Federico García Lorca – Nagy László: Bernarda Alba háza
Nagy László 100
| 1975
| V. 6382/23
„Erőfeszítéseim sikeresebbek, ha a más nyelvű verset testvéri kihívásnak tekintem, mely költői önérzetemet érinti, de igazából a magyar nyelvet készteti próbatételre.” – írja Nagy László 1975-ben.
A drámafordítást a költő a szolnoki Szigligeti Színház 1976-os bemutatójához készítette, Horváth Jenő rendező felkérésére (ugyanebben az évben készült el egyébként Somlyó György fordítása is). Naplója szerint 1975 júliusában kezdte el a fordítói munkát és közel három hét alatt, augusztus közepére készen is lett vele. Megemlíti a mű első, András László általi 1955-ös fordítását is, tehát ennek ismeretében magyarítja a szöveget. Ezzel ellentétben gyakrabban használ tájnyelvi szavakat, ezzel is magyarabbá és vidékibbé (népiesebbé) varázsolva a drámát az eredeti spanyolhoz képest.
A Lorcát már fiatal korában olvasó, Cigányrománcait az 1960-as évek elején lefordító (azokat 1976-ban önálló kötetben megjelentető) alkotó költői nyelve a várakozásoknak megfelelően magas színvonalon hívta elő a lorcai duendét. A szolnoki bemutató sikert aratott, ahol a színészek is nagy kedvvel ízlelgették az új fordítás szavait. Nem elvethető gondolat, hogy a fordítás nyomán vette tervbe a költő, hogy majdan önálló drámai művet is alkotni fog, erre azonban már nem jutott ideje.
MNMKK – PIM Kézirattár
