Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter a megnyitón hangsúlyozta, hogy a hazatérés szimbolikus jelentőséggel bír a nemzet számára. Felidézte a megállapodás létrejöttét, és kiemelte, hogy a több ezer kilométerről „hazatérő ládák nemcsak papírokat rejtettek, hanem történelmet, hitet, kitartást és identitást hoztak vissza közénk”.
Beszédében Wass Albert életútját a hűség és a küzdelem példájaként értelmezte, hangsúlyozva, hogy az író száműzetésben is megőrizte és gyarapította a magyar kulturális örökséget, amely ma is irányt és tartást ad. Hankó Balázs szerint Wass Albert útja a kitartás, a hűség, a küzdelem története. „Egy olyan ember útja, aki a száműzetésben sem mondott le arról, hogy magyar maradjon, és aki nem csupán megőrizte, hanem gyarapította is azt a kulturális örökséget, amelyet ma is magunkénak vallunk, továbbörökítünk.”
Rózsa Dávid, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója beszédében kiemelte, hogy a hagyaték hazakerülése „nem csupán gyarapodás, hanem erkölcsi és kulturális megerősítés is, annak bizonyossága, hogy a nemzet szellemi kincsei mindig megtalálják méltó helyüket”. A kiállítást egy életmű lenyomataként írta le, amely végigvezeti a látogatót az író életútján, bemutatva meghatározó életeseményeit, személyes tárgyait és alkotásait: „egy életmű sűrítménye, egy olyan életé, amelyet a hűség, a rendíthetetlen hit és a száműzetés fájdalma formált”. Rámutatott arra is, hogy a nemzeti könyvtár küldetése a maradandó értékek megőrzése és továbbadása, így a hagyaték befogadása egyben erkölcsi örökség megőrzését is jelenti.
„Öt napon belül két nagy történetmesélőt ismerhetünk meg az eddigiektől más szempontból és más aspektusban. A Corvina-termekben a XIX. század mesemondója, Jókai Mór elképzelt XX. századát láthatjuk március 31-től, mától pedig egy XX. századi sorsot követhetünk nyomon. Az »Üzenet haza« című kiállítás nem múltba zárt emlék, hanem élő megszólítás” – fogalmazott a főigazgató.
Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy a hagyaték hazatérése régóta várt és kivételes jelentőségű esemény, amely lehetővé teszi az életmű teljes körű tudományos feldolgozását és hozzáférhetőségét. Kiemelte, hogy Wass Albert munkássága a magyar irodalom, valamint a magyar és a székely identitás egyik fontos pillére, és méltatta mindazok munkáját, akik hozzájárultak a hagyaték megmentéséhez és közkinccsé tételéhez. Felidézte a közgyűjtemények több mint két évszázados szerepét a nemzeti örökség megőrzésében, valamint a Széchényi Ferenc által 1802-ben alapított gyűjtemény hagyományteremtő jelentőségét.
Hazai Kinga, a Czegei Wass Alapítvány képviselője arról beszélt, hogy egy életmű sorsa nagymértékben azon múlik, miként bánnak vele az utódok. Kiemelte, hogy Wass Albert fiai 1998 óta példamutató módon gondozzák az örökséget: létrehozták a floridai alapítványt, és abban helyezték el a szerzői jogokat annak érdekében, hogy a hagyaték szakszerű kezelésben részesüljön. Hangsúlyozta, hogy az örökösök felelősségteljes döntést hoztak, amikor felismerték, hogy a magyar állam képes a legméltóbb módon gondoskodni a gyűjteményről, és átadásával mindenki számára hozzáférhetővé tették „ezt a páratlan gyűjteményt”. Beszéde végén tolmácsolta a Floridában élő Wass Géza üzenetét.
Takaró Mihály Széchenyi-díjas irodalomtörténész, a hagyaték kurátora beszédében az író munkásságának jelentőségét emelte ki, hangsúlyozva, hogy a kiállítás nem csupán az alkotót, hanem az egyetemes magyarságért végzett munkáját is ünnepli. Felidézte Wass Albert életének különböző korszakait és változó élethelyzeteit, amelyek mélyen befolyásolták írói látásmódját, különösen Erdély kérdésének feldolgozásában. Mint fogalmazott: „Wass Albertet olvasni annyit jelent, hogy minden sorától, aki olvassa, kicsit magyarabb lesz. Az üzenet hazaért. Az író hazatért.”
A kiállítás címadó verse Rékasi Károly színművész elementáris erejű előadásában szólalt meg.
