Zrínyi Ilona jeles délvidéki családok leszármazottja. Apja gróf Zrínyi Péter horvát bán, neves felmenőkkel, rokonokkal, anyja Horvátország egyik legelőkelőbb családjába tartozó grófnő, Frangepán Katalin. Az édesanya mélyen vallásos katolikus hitét, átható Mária-tiszteletét átadta gyermekeinek is. Azt tartotta szem előtt, hogy a lányok nevelésén múlik, milyenek lesznek fiaik, a későbbi családfők, politikusok, katonák és államférfiak.
Míg egy 2018-ban kiadott tanulmánykötet Zrínyi Ilona 375. születésnapját köszöntötte, addig a most Sárospatakon tartott tárlatvezetésen a nagyasszony 376. születésnapjára emlékeztek. Hogyan lehetséges, hogy az eltelt évek alatt hat esztendővel fiatalabb lett Ilona? Tamás Edit kurátori tárlatvezetésének legérdekesebb része volt, amikor elmesélte a lexikonokban szereplő 1643-as születési évszám történetét és megkérdőjelezésének okát. Közismert tény volt ugyanis, hogy Zrínyi Ilona 1694-ben (51 évesen) még gyermeket szült. Végh Ferenc A „Magyar Márs” árnyékában? Az ismeretlen Zrínyi Péter címmel a Hadtörténeti Közlemények 2020. évi 4. számában közölt tanulmánya igazi történelmi szenzációval szolgált: az anyai nagypapa, Frangepán Farkas Kristóf naplóbejegyzése tisztázta Zrínyi Ilona születési dátumát, miszerint „1649. március 20-án éjjel, 11 és 12 óra között a Muraközben született, vélhetően Podbreszten látta meg a napvilágot.”
A Zrínyi-birtokok a tengertől a Muraközig tartottak. Ilona apja, Zrínyi Péter és elsőszülött testvére, Miklós 1649-ben osztozott meg a birtokokon. Péter a tengermelléki uradalmakat kapta több várral együtt. Buccari, az adriai kikötő a két testvér, Péter és Miklós közös birtoka maradt. Innen indultak a só- és marhaszállítmányokkal a hajók, és ide futottak be a textíliával, kerámiaedényekkel, fűszerekkel megrakott gályák. Fő jövedelmük a kereskedésből származott, a Zrínyi testvérek közösen nyitották meg a chabari vasofficinát (vasbánya, kohó, kovácsolóműhely kétszáz munkással). Zrínyi Péter Ozalj várában kialakított népes udvarában ismerkedett a világgal a kis Ilona. A két régi nagy család vagyonának megfelelő környezet vette körül. Az úr és úrnő külön szobáin üvegablakok voltak, a falakat Velencéből, Brüsszelből származó kárpitok díszítették, a padlót török szőnyegek borították. Ilona és testvérei többnyelvű környezetben sajátították el anyanyelvüket, a magyart, de horvát, német és olasz beszédet is gyakran hallottak. Az udvarban katonák, mesteremberek, szolgálók, tisztségviselők, nemesifjak és -leányok vették körül, de megfordultak lantosok, művészek, vándorkomédiások, képírók (vándorfestők), metszetkészítők és ötvösmesterek is. Ilona megtanult írni, énekelni, olvasni, hímzett, lovagolt, solymászott és zenélt.
A kurátor az ifjú grófkisasszony esküvőjének előkészítéséről is mesélt. A vőlegény, I. Rákóczi Ferenc, az ország egyik leggazdagabb, legjelentősebb fejedelmi családjának egyetlen férfi örököse. A vőlegény édesanyja, Báthory Zsófia, fia jövője tervezésekor uralkodói családból származó feleségről álmodozott. Az ország két egymástól távoli vidékén élő családot a kereskedelem és a politika vonta egy érdekkörbe. Horvátország s Erdély két legtekintélyesebb családjának házassága az országegyesítés terveit is szolgálta.
A fiatalok 1665-ben a kézfogón (eljegyzésen) a trencséni fürdőben látták először egymást. A kor szokása szerint a vőlegény és menyasszony családja is külön-külön hívta meg a vendégeket. Báthory Zsófia Munkács várából 1666. január 7-én küldte szét az esküvői meghívókat az 1666. március 1-jén Zborón rendezendő szertartásra. A Rákóczi Múzeum őrzi a Báthory Zsófia által Esterházy Jánosnak küldött meghívót, mely az intézmény Válogatás a Történeti Gyűjtemény új szerzeményeiből című időszaki kiállításán látható jelenleg. A meghívón, melyet a résztvevők is megtekinthettek, nemcsak a fejedelemasszony saját kezű aláírása, de a Báthoryak épségben megőrzött sárkányfogas pecsétje is szerepel. Különleges élményt jelentett a tárlatvezetésen, hogy az érdeklődők bele is olvashattak a 359 esztendeje írt levélbe, kibetűzhették a szavakat, összerakhatták a mondatokat. Zrínyi Ilona és I. Rákóczi Ferenc menyegzőjét fejedelmi színvonalon, országos jelentőségű eseményként szervezték meg. A szépséges Zrínyi Ilona a kor szokásának megfelelően 17 éves, a vőlegény 21 esztendős volt egybekelésük idején.
