Hogyan született meg a Kassák-díj ötlete?
Igazgatóságom utolsó évében, 2020-ban keresett meg Gajzágó György, az Interart Alapítvány vezetője, hogy a Kortárs Műgyűjtő Akadémián végzett Argay István szülész-nőgyógyásszal szeretnének egy díjat alapítani, amely Kassák Lajoshoz és a Kassák Múzeumhoz kötődne. Mi nyitottak voltunk erre, így elkezdtük közösen kifejleszteni a díj karakterét, amelyben egy filantróp műgyűjtő és egy múzeum szempontjai találkoznak.
Milyen ez a karakter?
Mivel az intézmény elsősorban Kassákkal és a magyar avantgárddal foglalkozik, az volt a szándék, hogy a díjnak is ez legyen a fókusza. Érezhető, hogy a kortárs művészetben is jelen vannak olyan tendenciák, amelyek kapcsolódnak a történeti avantgárd által felvetett kérdésekhez vagy annak szemléletéhez, esetleg aktualizálják azt. Szerettük volna mindezt ebbe a díjba sűríteni, amely jó apropó is volt arra, hogy a múzeumban megjelenjen a kortárs művészet, ami már azóta a koncepciónk része, mióta 2010-ben a múzeumot újrapozicionáltuk, és már megjelent abban, hogy a történeti kiállításainkat is kortárs művészekkel együttműködve hoztuk létre, olyanokkal, akik valamilyen módon, de nem retrospektíven tudnak kapcsolódni a kassáki örökséghez.
Tehát nem kanonizáló szándékú díjról van szó, hanem olyanról, amely a munkára, az adott műre fókuszál, így lehetőséget ad azok számára is, akiknek a neve még nem feltétlenül presztízsértékű a szcénában.
Hogyan lehet fenntartható a díj, és miként képes megőrizni szakmaiságát?
A díjjal kapcsolatos operatív ügyeket az Interart látja el, a nyerteseknek járó másfél millió forintot pedig Argay István műgyűjtő biztosítja. A mű létrehozásának költségét az a további másfél millió forint fedezi, ami az MNMKK Kassák Múzeum költségvetéséből áll a nyertesek rendelkezésére. Ezenfelül 2023-tól kiemelt patronálóként csatlakozott a Rechnitzer-gyűjtemény, amely az operatív költségeket finanszírozza. A díj fenntarthatóságát a külső szereplőkkel kötött megállapodások teszik lehetővé, és az, hogy a patrónusok hosszú távon beállnak egy ügy mögé. Az pedig, hogy nem gyakorolnak kontrollt, a szakmaiság megőrzésében fontos. Nagyon jó, hogy két vidéki patrónusa van ennek a díjnak, ez szintén a kassáki hálózatosságra rímel. Ezenfelül a zsűritagokat is minden évben úgy válogatjuk össze, hogy minél szélesebb területet vagy művészetfogalmakat le tudjunk fedni.
Hogyan zajlik a zsűrizés?
A nyertesek kiválasztása hosszú diszkurzív folyamat eredménye, olykor egy napon át is eltart, amíg sikerül egyezségre jutnia a zsűrinek. A múzeumot Csatlós Judit képviseli, a döntésben pedig részt vesz még Andrási Gábor művészettörténész, a Kassák Múzeum korábbi igazgatója, Bán András művészettörténész, Lázár Eszter művészettörténész, a korábbi években Rockenbauer Zoltán és Kertész László művészettörténészek, valamint az előző évi nyerteseket, Koltay Dorottya Szonját és Seress Annát is bevontuk a döntéshozó grémiumba.
Ha végignézzük az eddigi nyerteseket vagy akár a shortlistre került alkotó-kurátor párosokat, látszik, hogy dominánsan aktuális társadalmi jelenségekre reflektáló vagy identitáskérdéseket feszegető pályázatokkal jelentkeztek.
Azt gondolom, már a pályázat is alapvetően olyan művészeket mozgat meg, akik kreatív módon tudnak reflektálni a Kassák által fémjelzett újfajta művésztípusra, aki nem feltétlenül a műterem magányában dolgozik, hanem folytonosan keresi a kapcsolatot a társadalommal, reagál az aktuális jelenségekre, és a változásoknak megfelelően maga is képes adaptálódni és alakulni.
