A Magyar Tudományos Akadémia megalapításának 200. évfordulójára rendezett Varázshatalom – Tudás. Közösség. Akadémia. című kiállítás a tudomány hazai történetének kiemelkedő fejezeteit mutatja be a Magyar Nemzeti Múzeumban (mi is írtunk róla – a szerk.). A tárlat negyedik terme az akadémiai eszme tárgyiasult örökségére, a szellem és a mindennapok kapcsolatára fókuszál.
A tér egyik legfontosabb darabja az a szilfából készült karosszék, amely egykor Arany Jánosé volt, ugyanakkor más, ikonikus ereklyék is helyet kaptak itt: többek között Hubay Jenő zongorája, Vörösmarty Mihály íróasztala és Babits Mihály fotelje.
Arany János áttört háttámlájú, angol polgári stílusú karosszéke valószínűleg az első ilyen típusú bútora volt, amely egykori nagykőrösi otthonához köthető. A darab nem csupán esztétikai szempontból figyelemre méltó: különlegessége abban rejlik, hogy közvetlen kapcsolatot kínál a költő hétköznapi életével, bepillantást engedve egy olyan térbe, ahol tanított, alkotott vagy pihent. Ily módon a karosszék nemcsak egy kor hangulatát idézi meg, hanem az alkotói környezetet is, amelyben a költő művei megszülettek.
Arany János az 1848-as forradalom bukása után egy ideig bujkált, de szerencsésen elkerülte a megtorlásokat. 1851 őszén költözött Nagykőrösre, ahol a református gimnázium magyar nyelv és irodalom szakos tanáraként kezdett dolgozni. A kilencéves tanári periódus életének különösen termékeny szakasza volt: nem csupán tanította a nyelvet és irodalmat, hanem maga is újra lírai formákhoz nyúlt, és műfordításai révén a világirodalom klasszikusait is újraértelmezte. Ebben az időszakban keletkeztek legfontosabb lírai művei, balladái – például az V. László, a Szondi két apródja, az Ágnes asszony és A walesi bárdok –, valamint számos tanulmánya és kritikája.
A szabadságharc utáni önkényuralmi időszakban különös jelentőséget kapott a magyar nyelv és kultúra megőrzése, mivel a németesítés veszélye fenyegette a nemzeti nyelvű oktatást, amelynek egyik védőbástyája éppen Nagykőrös református iskolája volt.
Arany tanári működése ezért nemcsak irodalomtörténeti, hanem közéleti jelentőségű is: szerepe volt abban, hogy a gimnázium megőrizhette magyar jellegét, és így közvetve hozzájárult a nemzeti identitás fennmaradásához is.
A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban tartott nagygyűlésén – tíz év kihagyás után – levelező, majd rendes taggá választotta Aranyt. Tudományos munkássága, értekező prózája, nyelvtudományi érdeklődése mind hozzájárultak ahhoz, hogy az Akadémia egyik legmeghatározóbb tagjává váljon.
Pestre költözése után a Kisfaludy Társaság igazgatói tisztét is betöltötte, de a nagykőrösi évek formálták ki azt az intellektuális bázist, amely későbbi pályáját megalapozta: ebben az életszakaszában Arany nemcsak a gimnáziumot, hanem az egész várost szellemi súllyal ruházta fel. A karosszék ebben az összefüggésben így nem csupán egy berendezési tárgy, hanem egy jelentős alkotói korszak szimbóluma is.
A Varázshatalom – Tudás. Közösség. Akadémia. című kiállítás október 26-ig látogatható a Magyar Nemzeti Múzeumban.
