Nem is olyan régen volt látható a Fejedelmek aranya kiállítás a múzeumban, miért most mutatnak be egy zömében ismét érméket felvonultató tárlatot?
Ez a véletlenek szerencsés találkozása. Még a Fejedelmek aranya kiállítás rendezése közben jött az ötlet, amit egyébként már évek óta dédelgetek magamban, hogy kellene csinálni egy technológiatörténeti kiállítást, mely bepillantást enged a kulisszák mögé. A pénzeket és érmeket sokan ismerik, annál kevesebben azokat az eszközöket, amelyekkel ezek készültek. Ezért gondoltuk úgy, hogy mutassuk hát be ezeket is. Illetve abban is kapcsolódik egymáshoz a két kiállítás, hogy mindkettő a reprezentációról szól.
Mennyire számít különlegesnek, egyedülállónak ez a válogatás?
Igazán kivételessé a kollekciót az egyben lévő gyűjtemény és annak nagysága teszi, de művelődéstörténeti szempontból is jelentős, hiszen a magyar éremverés történetének több évszázadát átfogó kollekció világviszonylatban is egyedülálló. A BÁV kezelésében van az a több mint 25 ezer darabot számláló verőszerszám-gyűjtemény, amely 300 évet ölel fel. Ezeket a verőtöveket és egyéb, a pénzérmék, emlékérmek, jelvények és kitüntetések gyártására szolgáló eszközöket főként Körmöcbányán készítették, de vannak köztük gyulafehérvári, nagybányai és bécsi eredetű darabok is. Mivel a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a BÁV-nak több mint egy évszázadra visszanyúló remek kapcsolata van, nem volt kétséges, hogy ezt a bemutatót a Nemzeti Múzeumban kell megrendezni.
Ebben a kiállításban nagy hangsúlyt kaptak a pénzek előállításához használt eszközök, szerszámok is, miért?
A kiállítás koncepciója az volt, hogy a 25 ezer darabból készítsünk egy körülbelül 200 darabból álló reprezentatív válogatást. Mivel a nem szakmabelieknek vélhetően kevésbé lenne látványos önmagában a sok-sok vas- és acéldarab (bár kimagasló történeti értékkel bírnak), több esetben a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből származó emlékérmek, jelvények és kitüntetések mellé odatettük a verőtöveket és szerszámokat is.
Egy igazi különlegességet, az 1920-as évek elején gyártott pénzverő gépet is láthatnak a látogatók. Mit érdemes tudni róla?
A kiállítás részét képezi egy, az 1920-as években gyártott Schuler YB típusú pénzverő gép. Amikor Magyarország utolsó működő pénzverdéje 1918-ban átköltözött Budapestre, mindent szinte a nulláról kellett kezdeni. 1925-re épült fel a budapesti pénzverde az Üllői út és a Könyves Kálmán körút sarkán (szemben a Fradi-pályával) a korábban huszárlaktanyaként funkcionáló épületegyüttesben. 1926 tavaszán kezdődött meg itt a pénzverés a pengőpénzrendszer vereteivel. Az új pénzverdét a korszak legkorszerűbb technológiájával szerelték fel, kifejezetten ide vásároltak 1925-ben a német (Göbling, Württemberg) Schuler cégtől pénzverő gépeket. A most kiállított gépből nincs túl sok a világon. Mivel a súlya 4900 kg, ezért az épületben nem lehetséges kiállítani , ezért egy sátorban helyeztük el a kertben. A gép 100 tonna nyomóerővel bír, percenként 110 darab érme verésére képes, teljesen automatizált. Nagyon menő technikatörténeti kuriózum.
Az éremverés több évszázadot átfogó történelmét lehet megismerni a tárlaton, kiemelne néhány igazi kuriózumot?
A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc leverése után a Habsburg-kormányzat a még mindig létező török fenyegetés miatt szükségesnek érezte az országrész védelmét szolgáló modern, új erőd építését Erdélyben. Az építkezések gróf Steinville István tábornok, Erdély katonai parancsnoka irányítása mellett kezdődtek meg 1714-ben. A nevezetes alkalomra természetesen emlékérem is készült a gyulafehérvári verdében. Az érem előlapján az erőd tervezett látképe jelenik meg, a hátlapon pedig Pallasz Athéné páncélos alakja. A jobbjában tartott pajzsot Steinville gróf címere díszíti, a háttérben egy bányavidék látképe tűnik fel, az alsó szelvényben elhelyezett felirat betűi között elrejtve pedig a figyelmes szemlélő felfedezheti a higany, az arany, az ezüst és az ólom alkimista szimbólumait. Ugyanilyen ritkaságnak számít I. Ferenc József koronázási érme. Az 1867. június 8-án megtartott magyar királlyá koronázása különleges helyet foglal el a magyar uralkodókoronázások történetében, hiszen egyben szimbolikusan a kiegyezést is megkoronázta. A koronázási reprezentáció szerves részét képezték a különféle koronázási érmek és zsetonok, amelyek a ceremónia egyházi és világi részeinél kerültek felhasználásra. Említhetném még a Wahrmann Mór-jutalomérmet is, melyet a 19. században élt nagykereskedő, pénzügyi vállalkozó és politikus végrendeletében meghagyott összegből adományoztak a kereskedelem és az ipar területén elért kiváló eredményekért, ahogyan a Corvin-kitüntetések és az 1956-os Nemzetőrség tervezett jelvénye is igazi ritkaság.
Az olvasható, hogy jelvények és zsetonok is láthatóak, ezek pontosan mik?
Az emlékérem ugye egyértelmű: egy jeles esemény emlékének, évfordulójának a megörökítésére szánt érem. A jelvények sokfélék lehetnek, most főként különféle katonai jelvények kerültek a kiállításba, többek között a Szent László Hadosztály csapatjelvénye. A zsetonok a pénzekhez és az emlékérmekhez hasonló technológiával készült fémdarabok, gyakorlatilag pénzhelyettesítő ezközök. Ilyen például a telefontantusz vagy a kaszinókban használt játékpénz. Bemutatunk kitüntetéseket is, például a Horthy által 1930-ban alapított Corvin-kitüntetéseket vagy az úgynevezett III. világháborús kitüntetéseket.
Miként közvetíti a tárlat az érmeken keresztül a reprezentáció fejlődését, a társadalmi és történelmi változásokat?
Az érmek a történelmünkről mesélnek, általuk gyönyörűen végigkövethető, hogy 300 éven keresztül hogyan változott a reprezentáció iránti igény. A 18. század elején még főként emlékérmeket vertek minden fontosabb alkalomból: például amikor 1714-ben megkezdődött a gyulafehérvári erőd építése, vagy amikor Mária Terézia trónra került, az erdélyi rendek megtisztelték egy éremmel. Az, hogy I. Ferenc és neje ellátogatott Erdélybe 1817-ben, egy igazán ritka eseménynek számított, ezért ez alkalomból is vertek egy gyönyörű érmet. A 19. századra kialakultak a kitüntetésrendszerek, ennek jó példája az 1930-as Corvin-kitüntetések hosszú sora, a 20. századra pedig megjelentek a különböző jelvények. Az emlékérmek ugyanakkor a mai napig részét képezik a reprezentációnak. A kiállításon egyaránt vannak királyi emlékérmek, de van Horthy-, Hóman Bálint-, Prónay Pál-, Lenin-, Rákosi- és Sztálin-portré is.
A tárlat május 25-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeum második emeleti kupolatermében az állandó kiállításokra váltott jeggyel.
Részletek:
