Ma már talán nincs olyan közgyűjtemény, mely lehetőségeihez mérten ne törekedne arra, hogy valamely okból marginalizált társadalmi csoportok számára hozzáférhetőbbé tegye működését, kiállításait, gyűjteményét. Tapintható tárlat látásukban korlátozott személyeknek, indukciós hurok hallásukban, KÉK kommunikáció (nyelven belüli fordítás) tanulásban, rámparendszer mozgásukban akadályozottaknak, projektek szociálisan hátrányos helyzetű embereknek és hosszan folytatható a sor, milyen célcsoportok igényeinek figyelembevételével válhat egy közgyűjtemény valóban inkluzívvá. A végcél, a maradéktalanul inkluzív intézmény talán nem érhető el, de a hiteles tapasztalatok megosztása a hozzáférhetőséget támogató kezdeményezések esetében alapvető fontosságú, hiszen minden egyes adaptációval finomodik, gazdagodik az elmélet és a módszertan, ezáltal az esetleges tévedések ismétlődésének esélye is csökkenhet.

A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ hét kiemelt tagintézménye arra vállalkozott, hogy beszámol azokról a jellemzően évek óta futó projektekről, melyek célja egy könnyen befogadható múzeum megteremtése.

Részletes program: https://pim.hu/esemenyek/hozzaferhetoseg