Talán nem meglepő, hogy a nyári kikapcsolódás ideje alatt íróink sem tettek mást, mint fürödtek, napoztak, horgásztak, vitorláztak, kirándultak, társas életet éltek a Balaton északi vagy déli partján, időt szántak családjukra, míg néhányan a nyaralás egy részét is írással töltötték.
A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadásában megjelent Balatoni nyár. Írófényképek az 1950-es, ’60-as, ’70-es évekből című kötet a fényképek segítségével keresi a választ ezekre a kérdésekre. A nyári sorozat első részében a kötet bevezetőjét közlik, melynek szerzője Kovács Ida, aki egyben a kötet szerkesztője, az azonos című kiállítás kurátora és az MNMKK PIM tiszteletbeli főmuzeológusa.
„Nekem a Balaton a Riviéra” - énekelte Németh Lehel az 1960-as években a Kádár-korszak magyar tengeréről, amelynek partján tízezrek töltötték nyári szabadságukat nyaralókban, kempingekben, SZOT-üdülőkben, kiadó szobákban, a kiváltságosok hotelekben.
A szocializmus éveiben, amikor a külföldi, különösen a nyugatra való utazások lehetősége szigorúan szabályozott volt, a Balaton csakugyan képes volt pótolni a vágyott tenger hiányát a fürdőzés szerelmesei számára. A Balaton-partra eljutott szerencsés üdülőket – a keleti blokkból érkezőket is – a tó adottságain kívül egy csapásra meghódította a balatoni vidék klímája, az északi part hegyes-völgyes kultúrtája, történelmi borvidéke, romantikus várromjai, kis falvai. Kertek mélyén szerényebb, majd igényesebb üdülők kezdtek épülni, lehetőséget teremtve a fővárosi életből való huzamosabb idejű kikapcsolódásra. A tó és környékének szerepe megnőtt. De hol és hogyan nyaralt a Balatonnál ezekben az években egy író, és mit mondhat mindez olvasói számára? A kötet a fényképezés médiumán keresztül keresi a választ ezekre a kérdésekre.
A híres emberek magánélete, naplóik, memoárjaik pikáns részletei évszázadok óta tartják izgalomban a mikrotörténelem iránt mélyebben érdeklődőket. Neves művészek fényképei annál kelendőbbek, minél szokatlanabb helyzetben, környezetben készültek. Legalább ilyen népszerűek az ellesett riportfotók vagy a családi albumokból megszerzett régi fotográfiák, amelyek a hírességek civil arcát mutatják, nyilvánvalóvá téve ezzel – amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni – hús-vér mivoltukat. Vajon miért fog el bennünket a beavatottsághoz hasonló érzés, ha bepillanthatunk nagy írók hétköznapjaiba, meglesve őket önfeledt perceikben? A beavatottságé, amelyet szinte gyerekes, kuriózumokat firtató kíváncsiság kísér: szeretnénk újra látni a rendkívüli embert, akár különleges pózban, akár a mi hétköznapjainkat idéző helyzetben, köznapi helyen.
E könyvet lapozgatva látni fogjuk, nyári kikapcsolódásuk ideje alatt íróink sem tettek mást, mint fürödtek, napoztak, horgásztak, vitorláztak, kirándultak, társas életet éltek a Balaton északi vagy déli partján, időt szántak családjukra, míg néhányan a nyaralás egy részét is írással töltötték.
Az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum blogjából megtudhatjuk, miért akarta Örkény István megkísérelni, hogy tud-e a Balaton vizén járni, de a fotográfiák sora mesél többek között Illés Gyuláról, Szabó Lőrincről, Mándy Ivánról, Boldizsár Ivánról, Juhász Ferencről, Karinthy Ferencről, Somlyó Györgyről, Örkény Istvánról, Ottlik Gézáról és Nemes Nagy Ágnesről is, s olvasás közben szép lassan saját Balaton-képünk is kirajzolódik.
Forrás és képek: MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum
