Nagy László Boldogságtöredék című beszédének gépirata
Nagy László 100
| V. 6443/82
Nagy László kéziratos hagyatékában fennmaradt egy Boldogságtöredék című, datálatlan beszéd. A szövegből kiderül, hogy egy Kondor Béla iránti (tervezett) baráti tisztelgés alkalmából íródott nem sokkal Kondor halála után. A beszéd mindazonáltal feltételezhetően nem hangzott el, legalábbis a korabeli sajtóban semmi nyoma nincs ilyen estnek, s az Adok nektek aranyvesszőt című kötetben is kéziratból közölték.
A címében Kondor Béla első verseskötetét megidéző szöveg kulcsmondata így hangzik: „A Kondori festészet s költészet nem kiegészíti, hanem föltételezi egymást.” Ezt a gondolatot Nagy László már az Élet és Irodalom 1970. június 18-i számában, Kondor Béla három verse elé írott bevezetőjében is megfogalmazta. Nagy László kéziratában vall még Kondorral való barátságáról, akinek William Blake iránti rajongására is utal, hozzá hasonlítva a magyar festő-költőt. Ez azért is érdekes, mert saját korában Blake költői munkái ismeretlenek voltak, s „csak” mint rézmetszőt és könyvillusztrátort tartották számon, költészetének jelentősége a XX. században lett ismert. Ami Kondort illeti, Boldogságtöredék című kötetét a hivatalos irodalom értetlenséggel fogadta, s képzőművészeti tevékenysége melléktermékének tekintette.
MNMKK PIM Kézirattár
