A Múzeumok standja első fellépője a Swim Swim Naked nevű budapesti elektronikus pop, underwater groove duó volt. „A kultúra számomra valami olyan alapvető dolog, aminek mindenkihez el kellene jutnia – mondja Nagy Krisztina, a kétfős csapat énekesnője. – Fontosnak tartom, hogy tiszteljük egymás véleményét és látásmódját akkor is, ha nem értünk egyet – ettől lesz színesebb a világ és sokrétűbb az ember. Jó lenne, ha mindenhol nagyobb támogatást kapna az önkifejezés mint a kultúra természetes része. Vannak olyan műalkotások az életemben, amikhez időről időre visszatérek. Ilyen például Hieronymus Bosch A kőmetszés című festménye, Gryllus Vilmos Szúrós gombóc című dala, a Wes Anderson által rendezett A fantasztikus Róka úr című film és Lewis Carroll Alice Csodaországban című könyve. ”
Krisztinának apró gyerekkorából is vannak emlékei a múzeumlátogatással kapcsolatban. „Óvodás koromból népi stílusú múzeumokra emlékszem, bár inkább a képek rémlenek fel. Erősebb hatást akkor éreztem a múzeumok felől, amikor iskolásként már kortárs, modern alkotásokkal találkoztunk – azok jobban megérintettek.” Kriszti szerint egy fesztivál is lehet bulin túlmutató kulturális tér:
Lényegesnek tartja, hogy egy múzeum kint legyen a Szigeten, hiszen ez is a sokoldalúságot szolgálja. „Az is talál valami hozzá közel állót, aki a múzeumokat szereti, de az is nyitottabbá válhat, aki eddig nem érdeklődött. Ráadásul erős edukációs szerepe is lehet, ha jól van megvalósítva.”
Makkay Dani producerre a nizzai Matisse Múzeum volt a legutóbb nagy hatással. „Fantasztikus élmény volt – színek, különböző technikák, interaktivitás. Nagyon tetszett, hogy gyerekek számára is nyitott és élményszerű volt, például helyben készíthettek saját Matisse-stílusú kollázsokat.” Daninak gyerekkora óta számos meghatározó kulturális élménye volt. „Szerintem minden kulturális élmény hat ránk, még ha csak apránként is. Ebből a sok kicsi élményből áll össze az ízlésünk – legyen szó zenéről vagy vizualitásról.” Közel állnak hozzá a Múzeumok standjánál is kapható kincsekhez hasonló ajándéktárgyak. „A legutóbbi múzeumlátogatásom során is vettem apróságokat, mert ha egy művész vagy kiállítás különösen megérint, szeretek egy kis emléket elvinni belőle – akár magamnak, akár képeslap formájában a családomnak.”
A Swim Swim Nakedet követően Agócs Márton és Cseke Dani duója lépett színpadra. Megkérdeztük Marcit, hogy mit jelent számára a kultúra, és röviden, tömören megfogalmazta a lényeget: az embert. „Legutóbb a Musée d'Orsay Van Gogh-kiállítása volt rám nagy hatással, az első meghatározó kiállításélményem pedig a Természettudományi Múzeumhoz kötődik, ahol csontvázakat és preparátumokat láttam. Rengeteg gyerekkori kulturális élmény formálta a zeneiségem és hat rám ma is. A bodrogközi oláhos és a magyarbecei pontozó hallása is ezek közé az élmények közé tartozik.”
Marci akár kiállított műkincsnek is érezhetné magát zenészként a színpadon állva, a közönség figyelmének középpontjában, de nem gondolja, hogy ő van a a középpontban, az pedig biztos, hogy az ott körülötte állók töltik fel a legjobban. „Egy fesztivál kulturális tér kell hogy legyen, és ennek érdekében még csak nem is kell túlmutatnia a bulin, hiszen egy jó koncert vagy egy táncház is leginkább: buli. Nekem ennyi bőven elég a Szigeten. Ugyanakkor jó, hogy kint van egy múzeum a Szigeten, mert így végre a hollandok is látnak valami szépet” – teszi hozzá nevetve.
A csütörtöki nap első fellépője kristoaf volt, akinek a kultúra egyet jelent a behatással. Az Acid Ghost Hide My Face című dala régóta nagy hatással van rá, sok playlistjén rajta van. Elmondása szerint talán azért, mert ad valami olyan átfogót, ami jellemzi az identitását. Kristoaf szerint egy fesztivál persze egyértelműen nem más, mint egy kulturális tér.
