiratok, színlapok és iparművészeti értékű tárgyi emlékek világában. Szándékunk szerint nem csupán Jókai életrajza és regényei kerülnek majd közelebb a nagyközönséghez, hanem hihetetlenül szerteágazó, közéleti, szerkesztői, tudományos tevékenysége is. Maga a kor elevenedik meg Jókainak a 19. századot csaknem kitöltő életidejét végigpásztázva.
A képek és a szövegek egyaránt a minőségi szórakozást, ismeretszerzést kereső látogató érdeklődésére tarthatnak számot, elsősorban érdekességeket, különlegesen értékes műtárgyakat válogattunk ki a nyilvánossá tétel során.
Megismerkedhetünk például Jókai komáromi gyermekkorának tárgyi emlékeivel, ezeket az ereklyéket haláláig őrizte az író. Fiatalkorának igazi ambíciója, hogy festő lesz, ezekből a képekből, rajzokból is közzéteszünk egy színes válogatást. A szerkesztő, hírlapíró Jókait számos ritka, egyedi értékű folyóirat, a mohó tudásszomjjal olvasó, a történetírás és a természettudomány iránt elkötelezett szerzőt könyvtára kincsei mutatják be.
Jókai az első szerző, aki tudatosan és kedvvel áll a korszak legkiválóbb fényképészeinek kamerája elé, a sokféle arckép, beállítás és a személyes terek sokasága beszippantják a nézőt, aligha lehet elszakadni e virtuális fényképalbum lapozgatásától.
Kevés szerzőből lesz „írófejedelem”, Jókai 50. szerzői jubileumának tárgyi emlékei a magyar irodalom- és mentalitástörténet sajátos, izgalmas fejezetébe engednek bepillantást.
S természetesen a legközvetlenebb, személyes kapcsolatot a látogatóval Jókai jellegzetes lila tintával írott, gyöngybetűs, karakteres sorai jelentik. Révai Mór, az író elkötelezett híve, kiadója így vallott róla: „Milyen Jókai kézirata? A legszebb kézirat, amit valaha láttam, pedig sokat láttam. Kis quart oldalak, finom papír lila tintával, apró, szabályos betűkkel telehintve, egyenletes sorokban, egyforma távolságban, mintha megolvasta volna, mindig 24–25 sor egy oldalon. Oldalakon végig alig egy-egy javítás, egy-egy helyreigazítás.”
A felület létrehozása a következő munkatársak közös munkájának eredménye:
SZERKESZTŐ: dr. Kalla Zsuzsa (PIM)
PROJEKTKOORDINÁCIÓ: dr. Kodolányi Judit (PIM), Mihály Eszter (OSZK)
TAGINTÉZMÉNYI KOORDINÁCIÓ: Hajabácsné dr. Dobos Dóra (MKVM), Mihály Eszter (OSZK), Nagy Anita (SOM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM)
OLVASÓSZERKESZTŐ: Komáromi Csaba (PIM)
LEKTORÁLÁS: E. Csorba Csilla (PIM)
ONLINE FELÜLET SZERKESZTÉSE: Czékmány Anna (PIM), Erlitz János (PIM), Márton Brigitta (PIM)
SZÖVEGEK:
Kéziratok: Baranyai Laura (OSZK), Földesi Ferenc (OSZK), Nagy Anita (SOM), Parragi Márta (PIM), dr. Rózsafalvi Zsuzsanna (PIM)
Nyomtatványok: dr. Csiszár Mirella (PIM), Mészáros Tibor (PIM), Mézes Ádám (MNM), Nagy Réka (PIM), Owaimer Oliver (PIM), dr. Rajnai Edit (OSZK)
Fotók: E. Csorba Csilla (PIM), Gáspár Balázs (PIM), dr. Kemény Aranka (PIM), dr. Lengyel Beatrix (MNM), Lukács Ágota (PIM), Matuszka Angéla (MTM)
Képzőművészeti alkotások: E. Csorba Csilla (PIM), Lukács Ágota (PIM), Madár Mária (PIM), dr. Mészáros Zsolt (PIM), Pallag Márta (MNM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), dr. Serfőző Szabolcs (MNM),
Tárgyak: dr. Bauer Norbert (MTM), Darabos Edit DLA (IMM), dr. Erdei Boglárka (MTM), Évinger Sándor (MTM), dr. Fuisz Tibor (MTM), dr. Gasparik Mihály (MTM), Horányi Ildikó (SOM), dr. Horváth Tünde (MTM), Kálosi Ildikó (IMM), dr. Kovács Ida (PIM), dr. Lovay Zsuzsanna (IMM), Nagy Györgyi (IMM), dr. Pandur Ildikó (IMM), dr. Papp Gábor (MTM), dr. Prékopa Ágnes (IMM), Radványi Diána (IMM), Semsey Balázs (IMM), Semsey Réka (IMM), dr. Szél Győző (MTM), Zeke Zsuzsanna (PIM)
RESTAURÁLÁS, DIGITALIZÁLÁS: Balogh Sándor (PIM), Bartha Levente (PIM), dr. Bauer Norbert (MTM), Bényi Andrea (MTM), Birtalan Zsolt (PIM), Budai Éva (MTM), Dunai Sarolta (PIM), Gaskó Jutka (MNM), Gál Csaba (PIM), Grabant Aranka (MTM), Jámbor Emese (MTM), Katona Gergely (MTM), Maurizio Ceccarelli (MNM), Peller Tamás (PIM), Szabados Tamás (MTM), Soltészné Haranghy Ágnes (IMM), Thurnayné Mijátovits Zorka (PIM), Turbéky Eszter (MTM), Urbán Jonatán (IMM)
Tarokk-kártya Pest-Buda városképeivel
Tárgy | 1850-1855 körül | Mayer és Wilner, Pest | 53.4033.1-42.
