A legnagyobb magyar édesapja
Széchényi Ferenc 1802-ben a magyar nemzetnek adományozta több mint tízezer nyomtatványból, huszonötezer könyvből, ezernél több kéziratból, hatezer rézmetszetből álló gyűjteményét, így az év november 25-e lett a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) megalapításának napja. Múzeumépület nem lévén, az anyagot először a pesti pálos kolostor (későbbi egyetemi vagy Kisboldogasszony-templom) könyvtárában (Központi Papnevelő Intézet) helyezték el. Az adományozó 1820-ban meghalt, a Nemzeti Múzeum épületének alapjait bő másfél évtizeddel ezután rakták csak le. Az építkezés Pollack Mihály tervei alapján 1837 és 1847 között zajlott. A múzeum gyűjteményeit eközben Pollack mester másik nagy művében, a Ludovika Akadémia palotájában őrizték. Innen kerültek vissza, majd 1846-ban megnyílt az első állandó és időszaki kiállítás is a múzeumban. Közben folytatódtak a belső díszítőmunkálatok, az épület berendezése, amit az 1848–49-es forradalom és szabadságharc megakasztott.
Százmilliós beruházás közadakozásból
1849–50 a megtorlás időszaka, 1851–59 pedig a Bach-korszaké, amikor az állam semmit sem támogatott, ami magyar, ami nemzeti, sőt ingatlanadót vetett ki az épületre. A kor a deáki passzív ellenállás két évtizede, amely végül az 1867-es kiegyezéshez vezetett.
Bohusné Szőgyény Antónia 1859-ben egy jórészt hölgyekből álló bizottságot szervezett, hogy pénzt gyűjtsön a Magyar Nemzeti Múzeum üresen álló termeinek berendezésére. Huszonhatezer forint gyűlt össze, aminek mai értéke 130 millió.
Az igen jelentős összegnek hála nem kizárólag a dísztermet, a könyvtár két termét szintén bebútorozták. Ez utóbbiak egyike a Széchényi-terem, amely kiemelkedően reprezentatív lett, nem véletlenül vitte el az összegyűlt pénz felét.
A Múzeumkert szintén nemzeti közadakozásból valósulhatott meg. Ugyan Pollack Mihály elkészítette a környezetrendezés tervét, azonban a forradalom vihara és az azt követő megtorlás apátiája gátat vetett megvalósításának. Kubinyi gyűjtőívek közreadása mellett a díszteremben megrendezett jótékony hangversenyek bevételeivel igyekezett megszerezni a kellő összeget. Mígnem 1852-ben megépült a kertészház, Wagner János tervei alapján, majd három esztendővel később elkezdődött a Petz Ármin tervezte kert megvalósítása. A fentebb említett díszterem és a Széchényi-terem 1865-ben nyerte el méltó formáját.
Az alapító szelleméhez méltó
A Széchényi-terem eredetileg munkaszobaként és raktárként szolgált, elzárva a látogatók elől, ahol a régi ősnyomtatványokat és latin nyelvű kéziratokat őrizték. A lenyűgöző belső tér a tervező Ybl Miklós és Szabó József budai asztalosmester munkáját dicséri. A szlavón tölgyből neoreneszánsz stílusban megmunkált polcrendszer is érezteti a nemzeti gondolatot: magyar mester, aki a Magyar Királyságból származó alapanyaggal dolgozott. A mennyezet díszítése szintén az osztrák önkénnyel szembehelyezkedve a központba a magyar címert, az úgynevezett kis címert helyezte, ezt öleli körbe Horvátország, Dalmácia, Szlavónia és Erdély címere. Az 1860-as októberi diploma autonómiát biztosított a tartományoknak, így Erdélynek, ám a címeregyüttes Erdély Magyar Királysághoz tartozását érezteti.
A plafon és a falak találkozásánál ötvenhárom vármegye címere fut körbe, kiegészülve a partiumival, fiumeivel, hajdúkerületivel és pest-budaival.
A tárlókban továbbra is az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) régi magyar kéziratait őrizték, egészen 1985-ig, azaz 120 esztendőn keresztül, amikor a OSZK a budai várba költözött. Itt dolgozott egykor a kézirattár vezetője, illetve a vakajtó előtt állt az a páncélszekrény, amelyben a corvinákat, a Képes Krónikát, a legnagyobb kincseket őrizték.
A bejárattal szemben függ a múzeumalapító embernagyságú portréja. Széchényi Ferenc három fia, István, Lajos és Pál 1823-ban rendelte Johann Nepomuk Ender, osztrák tájkép- és portréfestőtől, akivel a család Bécsben ismerkedett össze. Ender elkísérte gróf Széchenyi Istvánt itáliai, görög és közel-keleti útjára 1818 és 1819 között. A Széchényi-portré éppen kettőszáz éve, 1825-ben érkezett Magyarországra, miután kiállították Bécsben a császári palotában, a Hofburgban, ahol közönségsikert aratott. Jelenlegi, díszesen faragott keretébe 1865-ben került a Széchényi-teremben.
A kompozíció koncepcióját a legnagyobb magyar találta ki. A képen feltűnnek a Széchényi Ferenc adományozta gyűjtemények attribútumai, mint kéziratok, könyvek, térképek, régiségek, valamint látható a festményen még I. Ferenc király antik római stílusú mellszobra.
E szobor egykor szintén a Széchényi-teremben állt. (A szobor szerepeltetésének magyarázata: az adományozást a királynak kellett jóváhagynia, ami megtörtént 1802-ben.) A gyűjteményadományozó-múzeumalapító a festményen az Aranygyapjas rend díszruháját viseli, a lovagok közé I. Ferenctől kapott meghívást 1808-ban. A rend statútuma arról rendelkezik, hogy a katolikus hit védelmében megtettekkel érdemelhető ki a tagság.
Eme díszöltözetben festette meg Széchényit Than Mór a Nemzeti Múzeum főlépcsőházának frízén, amely történelmünk kiemelkedő eseményeit ábrázolja. (Than mellett az 1870-es években Lotz Károly dolgozott a lépcsőház díszítésén.) És szintén az Aranygyapjas ruhájában látható Széchényi Ferenc Istók János 1902-ben felavatott múzeumkertbeli szobrán.
Körben, az üveges tárlókban a Nemzeti Casino könyveit őrzik. A Pesti Casinót Széchenyi István alapította 1827-ben, hogy „eszes, értelmes férfiak a társasági rendek mindenik osztályából egymással vagy barátságos beszélgetés végett találkozzanak, vagy többféle politikai ujságokat, mint amilyeneket rendszerént a kávéházakban találni lehet, s hasznos gazdasági, tudományos, művészi hónapos írásokat olvassanak. Magokat pedig üres óráikban illendően mulathassák.” A könyvgyűjtemény a Magyar Tudományos Akadémia könyvtári állományának része. A kötetek mellett a Herzog-gyűjtemény darabjai gazdagítják a polcokat.
A Széchényi-terem hétfő kivételével mindennap 10 és 18 óra között látogatható.