„Mi alkotjuk a teret, a kultúrát meg mi hordozzuk magunkkal. Gondolatok, irányzatok, művészetek képviselődnek egy helyen – ez csak kultúra lehet. Ez így van a Szigeten is, ahol a dolgok mondanivalója, a közösség és a sorstársság is túlmutat a puszta bulin.”
A Múzeumok standján ugyancsak 7-én koncertező rapper, Szlimmy életében a zenén kívül is elég erősen jelen van a művészet, imád filmeket és sorozatokat nézni, illetve olvasni is. A könyvek közül Rejtő Jenő munkássága áll hozzá a legközelebb: „Ő egy zseni volt: amit csinált, az olyan, mintha hollywoodi kalandfilmeket írt volna, csak teljesen egyedi, utánozhatatlan humorral. Ezek a történetek egyszerre könnyedek és nagyon emberiek, mindig feltöltenek. Hatalmas Star Wars-rajongó vagyok, de például a Dűne-univerzum is nagyon megfogott, könyvben is, filmben is. Van bennük valami epikus és időtálló, amit a zenén keresztül is szeretek megidézni, például az Arctáncoltató és a Dűnék lemezeim is ebből merítkeztek.” Szlimmy úgy látja, a hiphop és a rap a popkultúra szerves része lett.
„Ez a műfaj nemcsak zeneileg, de társadalmilag is nagyon fontos, mert hozzáférhetőbb más műfajoknál, például nem feltétlenül kell hozzá klasszikus értelemben vett »énekhang«, így sok kezdő is ezen keresztül próbálkozik először önkifejezéssel. Ráadásul a rap lehetőséget ad arra, hogy részletesebben, mélyebben elmondjunk dolgokat, sokkal több szöveg fér bele egy dalba, komplexebb üzeneteket lehet átadni. Ez szerintem nagyon vonzóvá teszi, és emiatt lett ilyen hatalmas hatása a mai kultúrára. Jómagam is először inkább a trap világát fedeztem fel, majd az előzőleg említett két album után már egy jóval alternatívabb, poposabb irányt vettem a Röppenjünkkel, vagy a legutóbbi dalaimmal, a Gondolok rád-nál.” A rapper szerint attól válik művészivé egy fesztivál, ha több művészeti ágat is képvisel, és nemcsak egy stílusban ad élményt, hanem sokféle irányban.
„A Sziget pont ilyen: nyilván a zene a központja, de mellette rengeteg más is történik – tánc, vizuális művészetek, performanszok, stand-up vagy éppen irodalmi programok. Az a jó, hogy nemcsak bulizni lehet, hanem inspirálódni is.”
Nyolcadikán többek közt Áron András zenél a Múzeumok standjánál, akit 0-24-ben körbevesz a zenei kultúra. „Ebben éltem egész életemben, ez formált, és ez alakít a mai napig. Ezáltal kapcsolódom a világhoz sok esetben, és saját magamhoz nagy részben. Nem igazán tudnék nélküle élni, azt hiszem. Segít nekem abban, hogy nagyjából értsem, merről jöttem, és hogy merre kell mennem. Ezt keresi az ember egész életében” – mondta, majd azt is elárulta, ki van rá régóta nagy hatással. „Neil Young dalaihoz mindig visszatérek valahogy időről időre. Azok a dalok mindig adnak valami csendes mélységet, ami megnyugtat.” András szerint pedig egy fesztivált a sokszínűsége tesz kulturális térré, ha nem feltétlenül csak a szórakozásról szól, hanem képviseli a diverzitást.
A Maluridé egy alternatív, elektronikus, dream-pop formáció. A Játsszuk az Istent című magyar nyelvű albumuk után ismét angolul alkotnak, és már a az ősszel érkező új lemezük anyagából is hoznak újdonságokat a Múzeumok standjára. Viszkeleti Júliát, a Maluridé énekes-dalszerzőjét is megkérdeztük arról, mit jelent számára a kultúra. „A kultúra maga a történelem, vagy megőriznünk kell, vagy tanulnunk belőle” – fogalmazott, és hozzátette, a kultúra nyitottságot kíván, előítéletektől mentes kiváncsiságot, ami a Szigetre is jellemző. „Talán a legtöbb fesztivál egy olyan szűk baráti csapat ötleteként indul el, akik szeretnék a saját művészeti világukat megosztani másokkal. Ez aztán kinövi magát, változik a piac, változnak az igények, hatalmas tömegeket vonz be már évek óta a Sziget fesztivál. Ugyanakkor talán pont ez a sokszínűség az, ami így sok év után is megőrzi a Sziget kezdetektől tartó ideáját, nem csak zenészek, táncosok, előadók találkoznak itt, hanem kultúrák. És úgy tűnik, hogy idén – talán jobban, mint valaha –, szükségünk van arra, hogy egymást megismerjük, és elfogadjuk.” Az elmúlt időszakban a nagy port kavart az Adolescence volt rá nagy hatással, árulta el. Nem véletlenül, hiszen a minisorozat témája túlmutat a megszokott történetmesélésen. „Az emberi működés, traumák, azok tagadása, és még oly sok mélyebben rétegeződő belső vívódást mutat be, melyek talán a nézők saját életükre és működésükre való reflektálását segíti elő” – indokolta választását.
