A Philostratus-corvina magyarországi eredetét sokan magától értetődőnek tartják, pedig csak nemrég bizonyosodott be.
Az előző három évtized corvinakutatásainak fontos állomása és mintegy összegzése volt az Országos Széchényi Könyvtár 2018–2019-ben rendezett corvinakiállítása, amelynek középpontjában a budai udvarban kialakított kódexkészítő műhely állt. A kiállítás új képet rajzolt mind a műhelyről, mind pedig a könyvtár egészéről. Az eredmények közül az egyik legfontosabb a korszakolás és a corvinák keletkezési helyének árnyalt meghatározása volt. Sikerült ugyanis tisztázni, hogy a díszkönyvtár kialakítása Mátyás uralkodásának utolsó éveiben zajlott, továbbá hogy számos díszkódex, amelyet korábban egyértelműen Itáliába lokalizált a kutatás, Budán keletkezett. A Philostratus-corvinával kapcsolatban is az az egyik legfontosabb új eredmény, hogy megállapíthatjuk: jelentős részben biztosan, sőt nagy valószínűséggel teljes egészében Budán készült, nem pedig Firenzében. Azt is tudjuk, hogy Beatrix királyné és kísérete érkezése, valamint az itáliai reneszánsz udvari kultúra közvetlen megjelenése kulcsmozzanat volt a könyvtár kialakítása során. Állományát, amely a reneszánsz kori Európa legjelentősebb gyűjteménye volt, tudatosan, egységes tartalmi elgondolás alapján kezdték el gyarapítani a palota önálló részében, a királyi kápolna melletti különteremben.
A Philostratus-corvina hosszú utat tett meg a XV. századtól 1933-ig, míg bekerült a nemzeti könyvtárba. Melyek voltak a főbb állomások?
A kódex az 1480-as évek végén készült Budán, ahonnan 1513-ban került át az akkori uralkodótól, II. Ulászló királytól Bécsbe. Különös értékét először Joachim Vadianus bécsi humanista fedezte fel, II. Ulászlótól megszereznie pedig hosszas könyörgések árán egy másik bécsi tudósnak, Johannes Grempernek sikerült. A corvina első lapján olvasható bejegyzésekből tudjuk, hogy a kötet később Johannes Fabri bécsi püspök tulajdonában volt, aki más könyveivel együtt a Bécsi Egyetem Szent Miklós Kollégiumára hagyta. 1576-ban már a bécsi Hofbibliothekban találjuk, ugyanis szerepel Hugo Blotius az évi katalógusában. A kódex a Monarchia felbomlása után, a velencei egyezményt követően 1932. november 27-én került vissza Magyarországra, a nemzeti könyvtárba.
Mi most a fakszimile másolatot tartjuk a kezünkben, az eredeti kódex ma milyen állapotban van?
A kódex teljes pompájában kerülhetett el a budai könyvtárból, ám az azt követő évszázadok alatt kicsit megkopott, ami nem csoda, hiszen rengeteget nézegették, nyitogatták, nem beszélve arról, hogy akár még száz évvel ezelőtt sem létezett a ma alkalmazott, magas szintű műtárgyvédelem. A címlap díszítésétől eltekintve a belseje nagyon jó állapotban maradt fenn, inkább csak a kötése szorult restaurálásra, amit a XX. század során itt, a könyvtárban végeztek el. A kódex eredeti kötése csak Mátyás halála után, II. Ulászló idején készült el, amely bár imitálni igyekezett a Corvina könyvtár részére kidolgozott, aranyozott bőrkötések stílusát, nem azonos velük. Ulászló idején még őrizték a könyvtár egységességének igényét, ezért újrametszették a corvinamester által használt bélyegzőkészletet, s azzal dolgoztak.
A Bibliotheca Corvina és vele együtt a Philostratus-corvina is felkerült 2005-ben az UNESCO A világ emlékezete program listájára. Mi a kódex tartalmi jelentősége?
Összetett jelentőségű kódexről van szó. Leginkább azért különleges, mert páratlan betekintést enged abba a kulturális, reprezentációs, politikai és művészeti miliőbe, amelyben keletkezett. A középkori kódexekben a művek sorrendje gyakran nem véletlenszerű, hanem tudatosság következménye. A Philostratus-corvinában az előszót követően az antik görög szerző, Philostratus műveit találjuk. Ezek a római császárkori görög műveltség előterében zajló, kifinomult irodalmi kultúra termékei voltak, s ebben rejlik a jelentőségük is. Általuk képet kaphatunk a klasszikus görög művelődés fontos szakaszáról, a Kr. u. I. század közepétől a III. század közepéig tartó időszak történetéről, információkat kínálnak a szellemi és tudományos élet szerkezetéről, a korszakban nagy megbecsülésnek örvendő, szofistának hívott szónokok életéről, tevékenységéről, továbbá fényt vetnek az esztétikai gondolkodásra. A mű ebbe a császárkori miliőbe helyezi Budát és Mátyást is, párhuzamot vonva politikai és kulturális szempontból az 1480-as évek budai udvari kultúrája és a császárkori magaskultúra között. A kötet legfontosabb tartalmi egysége az előszó, amely egyébként független az utána következő egységektől. Benne a fordító, Antonio Bonfini beszámol Bécsújhely ostromáról, az azt követő seregszemléről, majd a bécsi diadalmenetről. Ez lényegében Mátyás dicsőítése, királyi nagyságának hangsúlyozása. A legnagyobb hatású munka A szofisták életrajza, amelyben Philostratus hatvannyolc szofista életét mutatja be, ugyanakkor saját kora műveltségének foglalatát is adja. A Hőstörténet (Heroica) egy változatos irodalmi formákat használó dialógus a trójai háborúról. A Képmások (Imagines) egy fiktív nápolyi képtár festményeit írja le, közben a szerző esztétikai problémákat is boncolgat. Az összeállítást a Levelek, főként szerelmes levelek többféle sorrendben hagyományozott gyűjteménye zárja.