A 19. század első felének grafikai műfajai között jelentős helyet foglalnak el a játékkártyák, mert a kártyázás volt valamennyi társasjáték közül a legnépszerűbb. A társadalom minden rétegében, a szalonokban, a kávéházaktól, a fogadóktól a legegyszerűbb italmérésekig játszották a kártyajátékok különféle változatait.
Hazánkban ekkor már – a forrásokból és a fennmaradt tárgyi emlékek révén – 60 kártyafestőt ismerünk 12 városból. Egyedül Pest-Budán 37 mester működött, köztük Mayer György és Wilner József.
A kártyaképeket fa- vagy fémmetszet segítségével nyomtatták külön erre a célra készített, vastagabb, keményebb és tartósabb papírra, és ezt a fekete levonatot kézzel vagy sablonnal festették ki viszonylag kevés színnel. A sokszorosítás munkáját is maguk a mesterek végezték. A képekre összegző, viszonylag kevés részlettel kialakított formák jellemzőek. Fontos volt a találó, ötletes vagy épp tréfás megjelenésű figura, a könnyen felismerhető kártyakép kialakítása.
A lapok ekkor már tükörképesek, vagyis a lapfelező két oldalán megegyezik az egymással szembe fordított rajz, ami megkönnyítette a lapok rendezését játék közben (az egyalakos lapokkal ellentétben nem kellett forgatni, hogy az értékük kiderüljön). A kártyalapok előoldalán lévő képek és szimbólumok értékjelzésre szolgálnak, a hátoldal egy-egy pakli minden lapján azonos, többnyire márványozott vagy geometrikus mintával van ellátva.
A tarokk a 19. század népszerű játéka, hazánkban 42 lapos kártyával játszották. A két fekete színnél (pikk, treff) a király, dáma, lovas, botos és tízes, a két piros színnél (kőr és káró) pedig a király, dáma, lovas, botos és ász lapok vannak játékban. A tarokk lapok száma 21, de nálunk és a környező országokban a skíz vagy bolond a XXII. lapnak felel meg. E római számmal jelölt lapok motívumai témában nagy változatosságot mutatnak. Népszerűek a vár-, város- és látkép-ábrázolások, valamint a történelmi események, polgári és paraszti életképek, a görög-római mitológia szereplői és az egzotikus jelenetek is.
A játékkártya kortörténeti dokumentum, tükrözi a kor ízlését, divatját, szokásait. Számos ismert emberről – politikusról, művészről és más közéleti személyiségről – tudjuk, hogy rendszeresen kártyázott, így Jókai Mórról is. Az akkor leghíresebb tarokkozó társaság tagja volt Tisza Kálmán, Nedeczky István és Sváb Károly mellett, melyet Ferraris Artúr A történelmi tarokkparti címmel festett meg 1895 körül, és amelyről maga az író számolt be a Nemzet hasábjain A históriai tarokkparti címmel (Nemzet, 1895. december 25, 1.).
Nem csak szenvedélyes kártyajátékos volt, a regényeiben és novelláiban olvasható kártyapartikon kívül ő írta meg a tarokkról szóló részt a Szomaházy István által szerkesztett, a korszak valamennyi divatos kártyajátékát ismertető Kártya-codexben. Részletesen ismerteti a róla elnevezett Jókai-hármas, hármas- vagy magyar tarokk néven is ismert játékot.
Jókai kártya-témájú írásai nem csak irodalmi, hanem művelődéstörténeti értékük okán is jelentősek.
A játékkártya mint tárgy fontos információt nyújthat készülése idejének nyomdaiparáról, technikai felkészültségéről, valamint ismeretterjesztő szerepe is volt. A bemutatott pakli 42 lapos, kétalakos, színjelzése francia, feliratainak nyelve német. A II-XXI. tarokk-lapok városképei az egykorú Pest-Buda nevezetességeit ábrázolják, főként az újdonságnak számító klasszicista épületeket. A sorozat olyan Duna-parti épületeket is megörökít, amelyek mára elpusztultak.
Veres Mari (szerk.): A reformkor művészete. Iparművészet. Budapest, Vince, 2023. 129–130.
Haraszti Ágnes: A Jókai-kártya. Tempevölgy 2010/1, 70–86. https://epa.oszk.hu/03000/03099/00052/pdf/EPA03099_tempevolgy_2021_1_070-086.pdf
Jánoska Antal: Kártya – játék – szerencse. Az Iparművészeti Múzeum játékkártya gyűjteménye. Budapest, 2006. Kat. sz. 38.
Jánoska Antal: Tarokk album – Kártyakészítés és tarokk-játék a XIX–XX. századi Magyarországon. Budapest, Pallas Stúdió, 1998.
Jókai Mór: A tarokk. In: Szomaházy István (szerk.), Kártya-codex. Budapest, Athenaeum, 1898, 11–30.