A szombaton koncertet adó Csinszkára idén egy könyv volt igazán mély hatással, a címe A meditációról érthetően. „Új élmény volt számomra, mert sosem voltam az a típus, aki könnyen belemerül egy könyvbe. Őszintén szólva korábban az olvasás nem igazán kötött le, de ez a könyv olyan témákat nyitott meg bennem, amikre korábban nem figyeltem, és valahogy az egész olvasási folyamat is meditatívvá vált. Először éreztem azt, hogy nemcsak olvasok, hanem egyfajta belső utazáson is részt veszek.
Ez a könyv azért is meghatározó élmény volt számomra, mert ide eredeztetem az Airday című dalomat, mely egyszerre szülőhazám, Erdély iránti örök rajongásom és a belső béke, tudatos légzés találkozása.
A levegő az élet alapja, és ha megtanulunk tudatosan kapcsolódni hozzá, stabilabbá, kiegyensúlyozottabbá válhat az egész életünk.”
Az énekesnő kedvenc művésze Rosalía. „Barcelonából indult, de mára az egész világot beragyogja a kreativitásával. Amit csodálok benne, az a szabadság és friss lélek, amit képvisel. Még egy interjúja is már önmagában egy műalkotás – mondja, majd elárulja, miben látja a Sziget művészi értékét. – Többször voltam már a Sziget fesztiválon, és szerintem nagyon jó, hogy mindenféle művészeti ág hangsúlyt kap. A zene sem lenne olyan gazdag, ha nem társulna hozzá vizualitás, performansz vagy bármilyen képi világ. Jó, ha egy fesztivál sokrétűen képviseli az önkifejezést. Szóval én is ezzel a szellemmel készülök színpadra lépni szombaton 14.00-kor a Múzeumok standján.”
A színpadon Csinszkát váltó Nóvé Soma szerint a kultúra kapcsolódást jelent, lehetőséget tapasztalni, változni és fejlődni. Soma szinte minden évben egyszer elutazik Londonba, ahol a Nemzeti Galériában mindig megnézi Henri Rousseau Tigris a trópusi viharban című festményét, aminek van egy rituáléból adódó jelentősége is, de ehhez a képhez gyerekkora óta kötődik. „Egy nagyon jó barátom mutatta egyszer Kipling Ha című versét, amelyet időről időre elolvasok. Mindig segít abban, hogy lássam, milyen hozzáállással érdemes navigálódnom az életemben.”
A vasárnap játszó Brenka számára a kultúra az a közeg, amelyben fejlődhet, alkothat és kapcsolatokat építhet – hiszen énekesként ez különösen fontos. „Tükröt tart elém: egyszerre alakít és lehetőséget ad arra, hogy alakítsam én is. Fontos, hogy mit fogadunk be a kultúrából, hogyan használjuk és a személyünkkel mit adunk ehhez hozzá. A kultúra megtanított figyelni, de az ösztöneim vezettek rá, hogyan legyek igazán önazonos – a színpadon és az életben is. A művészetem a tanult forma és a belső késztetés találkozása: amit hozok magammal, azt átszűröm mindazon, amit a világ kínál. Nőként ez az egyensúly formálta a stílusomat. Valahol tudatos az ember, de mindig hagyok teret az ösztönös jelenlétnek. ”
A Sziget utolsó napján a girlhood indítja a bulit a Múzeumok standján. A zenekar egyik tagja, Rausz Tícia elárulta nekünk, hogy mit jelent számára a kultúra: nyitottságot az eddig ismeretlenre. Megkérdeztük, mely művészi alkotás az, ami régóta lelki töltődést jelent számára. „Könyvek közül Simon Márton köteteit szoktam gyakran elővenni. Mindig mást adnak, mást viszek magammal belőlük.” Tícia is kulturális térként tekint a Szigetre, szerinte ez az a fesztivál, ahova tényleg mindenki nyitott szívvel megy.
Fotók: Hegyi Júlia Lily / Kultúra.hu
Forrás: Kultúra.hu
