Látogatóban Nagy László és Szécsi Margit költőknél, zuglói otthonukban
Nagy László 100
| 1966. április 26.
| 2024.614.1.
Egy szinte észrevétlen, finom kézmozdulat a kép közepén, az arcok között félúton: ez teszi bensőségessé ezt a Szécsi Margitról és Nagy Lászlóról készült kettős portrét. Mindketten előrefelé néznek, és az egymással párhuzamos, derűs tekinteteken, vidám arcokon túl a kezek is sajátos formába rendeződnek. Szécsi Margit és Nagy László 1951-ben találkozott először és 1952-ben össze is házasodtak, később pedig Szécsi több kötetét is Nagy illusztrálta. A két művész között meghitt kapcsolat volt, amiről az egymásnak írt leveleik is tanúskodnak: „Aranyosom! Hanyag voltál és nem is tudod, milyen izgalmat okoztál. Ismételten bebizonyosodott, hogy rühelled a prófétaságot, a levélírást. Őrjítően hiányzol, ez itt a baj” – írta a feleségének Nagy László. Roland Barthes a szüleiről készült egy fénykép kapcsán írta, hogy a képpel együtt egyszer majd eltűnik „nemcsak az »élet« (hiszen élő volt egykor, aki a kamera előtt állt), hanem olykor – hogy is mondjam? – a szeretet”. Azért talán mégis vannak képek, amelyek, ha nem is őrzik meg, de legalábbis, a maguk tökéletlen módján, tanúskodnak az egykor volt szeretetről.
Molnár Edit felvétele, 18,2 x 24 cm
MNMKK PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár
