Hogyan került a múzeumba a Kassák-levelezés?
A levelezés Kassák második feleségének, Kárpáti Klárának köszönhetően került a múzeumba, annak megalapításakor. A múzeum első igazgatója, Csaplár Ferenc irodalomtörténész heroikus és gondos munkával őrizte a hagyatékot, amelynek fontos magja a Simon Jolán és Kassák Lajos közötti levelezés, ezenfelül pedig az avantgárd alkotó kortársainak küldött és tőlük kapott, a Kárpáti Klárához kötődő, valamint a nyolcvanas évekig tartó posztumusz levelek. Csak a Kassák és Simon Jolán közötti levelezés közel 300 darabból áll, amelynek körülbelül ötöde sokáig zárolt anyag volt, így nem volt kutatható. Ez az utóbbi 15 évben változott.
Miként állt össze a kutatócsoport?
Húszéves korom óta foglalkozom a Kassák-levelezéssel, ami rendkívül izgalmas feladat, egy idő után azonban felismertem, hogy ez nem egyemberes munka. 2021-ben nyertem egy OTKA-pályázatot a levelezés avantgárd időszakot lefedő részének kutatására, így sikerült összeállítanom egy kutatócsoportot, amelynek én vagyok a vezetője. Rajtam kívül Bagdi Sára doktorandusz, aki a szociológia és kultúrakutatás határterületén, a munkásság történetére fókuszálva dolgozik, Szeredi Merse Pál, a Kassák Múzeum igazgatója, Kosztolánczy Tibor, az ELTE egyetemi docense vesznek részt a kutatásban, közben pedig együttműködünk – Mihály Eszternek köszönhetően – az OSZK Digitális Bölcsészeti Központjával, akik a kritikai kiadás digitális megjelentetésében segítik a munkánkat.
Hogyan indult a levelek feldolgozása?
A levelek a Kassák Múzeum raktárában dobozokban, papírtokokban gondosan rendszerezve szerepelnek, azonban ezek a lapok nincsenek sorrendbe téve és datálva, a borítékok is jórészt elvesztek, ezért az első kihívást a levelek kronológiájának megtalálása jelenti. Ez egy lassú, nyomozáshoz hasonlító munka, amely során félmondatokból, apró hivatkozásokból igyekszünk kikövetkeztetni, hogy az egyes írások mikor születtek, és hogyan követik egymást.
Lezajlott a levelek digitalizálása is, ami nemcsak a mi munkákat segíti, de műtárgyvédelmi szempontból is előnyös, hogy az ideérkező kutatók számára nem a védett és biztonságos körülmények között levő, érzékeny papírokat kell előszedni, hanem ezeket a magas minőségben digitalizált fakszimiléket, amelyek nagy felbontásúak, részletesek és szabadon nagyíthatók.
Mi a kutatás módszertana?
Ezek a levelek gyakran nehezen olvasható kéziratok, amelyeket először betűhűen átírtunk. A kritikai kiadásban a fakszimilék mellett ezek is szerepelnek majd, így válik a szöveg könnyen olvashatóvá, miközben a levelezés vizuális sajátosságai is megőrződnek. Az átírást követően metaadatokkal gazdagítjuk a szöveget, megpróbáljuk a levél tartalmából kikövetkeztetni a keletkezését, valamint minden apró részletet igyekszünk feloldani, megmagyarázni. Szenvedélyesen élvezem ezek megfejtését, hiszen olyan, mintha az ember bekerülne egy időkapszulába. Ezekből elkészül a levélhez tartozó adatlap, amely minden fontos információt tartalmaz. Ezek aztán mindenki számára nyilvánosan hozzáférhetők lesznek.
Miben áll egy kritikai kiadás jelentősége?
A kritikai kiadások a népszerűbb, szélesebb közönség érdeklődésére számot tartó kötetek létrejöttéhez elengedhetetlenek. Simon Jolán és Kassák Lajos kapcsolata két ember drámája a 20. század legturbulensebb időszakából, amely – mintegy levélregény formájában – sokak érdeklődését felkeltheti, viszont egy ilyen könyvhöz elengedhetetlen a levelek sorrendiségének felfejtése, datálása, valamint a hiányzó adatok felfejtése.
Hogyan árnyalja a levelezés ismerete a kettejük kapcsolatáról alkotott eddigi tudásunkat?
Kettejük viszonyának életrajzi jellegű, zamatosabb részeit jól ismerjük Vas István Nehéz szerelem című regényfolyamából vagy akár Nyáry Krisztián köteteiből. Ugyanakkor, ami számomra lényegesebb, hogy ezekből a levelekből válik világossá, hogy Simon Jolánnak milyen fontos szerepe volt alkotóként és szellemi társként is. Közös életük során, 1909-től kezdve a nő 1938-as öngyilkosságáig művészpárként léteztek, amellett, hogy Simon biztosította a hátteret Kassák számára, menedzselte az avantgárd alkotó karrierjét, ugyanakkor egyfajta értelmező szerepe is volt, Kassák emigrációban töltött időszaka alatt ő az, aki interpretálja számára a hazai kulturális és művészeti élet eseményeit.
Kapcsolatuk kezdetén Simon Jolán volt a műveltebb, kulturáltabb személy, ami a precízen megfogalmazott, gördülékeny írásbeliségű leveleiből is világossá válik. Ehhez képest Kassák írásai kezdetben rossz helyesírású, kevéssé kimunkált levelek.
Van a levelezésnek egy izgalmas nőtörténeti aspektusa is.
