Izgalmasabbnál izgalmasabb bűnesetek élednek újra a megalakulásának százötvenedik évfordulóját ünneplő Budapesti Ügyvédi Kamara előtt tisztelgő tárlaton. Az 1875. február 20-án összegyűlt négyszázharminc prókátor és későbbi társaik számos izgalmas bűnügyi eljárásnak, történelmi eseménynek voltak aktív részesei. Ezek egy részét most részletesen megismerheti a múzeumlátogató, mintha csak egy változatos krimit olvasna. A kiállításon az ügyvédi hivatáshoz kötődő számos régi tárgy és igazi ereklye is megtekinthető, mert az évforduló alkalmából kiküldött felhívásra az érintettek személyes, korábban a nagyközönség számára talán nem is ismert tárgyaikat ajánlották fel a kiállítás számára.
1723-ban, az aszály sújtotta Szegeden boszorkányok működtek, akik ellopták az esőt a város elől – legalábbis a híres-hírhedt boszorkányper vádja szerint így történt. Több vádlott beismerő vallomást tett, persze kényszervallatás hatására. A nyugati világban közfelháborodást keltő eljárásban még csak fiskálisok működtek közre: ők a vád és a védelem feladatát is ellátták, de egy személyben ennek nemigen lehetett megfelelni, így a boszorkánysággal vádolt férfiak és asszonyok nem kaptak valós jogi védelmet.
Fokozatosan alakult ki a védelem szerepét betöltő ügyvéd szakmája, amelynek képviselői a reformkorban már jelentős társadalmi réteggé váltak. Az 1848-as forradalomban vezető szerepet töltöttek be, a szabadságharcban pedig a joghallgatók díszviseletéhez tartozó jurátusszablya igazi fegyverré vált: százak léptek be a Nemzetőrségbe a haza védelmében.
1889. július 6-án Temesváron tartották az állami lottóhúzást, amelynek során a 44-es, az 50-es, az 55-ös, a 80-as és a 88-as számot húzta ki egy kiválasztott árvaházi fiú. Hamarosan 480 ezer forintnyi nyereményt fizetett ki az osztrák államkincstár Farkas Menyhért volt városi hivatalnoknak. Az elképesztő nyeremény felkeltette a hatóságok gyanúját, és nyomozásba kezdtek. Kiderült, hogy a lottóhúzást megelőzően a férfi tíz szám mind a kétszáznegyven kombinációját megtette szelvényenként öt forinttal. Az árvaházi fiú helyett egy beszervezett kislány húzott ki a tíz korábban megjelölt golyó közül ötöt. A lottóhivatalnok is részt vett a csalásban, a tíz kiválasztott számot egy árnyalattal sötétebb tárolófachba helyezte, amelyből már könnyen választhatott a fiúruhába öltöztetett, előre betanított kislány. A lutricsalókat elítélte a bíróság. Szabadulása után Farkas Menyhért Ausztráliába vándorolt ki, a rosszmájúak szerint korábban elkövetett lottócsalásaiból tudta fedezni új egzisztenciáját. Védelmét Eötvös Károly, a Függetlenségi Párt országgyűlési képviselője látta el, aki a kor legelismertebb ügyvédje volt. Neve a tiszaeszlári per révén vált országosan ismertté.
1882. április 1-jén a Tisza menti településről eltűnt Solymosi Eszter tizennégy éves szolgálólány. Hamar a környékbeli zsidókra terelődött a gyanú, akik aznap a pészahot megelőző szombat megünneplésére gyűltek össze a zsinagógában. Az eredménytelen keresés után a szóbeszéd őket tette felelőssé egy elképzelt rituális gyilkosság elkövetéséért. Később a folyóból előkerült a lány holtteste, azonban a szülők nem ismerték el, hogy a gyermeküké lenne, és továbbra is a zsidókat tartották felelősnek. A megvádoltak védelmét Eötvös Károly vállalta, aki ismételt igazságügyi szakértői vizsgálatot kért, amelynek eredményeképpen ki lehetett jelenteni, hogy a lány halálát biztosan nem az elképzelt rituális gyilkosság okozta. Eötvös hétórás védőbeszédét követően felmentő ítélet született, ám olyan közfelháborodást keltett, hogy zavargások, antiszemita megmozdulások törtek ki szerte az országban.
1925. december 19-én közölte a Magyar Távirati Iroda, hogy Hollandiában letartóztattak három magyar állampolgárt, akiknél tízmillió francia frank értékben hamis ezerfrankos bankjegyeket találtak. A futár szerepét betöltő Jankovich Arisztid nyugalmazott ezredes megpróbált felváltani két hamisított papírpénzt, így fülelték le. A külügyi futárszolgálati útlevéllel rendelkező férfi vallomása szerint a hamis pénzt Magyarországon nyomtatták. Bár a szálak az akkori magyar politikai elithez is elvezettek – például a hamisításhoz használt nyomdagépet a Pénzügyminisztérium rendelte meg, és a hamis bankók előkészítését a volt miniszterelnök, Teleki Pál által irányított Állami Térképészeti Intézetben végezték –, végül a nyomozás nem derített fényt az ügy politikai vonatkozására.
A martfűi sorozatgyilkos, Kovács Péter egy moziélmény hatására követte el első támadását egy egyedül sétáló nő ellen 1957. július 22-én, az esti órákban. A holttestet másnap találták meg. Nyomozás indult, melynek során a gyanú a lánynak udvarló Kirják Jánosra terelődött, aki a vallatások hatására beismerő vallomást tett. A Szolnok Megyei Bíróság halálra ítélte, majd ezt a másodfokú bíróság életfogytig tartó fegyházbüntetésre enyhítette. Közben a rendezett családi hátterű Kovács újabb támadásokat és gyilkosságokat követett el, de végül csak 1967-ben tartóztatták le. Beismerő vallomása után a bíróság halálra ítélte, és ki is végezték a férfit. A vallatások során derült fény arra is, hogy a korábban elítélt Kirják János ártatlanul került börtönbe. Életét Lánczy Ferenc ügyvédnek köszönhette, büntetését az ő közbenjárására enyhítették életfogytig tartó szabadságvesztésre. Így szabadulhatott Kovács elítélése után.
Az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum Ügyfelem érdekében – 150 éves a Budapesti Ügyvédi Kamara című kiállítását Gyalog Balázs, a Budapesti Ügyvédi Kamara főtitkárának vezetésével ismerhettük meg. A tárlat, amelynek kurátora Gál Vilmos, június 22-éig látogatható.
Fotó: Budai Kriszta / Kultúra.hu