Az ifjú pár egyik közös otthonát a sárospataki várban rendezte be, de gyakran tartózkodtak Makovicán és Borsiban is. Ezeket az uradalmakat kapta I. Rákóczi Ferenc anyjától. Az udvartartást fejedelmi fény és gazdagság jellemezte. Az erdélyi hagyományok, a lengyel és török hatások, nyugati holmik különleges egységet mutattak. Az ifjú férj mesés nászajándékkal, 8900 aranytallérral és különböző, 30 ezer tallérra becsült arany és ezüst ékszerekkel lepte meg Ilonát. Az ifjú feleség a szülői házból magával hozott ékszerekkel, az őt megillető örökséggel, a leánynegyeddel együtt dúsgazdagnak számított. Első gyermekük, III. György 1667 októberében született, de gyermekként meg is halt. 1672-ben született újra utóda a házaspárnak, Julianna Borbála, majd 1676-ban érkezett a várva várt fiú, Ferenc, a későbbi II. Rákóczi Ferenc, Magyarország vezérlő fejedelme.1676. július 8-án tragikus esemény sújtotta a házat: meghalt I. Rákóczi Ferenc, így Zrínyi Ilona 27 évesen özvegysorsra jutott. Elérte, hogy rá szálljon a Rákóczi család minden örökletes joga, így Sáros vármegye főispánjaként is ő intézkedett. Gyermekei gyámjaként ő kezelte és irányította a hatalmas Rákóczi-vagyont, védte gyermekei érdekeit.
1682-ben kötötte második házasságát Thököly Imrével. Férje oldalán részese volt a Habsburg-ellenes kuruc felkelésnek. 1685 szeptemberében Zrínyi Ilona gyermekeivel együtt visszavonult Munkács várába, melyet Caprara császári tábornok vett ostrom alá. Ilona 1685–88 között hősiesen védte Munkács várát, heves ágyúzás, éjszakai bombázások közepette teltek a napok. A körbezárt Munkács várában 1686. május 22-én, Szent Ilona napján megünnepelték és gyermekei is köszöntötték. A tízéves Ferenc 12 versszakos költeménnyel köszöntötte édesanyját:
[…]
Dicző Szent Ilona ünnepenek napja,
Romlot termeszetnek erős ercz bastiaia
Meg bagyat elmenknek biztató istapia -
Isten diczoseget keresok peldaia.
Az Ilonát köszöntő vers nem szokványos, személyes és politikai programot is tartalmaz. Az Országos Széchenyi Könyvtárban megőrzött költemény Zrínyi Ilona saját kezűleg lemásolt változata, melyben lejegyezte gondolatait: „Isten soha ne adjon anyának jobb gyermeket, mint ezek…”
Még tartott Munkács ostroma, amikor 145 esztendő után, 1686-ban a nemzetközi erők visszafoglalták Budát. A két és fél éves ostrom alatt a vár tartalékai kimerültek. Buda visszafoglalása és az 1687-es országgyűlés után Zrínyi Ilona megállapodást kötött a vár feladásáról I. Lipóttal, s 1688. január 17-én Munkácsot átadták a császáriaknak. Munkács feladása után szétváltak II. Rákóczi Ferenc és édesanyjának útjai. Ilona leányával Bécsben, az orsolyiták kolostorában maradt. Fia Neuhaus jezsuita kollégiumába került. 1692-ben egy fogolycsere révén követhette férjét, Thököly Imrét a Török Birodalomba. Indulása előtt búcsúlevelet írt fiának (melyet a címzett feltehetően soha nem olvasott):
„[…] A javakat elveszteni semmit sem jelent, de aki becsületét veszti el, mindent elveszít. Ezért, édes fiam, miután egyedül benned van minden örömöm, ne okozz nekem keserűséget, mint ahogy nővéred sem, mert elszenvedtem és legyőztem sok mindent, amit Isten rendelt, és Boldogasszony Szűz Mária legyen anyátok és védelmezőtök minden szükségben, ő sohasem hagy benneteket. Tiszteld az embereket, érintkezz szívesen az idegenekkel, tudd, hogy téged figyelnek és szeretnek idegen földön is, mert aki másokat tisztel, önmagát tiszteli […]”
A sok év után újra találkozó házaspárnak 1694 októberében leánya született, Zsuzsanna, aki kisgyermekként életét vesztette. Zrínyi Ilona a kis-ázsiai Nikodémiában halt meg 1703. február 18-án. „Leszakasztá az halál az virágot mezejéről, ezt az nemesebbik virágot” – ezek voltak titkára búcsúsorai. Isztambulban a Szent Benedek-templom kriptájában temették el. Sírja felett márványba vésték: „Itt nyugszik hősies tettei után az erőslelkű asszony, nemének és századának dicsősége […] Meghalt a virágmezei birtokán […] életének hatvanadik évében február 18-án.”
