A Pilvax-előadás-sorozat minden hónapban izgalmas témákkal várja az érdeklődőket. A rendezvény célja, hogy előadásokon túlmutatva egy olyan teret biztosítson a múzeumba látogatóknak, ahol bátran kinyilváníthatják a véleményüket egy-egy aktuális témával kapcsolatban. Úgy tűnik, a küldetés sikeresnek bizonyult, a beszélgetés egyik résztvevője ugyanis külön kihangsúlyozta: azért jött el erre az alkalomra, „mert itt végre az irodalomtörténettől nem befolyásoltan filozofálhatnak bizonyos kérdésekről”.
Jókai Mór születésének kétszázadik évfordulója alkalmából a beszélgetések többnyire a szerző életműve köré csoportosulnak, ugyanakkor lehetőséget kínálnak arra is, hogy párhuzamot vonjunk a múlt és a jelen között.
A beszélgetést Márton Brigitta, az MNMKK PIM közönségkapcsolatok és rendezvényszervezési főosztályának munkatársa és Hirsch Máté múzeumpedagógus vezette. A programnak ezúttal is a Károlyi-palota hangulatos kerthelyisége adott otthont, ahol a résztvevők egy kört alkotva, oldott és barátságos légkörben oszthatták meg egymással a gondolataikat. A beszélgetés egy személyes hangvételű kérdéssel indult: ki miért érkezett erre az alkalomra, és milyen módon kapcsolódik Jókaihoz vagy a játékok világához? Néhányuk Jókai miatt érkezett, mások a reformkori játékok iránti kíváncsiságból, s akadtak olyanok is, akiket pusztán a közösségi élmény, valamint a Károlyi-palota megunhatatlan atmoszférája vonzott. Hirsch Máté maga is elárulta, személyes érdeklődése mellett mesterszakos diplomamunkája is épp a játékok témaköréhez kapcsolódott.
Ezt követően a PIM munkatársai korabeli játékokat ábrázoló fotókat osztottak szét a résztvevők között – olyan tárgyakat, melyeknek egy része a múzeum gyűjteményében is fellelhető. A képek kiindulópontként szolgáltak ahhoz, hogy a jelenlévők megosszák személyes emlékeiket, gyerekkori játékélményeiket vagy éppen a fotókon látható játékokról szerzett ismereteiket.
Az egyik fotón egy tarokk kártyapakli volt látható – Jókai talán legkedveltebb kártyajátéka. Hirsch Máté elmondta: az író még politikai írásaiban is szívesen élt tarokkal kapcsolatos hasonlatokkal, egy alkalommal például politikai mozgalmakat állított párhuzamba a játék szabályaival.
Mint kiderült, Jókai dísztagja volt több kaszinónak is: a komáromi, a kecskeméti, valamint a Széchenyi István által alapított pesti kaszinónak. Ezek az intézmények akkoriban szinte kizárólag tehetős férfiak számára voltak elérhetők – a belépési díj a pesti kaszinóba például 200 forint volt, ami a korszak viszonyai között igen magas összegnek számított. Összehasonlításképpen: Petőfi Sándor kétszer 150 forintért adta el a Petőfi-összest – ebből fedezte esküvőjének költségeit is. A kaszinók nemcsak a szórakozás, hanem a kulturált társalgás színterei is voltak, ahol a vagyonos réteg elmés beszélgetések közepette gyakran hatalmas összegeket játszott el.
A fotók között szerepelt többek között Lázár Ervin és Vathy Zsuzsa közös sakkórája, Ottlik Géza bridzsasztala, egy, a Süsü királyfiját ábrázoló bábu, egy udvaron játszó diákközösség, egy verses társasjáték, Tandori Dezső gombfocikészlete, valamint egy dominókészlet, amely dióhéjba volt rejtve – ez utóbbit Babits Mihály kapta ajándékba. A beszélgetés során szó esett arról is, hogy bár Jókai kedvelte a sakkot, nem volt különösebben ügyes játékos, bridzspartikat viszont rendszeresen szervezett és szívesen részt is vett hasonló összejöveteleken. Felidézték az is, hogy a reformkorban bevett szokásnak számított, hogy a felnőttek házi színházi előadásokat tartottak: szavaltak, bábjátékokat adtak elő – ilyen alkalmakat Petőfi és Jókai is gyakran rendeztek közös Dohány utcai otthonukban.
A program zárásaként a résztvevők kisebb csoportokba rendeződve olvashattak el és vitathattak meg különböző Jókai-regényrészleteket, amelyekben a szerző egy-egy játékot mutat be. A válogatásban szerepeltek pénznyereményre menő kártyajátékok, egy reformkori ivós játék – melynek lényege, hogy a játékosoknak egy talpatlan pohárból kellett inniuk, amíg végül az egész társaság ki nem dőlt –, továbbá szó esett a pünkösdi király nevezetű lovasversenyről, valamint egy kártyajátékról A jövő század regényéből, amely a 20. századi játékokat és azok szabályait vizionálja.
A felolvasott részletek izgalmas beszélgetéseket indítottak el: vajon élvezhető-e egy játék, ha közben csalunk? Volt, aki szerint a csalás lerombolja a bizalmat és elveszi a játék értelmét, míg mások úgy vélték, nem a győzelem, hanem maga az út, a játék folyamata és közösségi élménye a lényeg.
Felmerült az is, hogy napjainkban a társasjátékoknak önálló kultúrája van: társasjátékestek, klubok jöttek létre, és míg a reformkorban a játék sokszor a pénzkeresésről és -költésről szólt, ma sokkal inkább az élmény, a kikapcsolódás és a közösségi együttlét áll a középpontban. A társasjátékok térnyerése – hangzik el a beszélgetés során – főként a Covid-időszaknak köszönhető, ugyanis az emberek unaloműzésképp elkezdték felfedezni a társasjátékokban rejlő értékeket.
Hirsch Máté a beszélgetés zárásaképp egy érdekes párhuzamra hívta fel a figyelmet: míg ma már tudjuk, hogy a szerencsejáték könnyen függőséget okozhat, addig a reformkori társadalomban kifejezetten elvárás volt, hogy a vagyonos férfiak ilyen játékokban részt vegyenek – ugyanakkor nem szabadott túlzásba esniük sem a rááldozott pénzösszeget illetően.
Forrás: Kultúra.hu. Fotók: Csiki Vivien / Kultúra.hu
