Nagy László: Szécsi Margit portréja
Nagy László 100
| 2020.195.1.
Szécsi Margit és Nagy László 1952-ben házasodtak össze, mind a ketten költőként lettek elismertek. Nagy a Képzőművészeti Főiskolán kezdte tanulmányait, de miután a költői pályát választotta sem mondott le a rajzolásról, bár versei írása közben keletkezett rajzai csak halála után váltak hozzáférhetővé a nagyközönség számára. Élete során illusztrálta Dylan Thomas verseit, az Élet és Irodalom szerkesztőjeként pályatársairól rajzolt portrékat a lap számára, emellett felesége, Szécsi Margit köteteinek egy része az ő illusztrációival jelent meg.
Ez a kisméretű ikon valószínűleg az 1960-as évek végén készülhetett, egy az egyben ugyanaz a kompozíciója, mint az 1967-ben megjelent Új Heraldika című Szécsi kötet borítójának, amely egy rézkarc reprodukciója. A családi hagyatékban több vázlatrajz is fennmaradt, ami arra enged következtetni, hogy Nagy tudatosan alkotta meg felesége portréját több technikával is. Az ikon aranyozott háttere előtt Margit kitekint cigarettázás közben, miközben a háttérben egy szárnyas ló – Nagy egyik kedvelt motívuma – legelészik az aranyló mezőkön. A kimerevített pillanattal Szécsi Margitot múzsájaként és szerelmeként festette meg az utókor számára.
MNMKK PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár
