„Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket.” - ezt üzente a most százéves Nagy László ötven évvel ezelőtt. És van még emberi arcunk? Vagy csak arckönyvünk? Van felület, ahol elférnek a költő csókjai? Dobrokoló csikók, tajtékos egek, csövesgránátot érlelő kukoricatáblák, ma is kavarog körülöttünk a világ kozmikus népi szürrealizmusával. Lackfi János költő, valamint Bognár Szilvia énekesnő, Kovács Zoltán zeneszerző és muzsikustársaik termékeny játékmezőt nyitnak Nagy László-szövegekkel, azok parafrázisaival. Újra meg újraírt világegyetem, égig érő szerelem, városi folkkultúra, sistergő magyarság és európaiság... Dalok, érzések, ősi és mai tudás... Minden, amit a költészetről és az életről tudni akarsz!

Közreműködők: 

Lackfi János - versek

Bognár Szilvia - ének

Kovács Zoltán - nagybőgő, ír buzuki

Thorpe Gáspár - gitár

Babcsán Bence - furulya, szaxofon

A részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött.