A metszetes képecskékből és a kegyhelyekről származó szentelményekből összeállított, általában kilencosztatú, összehajtogatható amuletteket a hívek a nyakukban viselték. Bőrből, selyemből vagy díszesebb anyagokból varrt tokban hordozták. Vastagabb papírra felragasztott, metszett képecskék vették körül a szent helyről hozott földdarabokból, szentelt növényekből, keresztből, kegyszobrocskából álló ereklyeegyüttest, amelyre ráhajtogatták a képes papírlapokat. A képecskék a búcsúkiváltsággal ellátott ikonográfiai típusok mellett a legfontosabb segítőszenteket ábrázolták (például Loyolai Szent Ignácot, Padovai Szent Antalt, Szent Benedeket, Szent Anasztázt, a legismertebb pestisszentek alakjait stb.), de gyakran szerepeltek rajtuk a Zakariás- és a Benedekkereszt mellett más oltalmazó keresztfajták motívumai is. Fontos elemeik a Segítő Boldogasszony vagy a gonoszt jelképező kígyón taposó Maria Immaculata ábrázolások, a Mária-kegyhelyekről származó kegyképek és kegyszobrok kicsiny másolatai.
A breverlek a 18. században igen elterjedtek voltak, valószínűleg német nyelvterületre tehető eredetük. Az elnevezés a latin levél, oltalomlevél szóból származik. A „littera brevis”, azaz „rövid, tömör levél” VIII. Orbán pápa 1635-ből való kinyilatkoztatásán alapul, eredetileg a kisebb jelentőségű kérdésekkel foglalkozó pápai bullákat nevezték így. A lapocskákat védelmező és áldást közvetítő eszközként használták, amelyek védetté tették viselőjüket a rossz külső hatásokkal és a betegségekkel szemben. Hatásukat a képekhez kapcsolódó szent és mágikus szövegek, könyörgések, imádságok, szentírás részletek is erősíthették.
Az MNMKK Semmelweis Orvostörténeti Múzeum járványtörténeti blogjában sok más, hasonló témáról olvashatunk, például járványokról, fehér mágiáról, gyógynövényekről, alternatív gyógyászatról.
