Ne csak szíved legyen, füled is, ne csak érezz, hallgass meg! Sok segítőnek és segítő intézménynek ez a gondolat a sorvezetője, mely tulajdonképpen a rogersi értő figyelem átgombolt verziójaként mindannyiunk horgonypontja lehetne a mindennapokban. Mert sokfélék vagyunk, máshonnan érkezünk és máshová tartunk, különbözőek a szükségleteink, a nézőpontjaink, melyekből saját magunkat és a minket körülvevő világot szemléljük. Szép és fontos felismerés, amikor ez az attitűd egy kulturális intézmény sajátja – még ha szó szerint nem is, de látva és megtapasztalva rendezvényeit, programjait, mégiscsak valamiféle figyelő, érző, értő és megértő helyként éljük meg a benne létezést, a falai közötti inspirálódást.
A debreceni Modem Modern és Kortárs Művészeti Központ ilyen intézmény, mely a kultúra terjesztését az egész város és régió számára tekinti többek között magára vállalt küldetésnek, egyszerre büszkén lokális beágyazottságára és nemzetközi ambícióira. A 2006-ban megnyílt és azóta a hazai kortárs művészeti szcéna meghatározó szereplőjévé vált kiállítóhely nem pusztán kiállítótér – hanem gondolattér, közösségi összetalálkapont, origója egy szellemi, kulturális, művészeti miliőnek, mely mindannyiunké lehet, ha akarjuk. A Debrecen történelmi belvárosában emelkedő modern épületben a 20. század legjelentősebb hazai és nemzetközi alkotásai mellett szép és érzékeny áthallással jelennek meg a kortárs vizualitás progresszív, gyakran kérdéseket generáló irányzatai, melyek egyszerre tanítanak, kérdeznek, figyelnek és ajándékoznak szabadságot gondolatainknak és tapasztalásainknak. A művészet nem különálló világ, hanem eleven társadalmi párbeszéd – ezt érezhetjük a Modem minden kiállításán és minden szegletében, és ez jó, ez fontos, ez kivételes, ez felmagasztaló.
A Művészeti Központ az elmúlt években új lendületet vett: programstruktúrája és kapcsolatrendszere mára a kelet-közép-európai régió egyik legjelentősebb kulturális központjává emelte, egy olyan narratíva kialakításával, folytonos csiszolásával és tökéletesítésével, mely talán a közgondolkodást is képes lenne megváltoztatni, miszerint a kortárs művészetnek alanyi joga van helyet kérni és kapni a mindennapokban. Ez a narratíva nem csupán a kurátori koncepciókban, de az intézmény térhasználatában is megmutatkozik: a múzeum Kelet-Közép-Európa legnagyobb egybefüggő kiállítóterével büszkélkedhet, mely terek, monumentalitásukon túlnőve, nap mint nap a bennük megszülető találkozások, reflexiók, új jelentésrétegek, izzító és izgalmas kölcsönhatások látványos és mindig elgondolkodtató forgószínpadává nemesülnek.
A múzeum működése a hálózatosodásra és a közösségi jelenlétre egyaránt építve olyan szellemi fórum, melyet a közönség mellett a művészek is otthonuknak tekinthetnek, ahol a közös nyelv az alkotás, a gondolkodás, az analizálás nyelve, ahol a közös szükséglet a figyelem, a tisztelet, a megértés, ahol a közös cél a többé válás, az elmélyülés, a kölcsönösség megtapasztalása. Ennek érdekében az intézmény olyan programokat és együttműködéseket indított el, melyek nem csupán a képzőművészet műfaji sokszínűségére reflektálnak, de az építészet, a társadalomtudomány vagy a performativitás határait is bevonják a kiállítótéri gondolkodásba.
A Modem nem vár, hanem hív – és ez a fajta proaktivitás az intézmény minden pillanatát és eseményét meghatározza. A közönséggel való kapcsolódás a szó legnemesebb értelmében válik küldetéssé az intézmény falai között, ahol a legkisebbektől a középiskolásokon át az egyetemistákig számos korosztályt szólítanak meg az interaktív és játékos, de a szakmaiságot sosem nélkülöző művészetpedagógiai programok. A múzeum egyik kiemelt missziója, hogy a felnövekvő generáció nyitottabbá és befogadóbbá váljon a kortárs művészet iránt, ezért a csoportos foglalkozások, tematikus műhelyek és családi programok célja nem pusztán az ismeretátadás, hanem a vizuális érzékenyítés és a kritikai gondolkodás fejlesztése is.
A modern művészetek iránt elkötelezett intézmény a jövőt építi – a meglévő alapok újraértelmezésével, kitágításával, azok más jelentésrétegekkel való összesimítása által. Az ott dolgozók mintha láthatatlan szállal kötődnének egymáshoz, vélhetőleg a hit révén, mely hit talán abban gyökerezhet, hogy a kortárs művészet nem valamiféle nehezen érthető és értelmezhető rétegélmény, sokkal inkább párbeszédre hívó, analizálásra bátorító, reakciókra sarkalló akció, mely éppen proaktivitása okán válhat mindennapjainkat megdolgozó és átmozgató kollektív intellektuális élménnyé, a személyes és közösségi önismeret részévé, egyfajta csatlakozóvá a mikroközeg felé csakúgy, mint tágabb környezetünket célozva.
A Modem ma már nemcsak a cívisváros egyik ikonikus intézménye, egyben nélkülözhetetlen látványossága, hanem egy olyan kulturális csomópont, mely képes összekötni gondolkodókat, látogatókat, művészeket – és mindenkit, akit érdekel a jelen mint közös jövőnk megcsillanó múltpillanata. A régió elsődleges turisztikai célpontjai között szereplő művészeti központ interdiszciplináris együttműködések helyszíne – erre példa a Tanulni a természettől? – Botanika című tárlat, mely a természet és művészet kapcsolatát vizsgálja –, nemzetközi művészeti projektek, oktatási és közösségi programok lelkes megálmodója és befogadója, nyaranta pedig gyermektáborok szervezője, segítve kinevelni a jövő művész- vagy művészetkedvelő generációját. Vidéki Múzeumok Képzőművészeti Gyűjteményeit csakúgy felmutatja, mint a Debreceni Művésztelep inspirációit, és az ott született alkotásokat és művészeti kölcsönhatásokat, valamint hív közös gondolkodásra, legyen szó arról, ki mikor született, és ez alapján milyen szeletet hasít ki kollektív emlékkönyvünkből, vagy legyen szó a Bibliából Mózes öt könyvének értelmezéséről, mint az emberiség őstörténetének kortárs reflexiójáról.
Az Év Múzeuma díjkiosztó ünnepségre május 24-én, a Múzeumok Majálisán kerül sor az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeumban.
Forrás: Magyar Múzeumok
