Honnan jött az ötlet, hogy a kiállítást vándoroltassák Erdélyben?
Elmondhatom, hogy régóta fennálló, nagyon jó szakmai és emberi kapcsolatokat ápolnak a magyarországi és a határon túli, így a székelyföldi múzeumok. Jól bevált és gyakran alkalmazott szokás, hogy a kiállításainkat oda-vissza utaztatjuk és több helyszínen is bemutatjuk. Ez mind anyagi, mind szervezési szempontból megtérül az intézmények számára, mivel ha a tárgyak megérkeztek az országba és a biztosításuk is megtörtént, már nem jelent akkora pluszköltséget, hogy Erdélyen belül több múzeumi helyszínre is elvigyük a tárlatot. Nálunk 2022-ben járt egy hasonlóan nagy utazó kiállítás, a Magyar Nemzeti Múzeumnak a pálosok múltjáról, jelenéről és távlatairól szóló rendtörténeti tárlata, mely ugyancsak több városban is vendégeskedett. Ezért a sok évtizedes szakmai kapcsolatainkat alapul véve arra gondoltunk, hogy a Fejedelmek aranya is bejárhatná ezt a jól kitaposott utat. Az alapötlet a Csíki Székely Múzeum érdeme, majd több erdélyi és magyarországi intézmény közös munkája eredményeképpen született meg a tárlat koncepciója és állt össze a teljes tárgyanyag.
Miért mondott igent a Maros Megyei Múzeum a kiállítás befogadására?
Egyrészt szenzációs tárgyegyüttesről van szó, amit büszkén és örömmel mutatunk meg mi is a Maros megyében lakóknak, másrészt ritka alkalom az, amikor egyben, egy kiállításon belül lehet látni ilyen ritkaságnak számító kincseket, az Erdélyi Fejedelemség hatalmi reprezentációját. Nagyon komoly szakmai és látogatói érdeklődés övezte a kiállítást az eddigi két helyszínen, több mint 11 ezer látogatónk volt Marosvásárhelyen, s körülbelül ugyanennyien nézték meg Csíkszeredában is, szóval nyugodtan mondhatom, hogy itt meglehetősen fogékonyak és nyitottak voltak a látogatók. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a gyulafehérvári múzeum, a román történelem egyik kiemelt helyszínét ápoló intézmény is érdeklődést mutatott a kiállítás iránt. Ebből is látszik, hogy még ha lassan is, de van elmozdulás a tekintetben, hogy a kiállításokra mint közös kulturális értékekre tekintsünk, melyek képesek a fizikai és a mentális határok átlépésére.
Végül nemcsak Gyulafehérvárra, hanem Sepsiszentgyörgyre sem jutott el a tárlat, mivel a román rendőrség előírta, hogy nem elég a fegyveres csendőrségi biztosítás, a műtárgyakat páncélautóval kell szállítani Sepsiszentgyörgyre. Vajon miért ragaszkodtak ehhez, hiszen az első két helyre sem így érkeztek meg a tárgyak?
Nagyon nehéz erre kielégítő választ adni, mert magam sem tudom az okát. Az tény, hogy 2012 óta érvényben van az a jogszabály, amire a rendőri szerv hivatkozott, ugyanakkor az is igaz, hogy ezt sosem alkalmazták a gyakorlatban. Mert észszerűtlen. Több hasonló nagyságrendű vagy még ennél is magasabb összegre biztosított kiállítás utazott már páncélautó nélkül, ugyanakkor a legmagasabb szakszerűséget betartva Románián belül egyik helyről a másikra, ahogyan legutóbb például a bukaresti Román Nemzeti Múzeum leletegyüttese jött ide, hozzánk. Azt is fontos elmondanom, hogy létezik egy másik kormányhatározat is, mely ellentmond az előbb említettnek, miszerint a mindenkori intézményvezető bűncselekményt követ el, ha nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a műtárgyak biztonságban és sértetlenül érkezzenek meg a célállomásukra. Ehhez azonban nem szükséges a páncélozott jármű, szakmailag kompetens, erre a célra szakosodott, fegyveres kísérettel ellátott műtárgyszállító autót szoktunk használni. A romániai törvényi előírások szerint mindig annak a településnek a hatóságától kell engedélyt kérni, ahonnan elhozzuk a kiállítást. Amikor Marosvásárhelyre került a sor, mi a Hargita megyei hatóságtól kértünk és kaptunk engedélyt a szállításra. Ugyanígy jártak el a sepsiszentgyörgyi kollégák, a szállítás biztonsági tervéhez azonban nem járult hozzá a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság. A döntést azzal indokolták, hogy nekik az a feladatuk, hogy betartsák a törvény előírásait. Az ügy pozitív kimenetelét nyilván hátráltatta a marosvásárhelyi kiállításbontás után két nappal történt államelnöki választás, valamint a januárban Hollandiában történt múzeumi betörés is. Persze ezeket pusztán nehezítő tényezőként, semmint kiváltó okként szabad értelmeznünk, hiszen a tárlatnak ezen eseményeknél jóval korábban, már november 25-én tovább kellett volna utaznia Sepsiszentgyörgyre.
Miért nem alkalmas egy páncélautó műtárgyak utaztatására?
A páncélozott szállító járműveket általában bankok használják bankjegyek szállítására, emiatt viszonylag kis méretűek. Ma egész Románia területén nincsen akkora páncélautó, aminek ajtaján beférnének a nagyobb műtárgyszállító ládák. Másrészt ezek a járművek nem tudják az elvárt rezgésmentes szállítást garantálni. A páncélautók 99 százaléka – már csak a súlyukból adódóan is – nincs olyan lengéscsillapítóval felszerelve, ami műtárgyszállításhoz megfelelő kondíciókat tudna biztosítani. De beszélhetnénk a hőmérséklet- és páratartalom-szabályozás lehetőségének hiányáról is. Merthogy nemcsak pénzérméket, serlegeket, verőtöveket, tehát fémtárgyakat szállítottunk, hanem textilből vagy épp bőrből készülteket is, melyek esetében a műtárgyvédelmi előírásoknak megfelelve nagyon szigorú körülményeket kell biztosítanunk. Szerencsére a Magyar Nemzeti Banknak sikerült ilyen, légpárnás lengéscsillapítóval ellátott autót szereznie, amellyel biztonságban utazhattak vissza a tárgyak Magyarországra.
Milyen lelettel gazdagította a Maros Megyei Múzeum a tárlatot?
Ha jó a kapcsolat az utaztató múzeum és a helyszínek intézményei között, vándorkiállítások esetében bevett szokás, hogy az adott helyszín a saját helyi gyűjteményének releváns darabjaival kiegészíti és gazdagítja a tárlatot. Ez történt most is: mi két nagyon fontos műtárgyat, egy 17. század végi, Brassóban készült aranyozott ezüst poharat, illetve Bethlen Miklós és Rhédey Júlia esküvői készletének egyik poharát adtuk a kiállításba.
Ez a kiállítás most csak két erdélyi helyszínen tudott bemutatkozni. Terveznek-e hasonlót a közeljövőben?
A legnagyobb örömünkre nagyon jó a kapcsolatunk a legtöbb magyarországi múzeummal, ezért rendszeresen utaznak hozzánk anyaországi kiállítások, és néha fordítva is. Jelenleg szervezés alatt áll a szegedi Móra Ferenc Múzeummal közösen megvalósuló, Agyagkatonák. Az első kínai császár halhatatlan őrei című kiállítás, amely nálunk a Múzeumok Éjszakája alkalmából lesz majd látogatható. A történet ezúttal is hasonló, egy Szegeden bemutatott kiállítás alakult át utazó tárlattá, ami hozzánk az aradi múzeum után második helyszínként fog érkezni, s a Fejedelmek aranyához hasonlóan ez is kiegészül majd a korszakhoz kapcsolódó helyi régészeti tárgyakkal. Eddig az volt a tapasztalat, hogy a romániai hatóságok is nyitottak voltak és támogatták ezeket a projekteket, reméljük, hogy ez egy egyszeri eset volt, mely nem fog megismétlődni. Az intézmények egyébként nem csak kiállítások létrehozásában és vándoroltatásában fognak össze. A Maros Megyei Múzeum és az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum többéves közös projektjének köszönhetően a fehéregyházi Petőfi Múzeum új épületszárnnyal és kiállítással fog gazdagodni, ami hatalmas öröm lesz a helyieknek és az erdélyi magyarságnak. Szóval mindig adódnak kihívások, de biztos vagyok abban, hogy a történtek ellenére ezután is folytatódni fognak a határon átvelő közös projektek.
