Balácán 1906–26 között Rhé Gyula vezette az első feltárásokat, majd 1976-tól Palágyi Sylvia vezetésével kutatták a régészeti parkot; elsősorban a központi lakóépület igen látványos, reprezentatív tereit. A Villa Romana Baláca kiállítóhely 1984 óta várja a látogatókat. 2016-ban a legújabb tudományos technológiák segítségével újraindult a régészeti park leletegyüttesének kutatása.
Balácán több évszázad római kori épületmaradványai láthatók, a területen először veterán légiós katona telepedett le az 1. században. Ezt bizonyítják az ebből a korból származó régészeti leletek, köztük egy katonai öv (cingulum) csatja és egy légióra utaló feliratos edénytöredék.
A veterán katona önellátásra berendezkedett kisbirtoka a későbbiekben gazdag előkelők tulajdonába került, és a 2–3. században óriási kiterjedésű birtokkomplexummá nőtte ki magát, amely a pannon piacra termelte árut. Az ókori villagazdaság a keletről egyre gyakrabban érkező támadások ellenére is működött. Legnagyobb kiterjedése idején elérte az 56 hektárt, ekkor száz-százötven épület szolgálta a mezőgazdasági termelést és a lakók kényelmét. A közel tízhektáros birtokközpontot szabálytalan trapéz alakú fallal vették körül, jelenleg nagyjából ez a terület látogatható.
A központi lakóépület előtt egykor másik, szintén fűthető ház állt, amely valószínűleg a szolgálók és az őrség szállása volt, a helyiségei szűkek.
A központi házba 2400 négyzetméteres díszkerten át, széles lépcsősoron lehetett bejutni. Díszes előszoba fogadta az érkezőket, amelyből a folyosóval körülvett belső udvarba vezetett az út. A különböző helyiségek: a lakószobák, a félköríves záródású fogadótermek, a hálótermek, az étkezők, a konyha és a pince a körfolyosóról nyíltak.
A reprezentatív termekben mozaikpadló és díszes falfestmény fogadta az érkezőket: egyrészt hogy gyönyörködjenek bennük, másrészt hogy megtudják: vagyonos ember a vendéglátójuk. A szobák egy része fűthető volt, egy része nem, és az évszakok váltakozásának megfelelően használták őket.
A házat három évszázadon át lakták, közben többször átépítették, felújították. A 2. század közepén lezajlott szarmata–markomann háborúnak sokat köszönhettek a balácai régészek. A villa éléskamrája ugyanis a harci cselekmények következtében beomlott, és az új tulajdonos nem újíttatta fel, hanem raktárként hasznosította. Ennek folytán a teljes felszerelése fennmaradt. Egykor 16 malac lógott benne kampókra akasztva, és nagy gabonatároló hombárok is voltak itt. Görögországból, az Isztriai-félszigetről, Közép-Itáliából és Hispániából származó amforákban olajat, halszószt, bort és szárított gyümölcsöket őriztek. Az éléskamra leletei, akárcsak a rendkívül látványos, egész termeket beborító mozaikpadlók, a fal- és a mennyezetfestmények elképesztő gazdagságról (és ínyenc ízlésről) árulkodnak.
A mennyezetre stukkóminták kerültek, amelyeket körző és vonalzó segítségével előre felszerkesztettek a vakolatra, majd kézi festéssel készítettek el. Erről árulkodnak az egyenetlen vastagságú vonalak, minták.
A falakat mitológiai figurák, növényi és állati minták díszítették. A feltárások során előkerült falmaradványok a különböző korok eltérő festési technikáiról árulkodnak. Fehér és fekete alapra egyaránt készültek falfestmények.
A mozaikpadlók rendkívül változatos minta- és színgazdagságúak, geometrikus és növényi mintasorokon túl állatalakok is felfedezhetők rajtuk.
Az 1900-as évek elején feltárt mozaikrészleteket először a veszprémi múzeum raktárába szállították, majd a tihanyi kolostorban állították ki. Az 1976-ban újraindult ásatások során további mozaikrészleteket találtak, amelyeket újból összeillesztettek. 1984-től, a régészeti park megnyitása óta lehet őket megtekinteni.
A főépületen kívül is érdekességek várják a látogatókat. Feltárták a birtokos család temetkezési helyét, egy halomsírt, amelyet két évszázadon át használtak. A magtár kapuja három méter széles volt, az óriási épületben a saját célra szánt gabonát tárolták, a termény szellőzését a megemelt padló alatt áramló levegő biztosította.
A fürdőházat is nagy méretű falfestményekkel díszítették. A különböző hőfokú (hideg, langyos, meleg) medencék helyiségeit terrazzóval (öntött műkő, amelybe márvány-, gránit-, kvarc-, üveg- vagy fémzúzalékot kevernek – a szerk.) burkolták.
Herbárium, azaz gyógynövénykert is tartozott a gazdasághoz, és a korábbi fémmegmunkáló műhely maradványa is megtekinthető.
A régészeti park megnyitásakor külön épületben állították ki a Veszprém megye területén fellelt római kőmaradványokat, köztük egy Halimbáról származó delfines kút részletét, egy Minerva-oltár maradványait és egy faragott szarkofágot.
A balácai régészeti park gazdag leletegyüttese párhuzamba vonható a Seuso-kincsekkel, amelyek a balácai villagazdasághoz hasonló birtokon reprezentálhatták tulajdonosuk kiemelkedő vagyoni helyzetét. A szintén a Balaton környékéről származó Seuso-kincsekről Balácára látogatva is számos érdekességet tudhatunk meg.
Az MNMKK MNM Villa Romana Baláca, Római Kori Villagazdaság és Romkert áprilistól októberig várja az érdeklődőket.
Forrás: Kultúra.hu
