A Kárpát-medence harangjaiban fellelhető a magyar történelem és kultúra, a hitélet, együtt van jelen a transzcendens és az emberi. „A harang összeköti az Eget a földdel, Istent azzal, akit az Ő képmására teremtett” – hangsúlyozza Berecz András; ezt a gondolatiságot képviseli a tárlat elrendezése is, a három részre osztható fotók a Szentháromságot idézik.
A szemlélő, miközben a múltból a jelenbe ér, végigkísérheti a történelem évszázadait, útja a középkori, elnémult harangoktól az ékesen szóló harangnyelvekig vezet. A harang rendeltetése szerint is időt jelez, ünnepre, imára, emlékezésre hív, végső útra kísér, máskor veszedelemre figyelmeztet, az ellenség jöttét jelzi. Vajon létezik-e még olyan zenei eszköz, amely ugyanazon a hangon évszázadok óta ilyen sokféle érzést tud kiváltani? A kérdés a kiállítás számára fontos, hiszen „ezek a képek úgy szólítanak meg igazán, ha megérted a bennük foglalt időt” – írja a kiállításról Orosz István író, grafikusművész. A 24 tablóból építkező tematikus összeállítás grafikai munkáit Szepessy Béla festőművész, grafikus készítette.
A Kárpát-medence harangjai azért léteznek a jelenben, mert tisztelettel megőriztük őket, hogy a jövő nemzedék örökségei lehessenek. A Petőfi Kulturális Ügynökség a 2025-ös évben, 105 évvel a trianoni békediktátum életbe lépése után, ezzel a tárlattal kíván megemlékezni a magyarság összetartozásáról. A Szívverés a magasban kiállítás budapesti megnyitóünnepségére május 8-án kerül sor, ezt követően Lendván, Zentán, Beregszászon, Kassán, Kolozsváron, majd június 4-én, a nemzeti összetartozás napján Csíkszeredában nyílik meg a tárlat.
A harangok határtalan, messzeségeket átívelő üzeneteik révén összekapcsolják a magyar, keresztény történelmi közösséget. A külhoni tárlatokkal kapcsolatban további információk a Petőfi.hu oldalon olvashatóak.