Az eddig megvalósult projektekben, az Igor és Ivan Buharov páros filmtervében, Fabricius Anna projektjében és Koltay Dorottya Szonja installációjában közös az izgalmas térhasználat, az, hogy mindannyian a kiállítótér egészében gondolkodtak.
Egyrészt ez utóbbi feltétele is a pályázatnak, másrészt úgy érzékelem, hogy ránk, az itt dolgozó muzeológusokra is jó hatással vannak ezek a projektek, hiszen tágítják a gondolkodásunkat, rámutatnak olyan jó megoldásokra, amelyeket aztán a saját kiállításainkba is tudunk adaptálni. Segítenek abban, hogy mi is friss szemmel tekintsünk az időszaki kiállítóterünkre, és meglássuk benne azokat a lehetőségeket, amelyekkel a történeti anyagaink bemutatása is frissíthető.
A pályázatra művész-kurátor párosok jelentkeznek, majd a nyertesek a Kassák Múzeum egyik kurátorával dolgozzák ki a koncepciót. Hogyan zajlik a közös munka?
Nem volt kritérium, hogy ilyen konstrukcióban jelentkezzenek az alkotók, ez a kollaboratív munka azonban szintén jól rímel Kassák működésére, aki tulajdonképpen szinte sosem egyedül, hanem mindig csapattal dolgozott. Az individualista művészképből kilépve közösségeket, mozgalmakat szervezett. A múzeumi munkánk, valamint a Kassák-díj kapcsán megszülető projektek is erre az eszmeiségre épülnek, mert hiszünk abban, hogy együtt gondolkodva és közös munkával jöhet létre a legjobb eredmény. A projektben a Kassák Múzeum kurátora helyismeretével segíti a nyerteseket, valamint ellátja az operatív feladatokat.
A díjjal járó pénzösszeget a nyertesek új mű létrehozására fordíthatják. Miért fontos ez, és hogyan lehet jól dönteni a nyertesekről, amikor még csak a koncepciók látszanak?
A díj presztízsét növeli, hogy új művek létrehozását támogatja, ugyanakkor a művész szempontjából is szerencsés, hogy nem egy már meglévő anyagot állít ki. Valóban, a pályázók munkatervet adnak be, amivel szabadságot és bizalmat kapnak. Hiszünk abban, hogy egy múzeumnak is kell hogy legyen egyfajta kockázatvállaló képessége, ami megadja annak esélyét, hogy valami igazán izgalmas és progresszív dolog szülessen meg a terében.
A múzeum egy éven át segíti a művészt, illetve a külső kurátort a projekt létrehozásában, ami azért is jó, mert van idő arra, hogy a koncepció megfelelően ki legyen érlelve, és valóban alaposan kidolgozott és átgondolt projektek valósulhassanak meg. Az Igor és Ivan Buharov, Erdődi Katalin trió például fontos kutatásokat végzett itthon és külföldön, Fabricius Anna interjúkat készített Magyarországon dolgozó külföldiekkel, Koltay Dorottya Szonja továbbfejlesztette korábban utcai akciókként futó projektjét, és valószínűleg az idei nyertes, Janusko Klaudia is hasonlóan összetett módon dolgozik majd a koncepcióján.
Az is egyedi, ahogy a shortlistesekről kommunikálnak: névlista helyett rövidfilmek készülnek az alkotókkal.
Ez a közönség miatt is fontos lehet, így tudjuk felkelteni az érdeklődést, ugyanakkor ezek a kisfilmek kínálatot adnak a szakma egésze számára is, hiszen olyan projekteket ismertetnek, amelyek lehet, hogy a Kassák-díj keretében nem, de máshol, más konstrukciókkal majd megvalósulhatnak. Vannak alkotók, akik újra és újra jelentkeznek, akár évről évre komplexebbé váló koncepciókkal, akár új ötletekkel, ami jól mutatja a Kassák-díj szakmai erejét.
A Kassák kortárs művészeti díj vándordíját Lepsényi Imre tervei alapján Botos Péter üvegművész készítette. Miért fontos, hogy vándordíjról van szó?
Van annak szépsége, hogy egy éven át nálad lehet ez az alkotás, amelyet aztán, mint egy stafétabotot, átadsz a következő nyertesnek, mert így a tárgy által is létrejön egyfajta lánc, ami rámutat, hogy a hangsúly a folytonosságon, a kapcsolódáson és a hálózatosság létrehozásán van.
AZ interjú a Kultúra.hu oldalán jelent meg.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
