Zsupán Edina klasszika-filológus tizenöt éve kutatja a corvinák történetét Magyarország nemzeti könyvtárában, a Budavári palotában található Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK). Latin- és ógörögtudásának egyaránt hasznát veszi, hisz Mátyás könyvtárának jelentős részét ezen a két nyelven írt kéziratok teszik ki (főként az előbbi). Ma csupán az eredeti könyvállomány körülbelül tíz százaléka ismert és azonosított, 235 tétel a világ egyéb jeles könyvtáraiban található. A hazánkban fellelhető 55 kötet legnagyobb részét az OSZK őrzi, amely nemcsak gazdagon illusztrált, informatív honlapján, a Corvina-program részeként, hanem időszaki kiállításokon is igyekszik bemutatni a fényérzékeny, féltett gyűjteményt.
– Corvinának azokat a kódexeket, tehát kézzel írott könyveket nevezhetjük, amelyekről bizonyítható, hogy megfordultak Mátyás könyvtárában. A díszkódex lapjának anyaga pergamen, állati bőr, mely időtállóbb, mint a papír. A lapokon egyesével dolgoztak, lehetőleg minden munkafolyamatot más végzett. A másoló megvonalazta a lapot, tintával megírta a szöveget, kihagyva benne a díszítések helyét. Ezután került sor az aranyozásra, majd a minátorok, gyakran többen is, kidíszítették, illuminálták a kódexet. A kódexfestők mesterségéhez tartozott, hogy megtanulták előállítani maguknak az ásványi anyagokból készült festékeket. Csak ezután fűzték egybe és vágták körbe a lapokat, melyeket fatáblák közé szorítottak. A kötéstáblákra bőrkötés került, melyeket poncolással (ütésmintákkal való díszítéssel) és csatokkal is elláttak.
– Mátyásnak kétféle, aranyozott bőr és egy még ennél is drágább, lila bársony, úgynevezett veluto morello díszkötést készítettek. Az egységesítés esztétikai szempontokat követett, és nem tartalmiakat – vélekedik a kutató –, hisz a lila bársony 15. századi, belül fehér indafonatos könyvekre került, amelyeket még nem Mátyásnak készítettek, de ilyen módon később „corvinásítottak”. Ezekben a könyvekben a belső díszítés üde és letisztultabb színvilágú, mint később a budai királyi könyvkészítő műhelyben készült kötetek sötétebb, kékes tónusú és gazdagon aranyozott képei. Talán úgy gondolták, hogy a légies, könnyed növényi ornamentikához nem illenek a nehéz, súlyos bőrkötések.
Az elképesztő gondosság és igényesség (egy-egy könyvön akár egy évig is dolgoztak a mesterek), valamint a nemes anyagok használata tette ezeket a könyveket Mátyás korában olyan értékessé, hogy egy-egy színpompás díszkódex egy itáliai villa árával is vetekedett. A készítési folyamat sokrétűségéről ízelítőt kaphatunk a Corvina.hu honlap multimédiatárának videófelvételén is, amelyen Molnár István, a nemzeti könyvtár könyvkötő-aranyozó mestere készíti el az úgynevezett Trapezuntius-corvina (Cod. Lat. 428.) címlapjának nemesmásolatát.
További érdekesség, amire a szakértő felhívja a figyelmemet, hogy a könyveket „hason” fekve tárolták. Az antikvitásból nem maradtak fenn kötések, ezért a reneszánsz könyvművészet keleti kötésmintákat kezdett követni. Mivel a legtöbb keleti írás jobbról balra halad, a könyv „hátul” kezdődik, ezért a kódexek is a hátsó borítót hangsúlyozták, és a hátlapon, felül helyezték el a címet is. Két corvina bizonyíthatóan eredeti perzsa bőrkötések újrafelhasználásával készült, ezért a szakember úgy véli, hogy a corvinakötések azért ilyen erőteljesen orientalizálók, mert ezek az eredeti kötéselemek képezhették a kiindulási alapot az aranyozott ornamentikához. A corvinák kötésének díszítőelemei ugyanis feltűnően egyediek: all’antica, tehát itáliai reneszánsz és keleti formák sajátos ötvözete jelenik meg rajtuk. Egyik könyv sem egyforma, hisz kézműves munka, minden darabja egyedi, miközben megjelenésükben csodálatosan egységesek.
Elképzelem a kétezer kötetes könyvtár pazar darabjait bársonyba, aranyozott bőrbe fektetve a polcokon, egyesével. Lélegzetelállító. És hatalmas helyet foglalnak el.
– A polcokon fekve, de ládákban is tárolták őket – hűt le gyorsan a kutató. Bár sajnos Mátyás könyvtára nem maradt fenn, könyvei szétszóródtak, elpusztultak 1526 körül, de legkésőbb Budavár 1541-es török megszállása idején, azért itáliai reneszánsz fejedelmi udvarok bibliotékái alapján képet alkothatunk elrendezéséről. Urbino például fontos párhuzam, hisz itt is tudatos, pár év alatti könyvtárépítés zajlott egy bibliofil herceg, Federico da Montefeltro ösztönzésére.
A könyvtárról tehát kevés biztosat állíthatunk, pusztulása legalább annyira homályos, mint alapítása. Mivel a Mátyás-korabeli palota rétege megsemmisült, régészetileg nem bizonyítható a léte, de Zsupán Edina rögtön sorolja a további forrásokat.
– Egy Mátyás halála után nem sokkal, 1493-ban Nürnbergben kiadott világkrónikában (az első ilyen jellegű nyomtatott mű) fennmaradt Buda legrégibb, hitelesnek tekinthető látképe. Az úgynevezett Schedel-krónika egy metszetén felismerhető a királyi kápolna, és a mellette lévő, Dunára nyíló néhány ablakról feltételezik, hogy a könyvtáré lehetett. Emellett kortársak és évtizedekkel későbbi visszaemlékezések elszórt leírásaira, forgácsmondataira is támaszkodhatunk, például megemlíttetik egy követjelentésben, hogy „a könyvtárban voltunk”.
– Kutatástörténeti érdekesség, hogy korábban azt feltételezték, hogy a könyvtár Mátyás uralkodása alatt, 1458-tól 1490-ig mindvégig létezett, de ma már tudjuk, hogy ez nem így van. Bizonyítékok alapján kimutathatók a kezdetei 1476 után, Beatrix királyné Budára érkezését követően, de az a reprezentatív, egységes megjelenésű díszkönyvtár, amely a palotának és a királyi reprezentációnak önálló eleme volt, csak Mátyás uralkodásának utolsó három-öt évében jött létre. Nagyon rövid életű volt, egységes koncepció jegyében fejlesztették ki. Rendkívül tudatosan, kampányszerűen gyűjtötték össze a könyveket korábbi tulajdonosoktól, rendelték Itáliából és készítették itt, a budai könyvműhelyben. Ebben az időben történik az egységes kötéskialakítás, ekkor választanak ki egy bizonyos címert, amely aztán az uralkodó tulajdonosi jegye, a corvinák ex librise lesz.
Fotó: Kurucz Árpád/Magyar Kultúra magazin
