József Attila!
Nagy László 100
| keltezetlen
| V. 5874/2
Nagy László József Attila! című himnikus ódája az Új Írás 1962. decemberi számában jelent meg, benne Nagy László mint költőutód a hitetlenség és a reménytelenség állapotában a példaképhez, József Attilához fordul, megváltást várva könyörög hozzá, megidézve tragikus sorsát úgy, hogy szinte szakrálissá magasztosítja a versben. A költemény ars poetica is, benne tükörré formálódik a költőelőd élete.
A lírai én az emberben a művet, a műben az embert kutatja, kiemelve József Attila halálát, megváltást várva tőle: „Hogy el ne jussak soha ama síkra: / elém te állj.”
A vers erős intertextuális párhuzamokat von: megtalálhatók benne az Ars poetica, a Nagyon fáj és a Reménytelenül című József Attila-versek szószerkezetei, illetve az olyan József Attila által gyakran használt motívumok, mit az éjszaka, a rend, a törvény, a csont.
A kézirat egyetlen javítást sem tartalmazó autográf tintaírású tisztázat, mely vizualitásában, a rövid és hosszú sorok váltakozásával, felkiáltó- és kérdőjelekkel teletűzdelve maga is műalkotásként jelenik meg.
MNMKK – PIM Kézirattár
