Idén ünnepeljük Jókai Mór születésének kétszázadik évfordulóját, melynek apropójaként a csütörtöki esemény főszereplője és kiindulópontja is a nagy mesemondó és A jövő század regénye című műve volt. Kiindulópontként a reformkort jelölte meg a két moderátor, Hepp Ildikó és Ferró Csaba, amikor is a társadalmi berendezkedésünk alapjai kialakultak, majd a mából visszatekintve kerestek hasonlóságokat a múlt kérdései, problémái és a jelenkor dilemmái között. Hogyan képzelte el a jövőt 150 évvel ezelőtt Jókai Mór? Mely jóslatai váltak valóra, hogyan gondolkodhatunk ma ezekről az elképzelésekről? Melyek tűnnek ma már abszurdnak vagy ijesztően pontosnak? Lehet-e egy regény egyszerre kaland, utópia és politikai látomás?
A jövő század regénye című művében Jókai egy olyan világot álmodott meg, ahol az emberiség túljut a pusztításon, és új társadalmat épít a technika, az erkölcs és a haladás nevében. A regény nem tartozik az író művészileg legsikerültebb alkotásai közé, de érdekes, értékes dokumentum arról, hogyan képzelte el az elkövetkező évszázadot. Az alkotás túlzásai, korlátai, illúziói ellenére hűen tükrözi egy nehéz kor félelmeit és reményeit. Bár sokszor naivak, mesterkéltek az író elképzelései a jövő társadalmáról, a békés alkotásra törekvés, a tudományra alapozott folyamatos fejlődés, a világmindenség még tökéletesebb megismerése ma is elérendő cél.
Elsőként a sci-fi műfaja került szóba, mely a dualizmus időszakában még nem létezett. A scif-fi szót először William Wilson angol esszéíró használta 1851-ben, de széles körben 1929 után terjedt el Hugo Gernsback jóvoltából – ismertette velünk a tényeket Hepp Ildikó. „Ha lenne a magyar nyelvű sci-fi-irodalomnak születésnapja, akkor az minden bizonnyal 1872. november 3-ára esne. Ezen a vasárnapon jelent meg ugyanis A hon című lapban A jövő század regényének első epizódja. Ezt megelőzően is voltak sci-fi-tematikát használó irodalmi művek, mégis a magyar tudományos-fantasztikus irodalom Jókai regényével született meg.”
Felvetődött a kérdés, mitől jó egy sci-fi, melyre a résztvevők különféle válaszokat adtak, de végül úgy summázták: az író aktuális jelenének problémáira reflektál, és azokra kínál valamilyen fikciós, de racionális választ. Így került szóba Isaac Asimov Én, a robot című műve, Huxley Szép új világ című utópiája és Verne Utazás a Föld középpontja felé című kalandregénye is. Mint megtudhattuk, Jókai művét szokás párhuzamba állítani Jules Verne alkotásaival, aki a tudományos-fantasztikus irodalom korszakalkotó figurája volt, s művei sokáig éreztették hatásukat a magyar irodalomban. Eltérés köztük az volt, hogy míg Verne sokkal inkább a fantasztikus világok felé orientálódott, Jókai erős érdeklődést mutatott a történelem és a politika irányába is, mely műveiben könnyedén tetten érhető. A következő etap témája a regény két fő részéhez, az örök harchoz és az örök békéhez kapcsolódott, miszerint e két világ ma mennyire disztópikus és mennyire utópikus.
Ferró Csaba, a program másik vezetője ezt követően átvezette a beszélgetést Jókai közismert természettudományos érdeklődésére. Az életútját ismertető könyvekből és noteszbejegyzéseiből tudjuk, mennyire érdekelte minden technikai újításról szóló hír. „Ez az érdeklődés a Fekete gyémántokban és A jövő század regényében, de más műveiben is tükröződik. Művészi értékük mellett ezek az írások egy másik fontos funkciót is betöltöttek: egy olyan korban, amikor a nagyközönség kevésbé érdeklődött a természettudományok iránt, ráirányították a figyelmet e fontos területre” – mesélte Csaba.
A jövő század regénye nagy jelentőséget tulajdonít a tudományos és technikai fejlődésnek, az egyre inkább gépesített háborúknak és a szemben álló felek iparosodottságának, de a technikai változások mellett nagy hangsúlyt fektet a társadalmi és politikai átalakulásokra, a vállalkozói-polgári réteg megerősödésére, a sajtó és a közvélemény szerepére. A cselekmény mozgatórugója egy természettudományos felfedezés, az ichor megtalálása és a repülőgép feltalálása, ami átformálja a világ politikai, katonai és társadalmi képét. Az ichor egy természetben előforduló, rendkívül energiadús anyag, melyet a földkéreg mélyén fedeznek fel. Hatalmas energiát képes felszabadítani, ami minden addiginál hatékonyabb energiaforrás lesz. Ezután szó esik még a többi regénybeli találmányról is, az ichorhajtású ágyúról, a mechanikus időzítésű szilánkbombáról és az aerodromról, azaz az égi gőzrepülőről is, melyekről grafikai ábrázolásokat is megtekinthettünk. A részvevők ezután közösen arról gondolkodtak, mi lehetne a jelenkor ichorja, azaz energiaforrása, majd a 20. század legjelentősebb találmányait vették sorra, illetve a 21. század legújabb felfedezéseit, mint a fúziós energia, a lítium, a mesterséges intelligencia és a környezetbarát energiaforrások.
Az interaktív jelleget végig megőrző beszélgetés lezárásaként a résztvevők kérdéseket kaptak, melyek egy elképzelt, kétszáz évvel később létező Budapesthez kötődtek. Gondolatban kellett eljátszaniuk azzal, hogy elképzelésük szerint ebben a jövőbeni fővárosban kik élnek, mivel foglalkoznak, milyen házakban laknak, hogyan közlekednek, miből van sok és miből hiány a városban, s milyen ünnepeik lennének az ott lakóknak.
A Petőfi Irodalmi Múzeum Pilvax eseménysorozata kiváló példa arra, hogyan lehet a múlt és a jelen között érthető és hasznos analógiákat keresni, és miként tudja egy múzeum egy-egy adott téma kapcsán kész narratívák kínálása helyett előremutató és szórakoztató beszélgetésre hívni az érdeklődőket.