A művet Philostratus görögül írta, a szöveget latinra Antonio Bonfini fordította. Mit lehet tudni róla, valamint a fordítás körülményeiről?
Bonfini 1486 októberében érkezett Hunyadi Mátyás udvarába, ahová saját műveket és fordításokat vitt ajándékba. Ezek vélhetőleg elnyerték az uralkodói pár tetszését, mert a humanista a tervezett három hónap eltelte után is az udvarban maradhatott. 1487 januárjában, amikor Mátyás ostrom alá vette Bécsújhelyet, Bonfini Beatrix királyné kíséretében, az ő felolvasójaként az ostromlott város közelében tartózkodott. Mindezt azért tudjuk, mert az eseményekről ő maga számolt be a corvina előszavában. A magyar udvar művelt tagjai, akik egy kisebb tudósi kört alkottak, mindvégig figyelemmel kísérték a fordítás folyamatát, és nagyon várták az elkészültét. Az, hogy körükben érdeklődésre tartott számot egy antik görög szerző műve, mindenképp fémjelezte a humanista műveltség terjedését, valamint jól példázza azt, hogy a Közép-Európában újként megjelenő humanista magaskultúra miként kezdte mélységében is átitatni az udvar közelében élő elit családjait.
A jelentős szereppel bíró tartalomhoz magas minőségű külső is társult. Ennek megalkotását is hasonló átgondoltság jellemezte?
A kódex külseje és díszítése teljes mértékben illeszkedik az antik tartalomhoz, a római császárkori magas műveltséghez, másfelől Mátyás hadi sikereihez és az uralkodócsalád dicsőítéséhez. Az antikvitásra visszavezethető klasszikus retorika szabályai szerint ügyelni kellett arra, hogy az uralkodó hadi vívmányait és kulturális erényeit egyaránt dicsőítsék – a corvina kettős címlapját ez a kettős szándék rendezi. Vizuális eszközei elsősorban az itáliai reneszánsz miniatúraművészet antik elemeket felhasználó repertoárjából származnak. A kompozíció legfeltűnőbb eleme a jobb oldal közepét uraló iniciálé. A betűtestben valószínűleg Mátyás alakját láthatjuk, mögötte pedig egy város húzódik, szimbolizálva az ostrommal bevett Bécsújhelyet. Ezen az oldalon kapott helyet a szerző, Philostratus, továbbá a fordító, Antonio Bonfini, a trónörökös, Corvin János, vele szemben pedig a menyasszonya, Bianca Maria Sforza fiktív portréja is.
A bal oldal képi világában a hangsúly némiképp megváltozik, itt már megjelenik az is, hogy az uralkodó nemcsak a hadi erények birtokosa, hanem egyben a tudomány és a művészetek barátja. A bal oldali címlap leghangsúlyosabb motívuma Mátyás antikizáló éremportréja. Az uralkodó alakja itt egyértelműen a római császárok és hadvezérek, Nero, Hadrianus, Claudius Drusus Germanicus körébe lép. A belső margón középen, átellenben a király éremportréjával bronz oválisba foglalt mitológiai jelenetet láthatunk, Apollón isten és Marsyas szatír versengését. Az ábrázolás egy antik vésett ékkő, az úgynevezett Sigillo di Nerone (Nero pecsétje) másolata, amely a kódex készülésének idején a Mediciek tulajdonában volt. Mindkét oldal gazdagon díszített, az osztott bordűrsíkokat növényi motívumok, ékkövek, gyöngyök töltik ki, az uralkodói reprezentáció vizuális formakincsét pedig a Mátyás-emblémák, a kaptár, a hordó, a homokóra, a kút és a sárkánykígyó teszik teljessé.
A betűkkel teleírt oldalak között találunk néhány színes képes oldalt is, ezek milyen célt szolgáltak?
Ezek díszítőfunkciójuk mellett a tartalom tagolását szolgálták. A kötet belsejében az egyes művek és könyveik kezdetét ezek a hasonlóan szerkesztett díszlapok jelzik. A historizáló iniciálékban helyet kapó félalakok, valamint a magyar korona országainak címerei ugyancsak a kompozíció fontos elemei. Míg a kódex főminiátora a firenzei Boccardino il Vecchio, addig a belső címoldalaknak az iniciáléi nem az ő, hanem bizonyíthatóan egy Budán működő mester keze munkáját dicsérik. Míg az előbbi rózsaszínnel, világoskékkel és nápolyi sárgával dolgozott, addig a budai mester inkább zölddel, angolvörössel és szürkével festett. Boccardino könnyű kézzel, festői eszközökkel kialakított figurái a térből kevesebb helyet foglalnak el, míg az utánzó mester alakjai kissé nehézkesek, s határozottan megrajzolt körvonal tartja őket össze.
Fotó: Csákvári Zsigmond/Kultúra.hu
