Rózsafalvi Zsuzsanna: Kevéssé közismert, hogy Jókai Mór az 1840-es évek végéig festőnek készült, az 1840-es évek közepéig képezte magát, a Petőfi Irodalmi Múzeum több munkáját őrzi. Szimbolikus számomra a Hétköznapok 1846-os kézirata, melynek bal oldalán rajzok, jobb oldalán a szöveg látható. Hogyan figyelt fel a művészettörténet és az irodalomtörténet Jókai képzőművészeti pályakezdésére?
E. Csorba Csilla: Rendkívül érdekes Jókai ifjúkora: az 1830–40-es években képzőművészeti pályára készült, s emlékezéseiből tudjuk, hogy festő szeretett volna lenni, és nem író. Ennek az előzménye nyilván az lehetett, hogy szülei az akkori oktatási lehetőségek gazdagságát nyújtották az értelmes, okos fiatalember számára. Jókai Mór ifjúkora a magyar művészet kialakulásának idejére esik, Lyka Károly „a táblabíró világ művészetének” nevezi ezt az időszakot. Polgári körökben, ha jobb műveltséget akartak a gyerekeiknek, taníttatták zenére, nyelvekre, úszni, vívni és rajzolni. A kis Móric mindezt megkapta Komáromban, a szülői háznál, s mivel ügyességet mutatott rajzban, édesapja hitt abban, hogy e téren fog eredményeket elérni. Ez a többoldalú tehetség nem volt egyedülálló abban a korban: gondoljunk csak Kisfaludy Károlyra, vagy éppen Madách Imrére, akinél ugyanez a hármasság megjelenik a képzésben: maga Madách is dédelgetett festői vagy képzőművészeti álmokat.
Jókai Mór művészi ambícióiról és gyakorlatáról bőven olvashatunk önéletírásaiban, és a róla szóló korabeli cikkek is megemlítik ebbéli tevékenységét. A Pesti Napló Jókai-albuma külön fejezetet szentelt a festő Jókainak, majd az 1925-ben, a centenáriumra megjelent Az Est hármaskönyvében Petrovics Elek Jókai, a festő című tanulmánya járja körül e kérdést. Az író képzőművészeti munkásságával hosszú ideig senki nem foglalkozott, az érdeklődés előterébe akkor került, amikor megtalálták Jókai noteszeit, amelyekben a feljegyzései mellett rajzok is láthatók. Kampis Antal érintőlegesebben vizsgálta, részletekbe menően a Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti tárának első osztályvezetője, Vayerné Zibolen Ágnes művészettörténész dolgozta fel és katalogizálta Jókai rajzolt-festett műveit 1962-ben. Az ő kutatásaikat is felhasználva 1986-ban Szíj Béla elevenítette fel Jókai képzőművészeti érdeklődésének példáit.
R. Zs.: Milyen lehetőségei voltak egy 19. századi fiatalnak a rajztanulás terén?
E. Cs. Cs.: A 19. század első felében még kevés iskolában volt rendszeres rajzoktatás, királyi rajziskolák működtek Pest-Budán, Erdély-szerte, a Debreceni Református Kollégiumban és több helyütt. Aki rajzolni szeretett volna, az különórák keretében tehette meg, így volt ez Komáromban is, ahol a jobb módú polgárok gyerekeiket a révkomáromi Királyi Rajz Oskolában taníttathatták. Jókai Mór ennek az iskolának volt tanulója négy éven át, Orbán Gábor óráit hetente három alkalommal látogatta, és a portré mellett építészeti rajzot is tanult. Bátyja, Károly annak örült volna, ha építész lesz. 1841-ben kapott bizonyítványt, amelyet magával vitt Pápára, ahol továbbtanult.
Rózsafalvi Zsuzsanna cikkének folytatása és második része a Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai blogján olvasható.
