A Szecesszió Fesztiválja alkalmából szervezett séta nem is kezdődhetne más építésszel, mint Lechner Ödönnel. Magyar kezdeményezésre jelölték ki éppen június 10-ét a szecesszió világnapjának, ugyanis ezen a napon hunyt el a magyaros szecesszió nagy mestere, de nemcsak ő, hanem Antoni Gaudí katalán építész is. Ezen a napon immár tizenkét éve szerveznek világszerte programokat a századforduló egyedülálló művészeti irányzatához kapcsolódóan. Jó ideje egy kijelölt tematika mentén rendezik az eseményeket, idén a szín volt a hívószó. Ez igencsak hálás témának bizonyult, hiszen az art nouveau közismert a gazdag színvilágáról.
1901-ben, a Hold utcában épült fel Lechner Ödön és Baumgarten Sándor egyik legismertebb épülete, a Postatakarékpénztár, amely korának egyik legolcsóbb és leggyorsabban elkészült középülete volt. 1897-ben bontották el erről a területről az Újépület néven elhíresült óriási laktanyát, és a helyére új utcákat, házakat húztak fel. A város adókedvezményt ajánlott azoknak a befektetőknek, akik 1906-ig beépítik a megszerzett telkeiket. Természetesen mindenki kapva kapott az alkalmon, és a kijelölt határidőig minden környékbeli épület elkészült. Ezek sorába tartozik a Postatakarékpénztár is, amelyen a halványsárga téglafelületeken kívül az aranysárga és a zöld szín hangsúlyos. Különösen a banképület teteje lett élénk: zöld és sárga Zsolnay-mázas cserepek fedik, ráadásul aranyszínű sárkányos tetőelemek is díszítik. Az aranyló mázas kerámiák az egész épületet behálózzák, akárcsak a homlokzat tetején elhelyezett kaptárak felé mászó méhek hada. A falakra Róth Miksa mozaikjai kerültek, ezúttal visszafogott méretben és színvilágban. Új technikát alkalmazott itt a híres mozaik- és üvegművész: a vakolatba süllyesztette a mozaikmintákat. Az eljárás rendkívül tartósnak bizonyult, jóval inkább, mint a vakolat.
Szintén 1901-ben épült fel Kőrössy Albert Kálmán tervei alapján a Walkó-ház az Aulich utcában. Kőrössy e korai épületén a historizmus találkozik a szecesszióval: állat- és emberfigurák sokasága látható a viszonylag szűk telekre épült lakóház homlokzatán, amelynek tetején Éva bibliai alakja tűnik fel Zsolnay-féle festett csempéken. Az épületre álmodott édenkertbe nem csupán az első asszony, hanem mindenféle állat, többek között bagoly, béka, mókus és páva is felkerült, látványuk igazi örömet szerez az épület díszeire felfigyelő járókelőknek.
A Vidor Emil által tervezett Honvéd utcai Bedő-házban évekig működött a Magyar Szecesszió Háza, amely nem is kerülhetett volna autentikusabb helyszínre. Bedő Béla rézbányák és gyárak tulajdonosa volt, vagyonát ingatlanokba fektette, s a legkisebb háza és egyben otthona is volt a Vidor Emil által tervezett épület. Bedő műgyűjtő is volt, kivételes ízlésének megfelelően a ház berendezését is megterveztette az építésszel. Az épület kívülről a francia és a belga szecesszió jegyeit viseli magán, erősen aszimmetrikus, fantáziadús kialakítású. Zsolnay-majolika díszítőelemek láthatók rajta, amelyek csodás színekben pompázva idézik fel a természet szépségét.
A legenda szerint Hajós Alfréd, akinek az irodája a közeli Báthory utca 5. számú épületben volt, az ablakából látta a készülő Bedő-házat, és többször át is futott az építkezőkhöz, hogy hagyják abba a munkát, annyira nem tetszett neki. Ehhez képest a későbbiekben ő is tervezett szecessziós épületet, igaz, inkább a bécsi geometrikus irányzatot követte.
A Báthory utcai ház tervezője Alpár Ignác volt, aki az ifjú Hajóshoz hasonlóan szintén a modern irányzat ellenzője volt. Bár épülete inkább historizáló elemeket tartalmaz, tagadhatatlanul őt is megérintette a szecesszió újító szelleme.
Az épületbe belépve a díszes padlója vonja magára a figyelmet. A századfordulós házak burkolatai több mint száz éve vannak használatban, ennek ellenére még mindig jó állapotban szolgálják a ház lakóit és az ide betérőket. Legyen szó cementlapokról, metlachi-, azaz kerámiaburkolatról, egybeöntött cementburkolatról vagy kőpadlóról, mindegyik szépségben és épségben állja a sarat a budapesti lakóházak többségében, így a Báthory utca 5.-ben is.
A Honvéd utca távolabbi szakaszán ismét találkozhatunk Vidor Emil élénk színhasználatával: az építészről elnevezett Vidor-ház homlokzatát tarka üvegmozaikok díszítik. Az egész utcányi lakótömb, melyet egy nagybefektető rendelt meg, korábban sokkal díszesebb volt, mára azonban csupán egyik épületének a homlokzatán láthatók az art déco világához közel álló geometrikus motívumok és a homlokzat tetején egy középkori lovagot ábrázoló színpompás csempekép.
Az Atlantica Tengerhajózási Rt. sikeres vezetője, Pollacsek, később Polnay Jenő exkluzív, extravagáns megjelenésű és kivitelű lakóházat álmodott meg a maga és cége számára. 1911-ben Fodor Gyulát kérte fel, hogy álmodja meg a házat, amely egy saroktelek révén a budapesti átlaghoz képest jóval nagyobb alapterülettel rendelkezett. Fodornak nem volt építészdiplomája, de építőmesterként számos bérházat tervezett. Mély rózsaszín csempe fekete-fehér kockás csíkokkal, halványkék mintás padlólapok, festett üvegablakok, gyönyörű kovácsoltvas korlátok, kapuk, a lépcsőházban faragott domborművek: az elegáns megjelenés minden apró részletében a sikerről, a vagyonról mesélt. Polnay az első emeleten élt négy gyermekével, akiknek mind saját szobájuk volt, és még külön játszószoba is rendelkezésükre állt, a sikeres vállalkozó pedig három szalonja közül választhatott, hogy melyikben fogadja a vendégeit. A kereskedelmi tengerhajózás rendkívül jövedelmező üzletnek számított akkoriban, minden szeglet ezt bizonyítja e gyönyörű épületben, amely szerencsés módon a mai napig fennmaradt.
Fodor Gyulához fűződik egy másik Falk Miksa utcai épület megtervezése és kivitelezése is, neve a homlokzaton olvasható. Balla Henrik százhalombattai téglagyáros befektetési szándékkal vásárolta ezt a területet, amelyre exkluzív megjelenésű lakóházat építettek. A Falk Miksa utca 13. szám alatti ház gyönyörű rézkapuja (amely jelenleg feketére van festve), lépcsőházának márványburkolata, a kapu feletti festett üvegablakok, a domborművek mind az eleganciáról, a fényűzésről szólnak, és „élő” bizonyítékai a szecesszió rendkívül gazdag szín-, forma- és anyaghasználatának.
Az MNMKK Iparművészeti Múzeum „Mennyi szín és furcsaság az élet” – Színek és hordozóik a szecesszió építészetében elnevezésű városi sétáját Hutvágner Zsófia, az Iparművészeti Múzeum muzeológusa vezette.
Fotók: Budai Kriszta / Kultúra.hu
