A Moulin Rouge-t senkinek nem kell bemutatni, de azt talán kevesebben tudják, hogy nemcsak Párizsban, hanem Budapesten is majdnem száz évig működött egy Moulin Rouge nevű szórakozóhely, méghozzá a „pesti Broadway”-ként is emlegetett Nagymező utcában, a mai Operettszínház épületében. A háború után, 1945-ben Budapest Kávéház, majd Budapest Táncpalota, az 1960-as évek végétől pedig újra Moulin Rouge-ként működött 1989-ig. 2000-ben történt egy kísérlet a mulató újranyitására, majd 2015-ben a főváros vezetése a kulturális hasznosítás mellett döntött, ezért 2015-ben bezárták, és átalakították szórakozóhellyé, színháztermét pedig visszacsatolták a Budapesti Operettszínházhoz, mely ma a Kálmán Imre Teátrum nevet viseli.
A Nagymező utca 17. szám alatt megtalálható eklektikus épületet eredetileg Somossy Károly építtette a Somossy Orfeum részére 1894-ben Fellner és Helmer építészeti tanácsosok és Schomann Antal építész egyesített tervei alapján, Ambor Rudolf vezetése mellett. Az épületről 1922-ben leválasztották a télikertet, és itt nyílt meg a Moulin Rouge valószínűleg 1928-ban.
Az első tulajdonosok, Keleti Ármin és Ribner Miksa 1929-ben eladták a 220 ezer pengővel (átszámítva ma közel 254 millió forint) eladósodott Moulin Rouge-t Szilárd Sándornak, aki a Kék Egérnek is a tulajdonosa volt. Az új tulajdonosnak a már meglévő adósságon felül igazán sok akadállyal kellett megbirkóznia. A Moulin Rouge nem engedhetett meg magának középszerű számokat, mert ide a nívós réteg járt, az artisták pedig drágán léptek fel. Az adók rendkívül magasak voltak, és ugyan a rendőrtiszti ügyeletet megszüntették, a rendőri engedélydíjat továbbra is fizetni kellett. A mulató házbére évi 40 ezer pengő, ennek ellenére a lokál kilenc hónapig üzemelt, három hónapig pedig zárva voltak a kapui. A jó tavaszi szezont azonban a sanyarú őszi és téli időszak követte. A látogatottság az egy évvel azelőttihez viszonyítva a felére csökkent, a fogyasztás az ötödére. Sorra nyíltak meg a kis bárok a belvárosban, amik növelték a konkurencia számát. Az újságok szerint a napi rezsi ezer pengő volt, amit Szilárd Sándor nem bírt, végül öngyilkosságot kísérelt meg, és megmérgezte magát. Bár túlélte a merényletet saját maga ellen, a mulató végül 1931 márciusában bezárt.
Ezt követően Flaschner Ernő és Evetovics János vették meg a lokált, innentől kezdve Evetovics a margitszigeti Parisien Grillt, Flaschner pedig a Moulin Rouge-t vezette. Újdonságnak számított, hogy az állandó, nagy nemzetközi számok és a nívós világvárosi műsorok ellenére a vezetőség nem kért belépődíjat a nézőközönségtől, így a mulatság itt fogyasztással annyiba került, mint egy színházi este vagy egy gazdagabb vacsora valamelyik jobb vendéglőben. Még a walesi herceg is betért a fenti két vendéglőbe, és amikor a Moulin Rouge-ban járt, személyesen fejezte ki legnagyobb megelégedettségét Flaschner Ernőnek, majd az angol követség útján írásos elismerő levelet is küldött. Flaschner a mulató piros brokát és plüss dekorációjú falai közé néhány esztendő alatt szolid, úri légkört varázsolt, és neki köszönhetően a Moulin Rouge a Parisien Grill mellett az egyik olyan, nemzetközi viszonylatban is népszerű szórakozóhellyé válhatott, ami fellendítette az 1930-as években Pest idegenforgalmát. Még a nyelvismeret hiánya sem okozott gondot, mert a Magyarországra tévedő külföldi vendégek Bécstől egészen New Yorkig szinte kivétel nélkül felkeresték a két mulató valamelyikét.
A Moulin Rouge ezekben az években mint revümulató szerzett nevet magának, ahol revüoperetteket adtak elő Pest legnépszerűbb színészei minden este. 1932 slágere a Színházi Élet szerint a rumbarevü volt, majd kicsivel a tánc berobbanása után már a jogutódja, a bigin nevű tánc hódított.
1941-ben magyarosították a nevét Vörös Malomra. 1945 októberében a Belügyminisztérium rendelete értelmében Sólyom László főkapitány elrendelte, hogy az Arizona és a Moulin Rouge mulatók kivételével az összes pesti mulatót be kell zárni. A szórakozóhelyen délben ebéd, délután női zenekar, este Holéczy-együttes. 1951 júniusában a müncheni Hungária újságban olvashatók a következők, mely egyfajta lezárását adja a Moulin Rouge élete egy szakaszának: „Mindezzel együtt természetesen megszünt a pesti éjszakai élet is. A megmaradt mulatók portálján vörös csillag világit. Ez ingyen kapja az áramot, minden más neonfény tilos. Minden táncosnő az ÁVO és a gazdasági rendőrség beszervezett ügynöke.”
Szöveg és képek forrása: MNMKK Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
