Régóta fűződnek a nevéhez saját zenés, irodalmi estek, melyeken nem hagyományos módon megzenésített költeményeket hallhatunk, hanem szinte kivétel nélkül mindig népzenével, jazzel és gyakran klasszikus zenével fűszerezett verseket. A jubileumi Nagy László-est is ezért maradt hű ehhez a koncepcióhoz?
Hosszú évek óta dolgozom együtt Őze Áron színművésszel, aki sok időt töltött a városomban, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban, így alakult ki a mai napig is tartó barátságunk. Az ő színművészi és az én népzenészi létezésem, valamint a versek szeretete hívta életre sok évvel ezelőtt a közös alkotás igényét. Az első ilyen zenés, irodalmi műsorunk az Adagio volt, melyben nagy magyar költőink verseit idéztük fel – ezért is adtuk és kölcsönöztük Juhász Gyula egyik verséből a műsor címét. Itt a magyar népzene éltető erejét és a versek mondanivalóiban rejlő igazságokat hívtuk segítségül az élet nagy kérdéseiben való elmélyedéshez. Az adventi időszakban is készítettünk irodalmi-zenés összeállítást, hiszen nagyon sok költőnknek vannak istenes versei, és olyan költeményei, melyek karácsony idején különös aktualitást nyernek.
Most, Nagy Lászlóra emlékezve is igyekszünk komplex módon megszólaltatni az egyik legnagyobb költőnk verseit. A költeményeket hagyjuk élni, önmaguk szépségében megnyilvánulni, s a zenét csak egyfajta rásegítő, ráhangoló, lelket melengető, kísérő szerepben tesszük a gondolatok mellé. Ebben olyan barátok és kiemelkedő tehetségű művészek állnak mellettem, mint Dresch Mihály Kossuth-díjas szaxofonművész, aki a magyar jazzélet egyik megkerülhetetlen egyénisége, és aki a népzenét is műveli, szereti. Velünk zenél Balogh Kálmán, Prima Primissima és Kossuth-díjas cimbalomművész is, Bognár András népzenész, bőgős barátom, és a kortárs klasszikus zene képviselőjeként Vizeli Máté Akadémiát végzett hegedűművész, zeneszerző is. Szabó Kocsis Zsuzsanna, Kazinczy-díjas népdalénekes fog énekelni, s az egyik versnél egy moldvai dallamot aláfestésként dúdolni, a verseket pedig Őze Áron Jászai Mari-díjas színművész és felesége, Auksz Éva színművész tolmácsolja majd.
Hogyan formálódott ez a sokszínű, sokszereplős produkció?
Nekem azért is kedves ez a történet, mert miután elkészítettük Őze Áronnal a szövegkönyvet, amiben a feleségem, Ferencz Katalin is segített, javaslatokat tettem a művésztársaimnak, hogy milyen hangulatú zenéket képzelnék el hozzá, s a legnagyobb örömömre egyetértésben és gyümölcsözően tudtunk közösen gondolkodni és az alkotásban előrehaladni. Dresch Mihály, akivel a barátságunk évtizedes múltra tekint már vissza, gyakran hoz a közös műsorokba a már korábban megírt dallamaiból, de ezúttal új, saját szerzeményt is komponált. Vizeli Máté hegedűművész, zeneszerző nagyon szép és találó, Bartók zenéjét megidéző muzsikát írt Nagy László Bartók és a ragadozók és klasszikus stílusú zenét a Szárnyak zenéje című verseihez. A műsor rendezésében Auksz Éva színpadi előadóművészként, Szabó Kocsis Zsuzsanna énekesként, Balogh Kálmán pedig hasznos javaslataival cimbalmosként segített a bolgár és a székelyföldi népzene megszólaltatásában.
Népzenészként mi vonzza Nagy László költészetében, milyen hozzá fűződő saját élményeket őriz?
