Csoóri Sándor az iszkázi Nagy László Emlékház avatásának ünnepén
Nagy László 100
| 1984. április 10.
| 2024.779.3.3
„Már a szoba tükrében nézi magát a dzsungel,
zöld hiuság, buja hit, levelenként előbbre
tolakvó bizonyosság – hátrálna tőle a tükör,
a rámába tűzött fácántollat iszonyat rezgeti
madarász-lelkem címere leszédül onnan hamar,
s a kíntól recsegő feszület már álma a puha mohának…”
– így siratta el szülőházát, s jósolta egyben a paraszti életforma végét A Zöld Angyal (1965) című hosszúversében Nagy László. Életem (1974) című életrajzában is így ír: „Most éppen eredetemhöz érkezem. Ahogy szoktam, körüljárom a rozoga házat, megszimatolok mindent. Megrugdosom, forgatom a sok lomot, nézegetem a kamragerendán a csorba és üres fecskefészket. (…) Már leselkedik a természet a réseken át. Zöld huzat, az örökkévalóság lelke dúdol halkan.” Mégis elkezdődött halála után a romos ház felújítása. A szervezetek, intézmények és magánszemélyek összefogásával létrehozott emlékházat 1984. április 10-én, a Költészet napja megnyitásaként avatták föl. A szervezők, a Veszprém Megyei Tanács és Kerta Község Közös Tanácsa (mely alá ekkor Iszkáz is tartozott), az Országos Műemléki Felügyelőség, a Magyar Írók Szövetsége és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése képviselői, valamint bolgár vendégek emlékeztek a költőre a ház udvarán rendezett ünnepségen.
A család, a közönség, a résztvevők és a fotósok gyűrűjében álló Csoóri Sándor az Írószövetség költői szakosztálya elnökeként beszélt Nagy Lászlóról. Csoóri, akire erősen hatott Nagy költészete, emberi tartása, és több esszét írt művészetéről, a költőtárs fájó hiányát, jelentőségét és a meghatározó iszkázi környezetet emelte ki: „Itt, ezen a valamikori paraszti udvaron állva, nem hallgathatom el, hogy Nagy László költészetét ez a világ szívében megépült otthona segítette kifejlődni. A ház már csak ezért se tűnhet el többé látókörünkből. Az utak ettől a háztól vezettek a mezőre, az égbe, a mesékbe, a temetőbe, a Somlóra, a Bakonyba, a hóviharok fehér lakodalmába, tovább a világ országaiba és tengereihez. Amikor megtudtam, hogy az avatóünnepségen, szinte előhangként Berek Kati a Menyegzőt mondja el, valami titkos elégtétel öröme futott át rajtam: hallja meg az udvar földje is, hova jutott el róla a botozó fiú; hallja meg a Somló, a Ság, hogy az itthon tanult szavakból: a pacsirta, a násznagy, a lótajték, a köszvény, a püspökpalást és még a többi hatvan-hetvenezer szóból micsoda széttörhetetlen, sosem volt nyelvet ötvözött össze!” Nagy László háza címmel a teljes beszéd elolvasható a DIA oldalán, ide kattintva.
Ismeretlen felvétele, negatívkocka
MNMKK PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár
