Petőfi Sándor összes verses művének kritikai kiadása elérkezett a költő életének utolsó két évéhez, az 1848-ban és 1849-ben született alkotásaihoz. A nagyszabású vállalkozást még 1973-ban Kerényi Ferenc, a kiemelkedő Petőfi-kutató indította útjára, a munka jelentős részét ő készítette el. Kerényi halálát követően Szilágyi Márton irodalomtörténész vette át a stafétabotot, aki alapos filológiai elemzésekkel, a versek keletkezési körülményeire és egykori fogadtatására vonatkozó részletes információkat gyűjtött össze, amelyek gazdagítják az olvasást, miközben magyarázó jegyzetekkel segítik a művek mélyebb megértését.
– Ötvenkét év alatt sokat változott a Petőfi-szakirodalom, így az 1973-ban indult munka magába foglalja a legfrissebb kutatások eredményeit, emléket állítva Petőfinek, és méltatva azon szakemberek munkáját, akik az elmúlt évtizedekben művelték a Petőfi-filológiát – kezdte ünnepi beszédét Rózsa Dávid, az MNMKK OSZK főigazgatója. A Petőfi Sándor összes költeményei szépirodalmi könyvsorozat az Athenaeum Kiadóhoz kötődik, később viszont szükségszerű lett egy következetes elrendezésű, tudományos apparátussal ellátott kritikai szövegkiadás is.
Demeter Szilárd, az MNMKK elnöke megköszönte a könyv létrejöttét segítő személyeknek mindazt az elhivatottságot, ami hozzájárult a sorozat zárókötetének kiadásához, ugyanakkor kiemelte a kötet szerkesztőjének, Szilágyi Mártonnak azt a hihetetlen alázatát, amivel Kerényi Ferenc professzor munkássága felé fordul, mint mondta: ez manapság ritka és példaértékű.
Ugyan a kötet szerkesztője, Szilágyi Márton irodalomtörténész nem tudott részt venni a bemutatón, a zárókötet létrejöttét több kéz munkájának köszönhetjük: a könyv két lektorát, Fried István irodalomtörténészt és Hermann Róbert történészt, Hargittay Emilt, az Universitas Könyvkiadó vezetőjét, illetve Földesi Ferencet, az OSZK Kézirattár vezetőjét Kecskeméti Gábor irodalomtörténész kérdezte.
– Mit jelent pontosan egy életmű kritikai kiadása? – tette fel a kérdést rögtön a beszélgetés elején Kecskeméti Gábor.
– A kritikai kiadás az a kiadás, amely egy életmű valamennyi szövegforrásával elszámol. Ezek a szövegforrások lehetnek kéziratok, lehetnek gépiratok, lehetnek a szerző életében nyomtatásban megjelent kiadások. Ha kéziratok, akkor lehetnek olyanok, amelyek a szerző kezétől származnak, lehetnek másolatok, amelyeket a szerző környezetében készítettek a barátai, kollégái, munkatársai vagy akár távoli vidékeken egészen idegenek is. A szövegforrásokat attribúciós mértékkel mérjük. Vannak közöttük megbízhatóak, nagy tekintélyűek, de vannak olyan is, amelyek romlásokat tartalmaznak. Ezt a filológus úgy mondja, hogy a szövegforrásokban szövegállapotok vannak – magyarázta Kecskeméti Gábor. Az említett kéziratok során rátalálhatunk olyan szövegekre is, amelyek idővel átíródtak, esetleg törlődtek – ezek a módosítások, a szövegvariánsok, a szövegváltozatok. Egy kritikai szövegkiadás pedig valamennyi szövegállapotot és szövegvariánst köteles számbavenni. A kiadvány fontos filológiai döntések mentén tud csak elkészülni.
A kritikai kiadás első öt részét Kerényi Ferenc professzor készítette el, s már a Petőfi-életmű záróperiódusának feldolgozásához is hozzáfogott, de a munkát nem tudta befejezni. A halálát követően a Magyar Tudományos Akadémia textológiai munkabizottsága Szilágyi Márton irodalomtörténészt kérte fel a sorozat befejezésére. Fried Istvánnak viszont volt szerencséje mindkét irodalomtörténésszel együtt dolgozni: a sorozat első öt, majd az utolsó kötet lektoraként. A visszaemlékezéseiből kiderült, hogy Kerényi professzorral egyszerre volt könnyű és nehéz a kooperáció; szombatonként másfél órát beszéltek telefonon a kötet kapcsán. – Egy csomó mindent nem fogadott el tőlem, de egy csomó mindent elfogadott – mondta Fried István. Tiszteletben tartva a szerkesztő véleményét, háttérbe húzódott, mondván, nem az ő neve kerül majd a címlapra. S bár maradtak nyitott kérdések, olyan szempontok, amellyel a javaslatai ellenére sem foglalkozott Kerényi, a kötet szerkesztőjének teljesítményét ő is méltón elismeri.
A sorozat 6. részének második lektora, Hermann Róbert Széchenyi-díjas magyar történész csupán tízéves volt, amikor Kerényi 1973-ban elindította a kritikai kiadást. – Még vannak emlékeim a 150. évfordulóról. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer Petőfi kritikai kiadásából lektorként fogom kivenni a részem – mesélte a történész, majd azt is hozzátette, hogy az izgalmas munkafolyamat során talán ő többet tanult, mint amennyit Szilágyi Márton tanulhatott a lektori véleményeiből.
– Egy kiadó mindig örül, ha valaki jelentkezik egy jó kézirattal. S ez megtörtént Szilágyi Márton esetében is – mondta Hargittay Emil, az Universitas Könyvkiadó vezetője. A kiadó harminckét éves, és lassan átveszi az Akadémiai Kiadó szerepét, „elsősorban azokkal a kritikai kiadásokkal, amelyeket elkészítettünk. Folyamatban vannak a Pázmány Péter, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc kritikai kiadások, Arany Jánossal is nagyon sokat dolgoztunk az elmúlt években” – hangsúlyozta Hargittay.
Szerkesztők, lektorok és kiadók – azt gondolhatnánk, hogy a Petőfi Sándor verseit tartalmazó kritikai kiadás a megjelenésével eljutott az olvasóközönséghez. – Elkészül a kötet, de nem vagyunk készen semmivel. Ez egy digitális világ. Ebben a digitális világban csak az él meg, ami ebbe a digitális világba maga is átlép. Ha a nemzeti kulturális örökség nem lép át, ha a nemzeti klasszikusoknak csak papíralapú kiadásai vannak, akkor gyakorlatilag kikerül a használatból – figyelmeztetett Kecskeméti Gábor. Földesi Ferenc, az OSZK Kézirattár vezetője elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt különböző szempontokat mérlegelve nyitották meg a digitális kézirattárat, amellyel fontos kéziratok váltak hozzáférhetővé mindenki számára. Azért is fontos ebben az esetben, hogy a Petőfi kéziratai is megtekinthetők a gyűjteményben, mert azt a szó szoros értelemben nem tudja visszaadni a kritikai kiadás. Földesi Ferenc azt is elárulta, hogy a kötet kilencven százaléka a gyűjtemény kézirataiból áll.
A könyvbemutatón közreműködött Csörsz Rumen István régizenész, aki az alkalomhoz illő muzsikával járult hozzá a bemutató hangulatához.
Forrás: Kultúra.hu