Sokan másokéhoz hasonlóan az én életembe is a legismertebb és talán legtöbbet idézett verse, a Ki viszi át a Szerelmet kapcsán lépett be Nagy László. Ez egy életigenlő vers, megdöbbentő gondolatsorokkal és örök érvényű igazságokkal az emberi élet értékeiről. Sajátos és varázsos egyéniség volt, s minél többet tudtam meg róla saját kutatásaim vagy mások elbeszélései kapcsán, illetve amikor egy alkalommal Iszkázon az ő házában aludhattam, annál inkább kíváncsivá tett. Jó volt látni róla portré- és riportfilmet, amelyben a költőtársak nyilatkoztak a munkásságáról, személyiségéről és a gyerekkori betegségéből adódó testi fogyatékossága ellenére is magával ragadó egyéniségéről. Nekem, népzenésznek szívet melengető volt, amikor megtudtam, hogy Nagy László népzenei gyűjtéseket is végzett a Balaton-felvidéken. Amikor az ember keresi, gyűjtögeti az élete során a verseket, előbb-utóbb rátalál azokra a gondolatokra, amelyek közel állnak hozzá és amelyeket örök érvényűek gondol. Mert hogy az emberi létezésnek vannak alapigazságai, mindannyian szeretünk, szerelmesek vagyunk, igazságérzetünk és tévedéseink vannak. Ezek megfogalmazásaival bravúrosan bánt Nagy László, és mivel sok ilyen verse van, az idők végezetéig aktuális és nagy költő marad. Úgy hiszem, mindenkinek a hasznára válik olyan emberek gondolatait hallgatni, akik hozzá hasonlóan a legtalálóbban tudták műveikben megfogalmazni az életről vagy az adott korról alkotott alapvetéseket.
Minden költőnek, így Nagy Lászlónak is többféle arca van, ez a műsor hogyan közelít hozzá, próbál átfogóan ránézni a munkásságára és egy komplex képet adni róla?
Igen, a kezdetektől fogva egy olyan tematikai elképzelés élt bennünk, hogy a lehető legtöbbet mutassuk meg belőle. Ugyanakkor nem egy precíz életrajzot tárunk a hallgatóság elé, inkább a legfontosabb gondolatait idézzük meg prózában, versben a zene segítségével, abban az időrendiségben, ahogyan ezek benne megszülettek az élete során.
A műsor a költő Lássatok csodát című verséből kölcsönzi a címét. Miért ezt adták neki?
Az alkotómunka során mindig születik egy sor munkacím, ez most se volt másképp. Gondoltunk még A halálig tiszta címre is, de végül egy kritikus, de pozitívabb kicsengésű mondat mellett döntöttünk. Az életre mosolygok arról szól, hogy bármekkora terhek is sújtják az embert az útja során, az életét a lehető legértékesebben élje meg, még ha úgy is tűnik, hogy elvész a küzdelmek tengerében. Fontos, hogy tudjon belemosolyogni a gondok arcába és képes legyen kitartóan örül az életnek. Úgy gondoltuk, ennél szebb és „Nagy László-s” üzenete nem lehet a műsorunknak.
A teljesség jegyében az est életrajzi felvillantásokat is tesz, mesélne ezekről?
A Magyar Zene Házában is bemutattuk Nagy László szavakból alkotott önarcképét, ez itt is a kivetítőre kerül majd. Megjelennek a költő saját rajzolt grafikái, és reményeim szerint a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött festményeiből is jó néhány. Emellett életrajzi filmekből is vetítünk részleteket, jeleneteket, például a bolgár népdalgyűjtéseiről is megemlékezünk, melyek felfedik, hogyan találkozott a népzene szépségeivel, erejével, és hogyan jött létre népzenei kötődése. Egy tévériport kapcsán megidézzük magát Nagy Lászlót, megismerhetjük az utókornak szánt üzenetét, az emlékirataiból idézve pedig megtudhatjuk, mit gondol a mai költőkről és szerinte hogyan kell látnunk a világot.
A Magyar Zene Házában bemutatott műsortól eltér-e majd bármiben a Múzeumok Majálisán látható produkció?
A most szombati esten elhangzó versek és azok sorrendisége nem változik, ami viszont újdonság lesz, az a hangzás. Míg a Zene Házában erősítésben szólaltak meg a hangszerek, itt a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermének hangtechnikai lehetőségei miatt akusztikus módon, erősítés nélkül hallhatjuk majd azokat, ahogyan a valóságban is szólnak. Ezért azt gondolom, mindenképpen nagyon különleges és sajátos hangzásvilágban gyönyörködhet majd a hallgatóság.
Lesz-e folytatás, ha valaki lemarad róla, láthatja majd az év során valahol Az életre mosolygok estet?
Nagyon sok tervünk, álmunk van, és szerencsére már most több meghívást is kapott az előadás. Legközelebb a Gyulai Várszínház belső udvarában, majd Kőszegen és Zsámbékon mutatjuk be, de a Petőfi Kulturális Ügynökségen keresztül már javában folynak az egyeztetések egy Kárpát-medencére kiterjedő turnéról, melynek keretében nemcsak itthon, de a határon túli magyar területekre is elvinnénk a produkciót. Bár most a születésének van évfordulója, erre az emlékestre már most sem pusztán szezonális alkotásra tekintünk, s szívből reméljük, hogy a vendégeink is hasonló érzéseket visznek majd haza magukkal.