A történeti avantgárdban az egyes izmusok általában baloldali, emancipatorikus mozgalmak voltak, amelyben számos marginalizált vagy outsider figura, zsidó hátterű, homoszexuális vagy női alkotó volt, akikről kevés információ maradt fenn. A női alkotók gyakran performerek voltak, előadásaikkal, akcióikkal ugyan nagy hatást váltottak ki, azonban ezek csak ritkán és legfeljebb dokumentációként őrződtek meg az utókor számára. A levelezésben számos utalás van arra, hogy Simon Jolán sajátos előadóművész volt, aki elidegenítő hatásokat használva, különleges „üveghangon” recitált, gyakran 2-300 ember előtt.
Milyen hangnemben íródtak a leveleik?
Simon és Kassák is aszketikus, szocialista, munkásosztálybeli, külvárosi emberek voltak, akik nem érzelegtek. A kettejük közötti, illetve a családjukban megélt intimitást áttételes módon fejezték ki. Amikor a Kassák által nevelt galambcsaládokról írnak, sokkal lágyabb hangnemet engednek meg maguknak, én pedig azt feltételezem, hogy e sorokon keresztül tudták kifejezni az egymás iránti érzelmeiket. A levelek általában a praktikumról szólnak, azonban minél több levelet olvastam át, annál inkább láthatóvá vált a szeretetnyelvük is, ami leginkább az érdekes becézéseken érhető tetten. Simon Jolán sokszor „Majompáromnak” szólítja Kassákot, aki pedig „Kutyámnak” hívja élettársát.
Milyen szociológiai érdekességek derülnek ki ezekből a levelekből?
A korszak mintegy megelevenedik a levelekben, legyen szó akár a tbc pusztító jelenlétéről vagy a telefon elterjedéséről. Szintén izgalmas az emberek időhöz való viszonya, az, hogy egy találkozót olykor hetekre előre egyeztetnek. Máskor azoknak nincsen konkrét időpontja, hanem – a kávéházi életnek megfelelően – egy mai szemmel óriási időablakot adnak meg, mondjuk este hattól éjfélig terjedően, amelyen belül létrejön a találkozás. A levelezés legfontosabb elméleti hozadéka, hogy láthatóvá teszi: a nyilvánosságban való megjelenés, például egy avantgárd folyóirat publikálása vagy egy kiállítás létrehozása milyen szorosan összefüggött osztálykérdésekkel is. A két főszereplőnek szinte a nulláról kellett magát felépítenie művészként, ideértve a nyelvi, az anyagi, a kapcsolati és a műveltségi kérdéseket is.
Mennyire válik láthatóvá a levelezésben a Kassák körül felépülő hálózat működése?
A levelek szervesen illeszkednek a nemzetközi irodalom-, művészet- és sajtótörténetbe. Pontosan kiderül, hogy Kassák kikkel volt kapcsolatban. Olyan meghatározó külföldi alkotókkal, mint a dadaizmus alapítójával, Tristan Tzarával vagy a futurista Filippo Tommaso Marinettivel levelezett. Kassák, mivel a kevés némettudásán kívül nem beszélt idegen nyelveket, poliglott figurákkal vette körül magát, akik segítettek neki a levelek megírásában is. A kézírásokból ki lehet következtetni, hogy mely leveleket írta Németh Andor vagy Gáspár Endre. A levelekben számos műre történik utalás, ami az egyéb kutatásoknak is fontos adalékként szolgálhat.
A levelezésnek a magyar kultúrán túlmutató aspektusainak értelmezésére is vállalkozunk. 2022-ben a Közép-európai Művészettörténeti Kutatóintézet (KEMKI) és a PIM–Kassák Múzeum (azóta a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ része) közösen szervezte meg az ESPRit (European Society for Periodical Reserach) vándorkonferenciáját. Az esemény angol nyelven zajlott, de nagyon sok magyar kolléga is részt vett benne, és amelynek fő kérdése volt, hogy a periodikumok miként mutatták be, alakították, tartották fenn vagy éppen miként kritizálták, illetve értelmezték át egy adott közösség, közönség vagy régió hierarchikus viszonyait. Számos előadás foglalkozott ebből a szempontból az avantgárd lapokkal, így a Kassák által szerkesztettekkel is. Friss eredményünk, hogy megjelentettük a kelet-európai dadáról szerkesztett kötetünket a nagy múltú Brill kiadónál (Cannibalizing the Canon: Dada Techniques in East-Central Europe, szerk. Oliver A. I. Botar, Irina M. Denischenko, Dobó Gábor, Szeredi Merse Pál, 2024).
Hogyan válnak láthatóvá ezek a levelek?
A kritikai kiadás a következő időszakban részletekben, a jól elkülönülő egységek mentén fog megjelenni online, mindenki számára szabadon hozzáférhető módon. Dolgozunk azon is, hogy Simon Jolán tevékenysége jobban látható legyen, a helyére kerüljön, ennek érdekében szervezünk majd egy kiállítást, amely az ő életművét helyezi a középpontba. 2003-ban volt már egy ilyen kiállítás, amelyet Csaplár Ferenc rendezett, és amelyhez készült egy alapos katalógus. A célunk az, hogy Simon Jolánt önálló, a saját korában nagy hatást gyakorló művészként mutassuk be, aki egyúttal egy „avantgárd háztartás” központja is volt, amelyben egyszerre zajlott az élet újratermelése és a radikálisan modern művészet létrehozása.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
Forrás: Kultúra.hu
