Horváth Hilda művészettörténész – aki egyúttal A mi szecessziónk című tárlat kurátora is – válogatta a múzeum hatalmas adattárának gyűjteményéből az itt bemutatott kis méretű, sokszorosított lapocskákat, amelyeket a könyvtábla belsejére ragasztanak a tulajdon védelmében. Mindegyiken látható egy pici kép, a kötet tulajdonosának neve, valamint az ex libris szó, amelyet kiválthat az XY könyve avagy könyvjegye, illetve az ex bibliotheca felirat.
A könyvnyomtatással szinte egy időben készültek az első ex librisek. A legrégebbiek címeresek voltak, amikor még csak a leggazdagabbak rendelkeztek könyvtárral. Később a tematika kibővült. Lényegében minden szerepelhet rajta, ami a tulajdonoshoz kötődik: emblémák, allegorikus jelenetek, különféle tárgyak (főként könyvek), tájak, sőt egyszerű betűkompozíciók is. A 19–20. század fordulójától már nem feltétlenül ragasztották könyvekbe, inkább gyűjtötték ezeket a tulajdonjegyeket. Csere céljából készíttették őket, olykor akár a legnagyobb művészekkel.
Az MNMKK Iparművészeti Múzeum rendelkezik a világ egyik legnagyobb ex libris gyűjteményével. Ez főként három gyűjtőnek köszönhető: dr. Soó Rezső (1903–1980) botanikus professzornak, Rozsnyay Kálmán (1872–1948) író, színész, grafikus „életművésznek” és Kühnemann Viktor (†1915) mérnöknek.
