Nagy László sétabotja
Nagy László 100
| 2024.74.1.
Nagy László által készített, sötétbarna színű, fából, végén réz gyűrűvel készült sétabot.
Nagy László 10 éves korában, 1935-ben kapott csontvelőgyulladást. A csöglei orvos nem ismerte fel a bajt, így a pápai orvosok már amputálni akarták a fiú lábát. A pesti Verebély-klinikán sikeresen megműtötték, de 1935 novemberében ismét ágynak esett. Decemberben újra megműtötték, de talán idegeket sértettek meg, lábát csak behajtani volt képes, kifeszíteni nem, így járógép használatára kényszerült. Közben Pesten átesett a skarláton is. Édesanyja lábát lilomlevéllel gyógyította. Később a devecseri kórházban is feküdt, elektromos kezelést kapott.
Ágh István elmondása szerint ezt követően már fiatalkorától kezdve bottal járt. A botokat ő készítette saját magának, többnyire somfából. A sétabotok használata már hozzátartozott a járásához. Az óbudai ház pincéjében berendezett egy műhelyt, ahol a fa megmunkálásával foglalkozhatott. A faragásokhoz (pl. lovak) gyűjtötte/találta a fákat, ajándékba is kapott néhányat, amellyel dolgozni tudott.
Vasy Géza, monográfusa szerint a költő „Állandóan időhiánnyal küszködik ebben az értelemben, hiszen a vershez kell az életélmény, az élet viszont gátolja az írást, másrészt nem lehet folytonosan verset írni sem. Egyetlenegy munka van, amit magasra értékel a költői mellett, s ez a fúrás-faragás, a farigcsálás. Ehhez sincs elég ideje, s főként játékként, az idegfeszültség levezetéseként űzi. Szigligetre mindig visz magával faragnivalót s szerszámot is, s keresi a megszáradt gyökereket, fákat az ottani kertben s máshol is.”
MNMKK–PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár
