Sörben a barátság – állítja a Szent Flóriánt ábrázoló festett gipsztábla, amelynek bal felső sarkában a Dreher–Haggenmacher–Részvénysörfőzde jelzése látható. Ez a három cég 1923-ban lépett konszernbe, majd 1933-tól a Dreher–Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőző Rt. néven egyesültek. A tábla a két világháború közötti években készülhetett. Mielőtt az MNMKK Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményébe került volna, valószínűleg egy vidéki kocsmában lehetett, ahová a Dreher cég szállított.
Hogyan került a szent egy kocsmai reklámtáblára? Úgy, hogy ő a serfőzők védőszentje.
Szent Flórián (240 körül – 304. május 4.) magas rangú katonatisztek leszármazottja volt, ő maga is századosként szolgált a római légióban, majd Noricum tartományban, Mantemban (Krems mellett) telepedett le.
Diocletianus császár uralma alatt, 303-ban újra kitört a keresztényüldözés. Amikor Flórián tudomást szerzett arról, hogy az Enns-parti Laureacumban fogságba ejtettek negyven keresztényt, azonnal útra kelt, hogy segítsen rajtuk. Már a városba érkezése előtt nyíltan megvallotta keresztény hitét, ezért elfogták, és Aquilinus bíró elé vitték, aki először megpróbálta rábeszélni, hogy áldozzon a római isteneknek, Flórián azonban határozottan visszautasította ezt. Aquilinus erre megbotoztatta, és arra ítélte, hogy a nyakába követ kötve vessék az Enns folyóba. Az ítéletet 304. május 4-én hajtották végre. Egykori katonatársai vitték a kivégzésre, de egyikük sem akarta a vízbe lökni. Végül egy fiatal katona, aki nem ismerte Flóriánt, végrehajtotta az ítéletet. A legenda szerint amikor a katona a vízbe tekintett, hogy lássa Flórián elmerülését, megvakult.
„Még azon az éjjelen egy jámbor özvegyasszony, Valéria álmában megjelent a halott Flórián, és megmutatta neki azt a helyet, ahová kivetette a víz. Az özvegy azon a helyen temette el a holttestet, a sír fölé templom épült, amely először a bencések, majd a lateráni kanonokok kezébe került. Ma az Ágoston-rendi szerzetesek kolostora emelkedik sírja felett. Lorch városa és Flórián sírja később fontos zarándokhellyé vált, s ma is a Flórián-kultusz központjaként tartjuk számon” – olvasható Varró Ágnes Szent Flórián tiszteletének emlékei Fejér megyében című írásában.
Szent Flóriánt kezdetben az árvíz ellen hívták segítségül, de a 15. század végére a tűz elleni védőszentként is tisztelték. A legenda szerint Flórián még gyermek volt, amikor imádságára csodálatos módon kialudtak egy égő ház lángjai. Ismert egy szénégető története is, aki, amikor a tűzbe esett, Flóriánhoz fohászkodott segítségért, erre víz öntötte el a máglyát, és a szénégető megmenekült.
Szintén Varró Ágnes ismerteti: „Magyarországi kultuszának elterjedésében nagy szerepe volt a Habsburgoknak, akik a befolyásuk alá tartozó területeken igyekeztek népszerűsíteni az általuk kedvelt szenteket. Ugyancsak alapvető a Flórián-tisztelet terjedésében a török után, a 18. század második felétől Magyarországra érkező német telepesek szerepe is. A török után újjáépített templomokban gyakran találtak helyet egy-egy szobra vagy képe számára. Harangokon való ábrázolása vagy a templomharang nevére való keresztelése bizonyára összefügg azzal, hogy a tűzeset hírét legelőször a félrevert harang zúgása tudatta a lakossággal. Hasonlóképpen gyakran ott találjuk képét templomi lobogókon, zászlókon is, melyeket a Flóriánt égi pártfogóként tisztelő céhek (pékek, kéményseprők, tetőfedők, kovácsok, sörfőzők) vagy tűzoltó-egyesületek csináltattak. Gyakran feltűnt ábrázolása házoromzatokon, hogy segítsen a tűzvész távol tartásában. Köztéri szobrait utak mentén, települések központjában, templomok környékén emelték ugyancsak a pusztító tűz ellen óvó, védő célzattal.”
Szent Flórián tipikus ábrázolásain római katonai egyenruhában, zászlóval jelenik meg, amint dézsából vagy korsóból vizet önt egy lángoló házra.
