Az 1870-es évek közepétől az első világháború kitöréséig tartó korszak az építészetben és a vele szorosan összekapcsolódó belső berendezésben, bútorművességben számos stílust, irányzatot, művészi felfogást vonultatott fel. E széles spektrumban egymás mellett, ám egymást áthatva, eklektikusan összefonódva voltak jelen a felelevenített és átfogalmazott történeti stílusok, majd a XIX.-XX. század fordulón a szecesszió. A fenti törekvések szimbiózisa Thék Endre bútorasztalos munkásságában ért csúcsra.
Thék Endre (1842-1919) a tizenkilencedik század végének és a huszadik század elejének tipikus vállalkozója. Az asztalos-inasként Orosházáról induló fiatalember Pesten, Bécsben és Párizsban tanult ahol a kifinomult díszítésű és nagy mesterségbeli bravúrt igénylő bútorok készítésében szerzett jártasságot. Hazafias elköteleződése miatt Párizsból Pestre települt és 1872-ben megnyitotta Szűz utcai asztalos üzemét, amely jelentős szakmai elismertséghez és egyre nagyobb állami megbízásokhoz juttatta. 1885-ben hihetetlen elszántsággal és akaraterővel hozta létre Magyarországon az első valóban nagyipari szinten dolgozó bútorgyárat: Thék Endre Bútor, Zongora és Épületmunkák Gyára Részvénytársaságot. Művészi színvonalú bútorokat és belső berendezéseket készített, neves tervezők vázlatai alapján. A főváros legjelentősebb középületeinek reprezentatív enteriőrjei, arisztokrata magánpaloták berendezései többségében a Thék-gyárból kerültek ki, meghatározva ezzel a historizmus magyarországi bútorművészetét.
Thék Endre asztalos, iparművész, gyáriparos és „iparosvezér” alakja legendássá lett a kortársak szemében. A tablókiállítás bemutatja személyes életútját és a bútorgyárban kivitelezett jelentős termékeit, berendezéseit.
A kiállítás, amelynek kurátora Lovay Zsuzsanna, a Bakáts-téri Assisi Szent Ferenc-plébániatemplom altemplomában látható (az egykori bútorgyár Üllői úti telepe közelében).
Fotók forrása: MNMKK IMM
