Nagy László: Variola véra
Nagy László 100
| 1972
| Szigliget
| 3486
A vers az emberiség egyik leginkább pusztító, legvirulensebb ragályáról, a fekete himlőről szól, a cím is ezt jelenti. Születésének aktualitását az adta, hogy ekkor (1972 februárjában) tört ki az utolsó európai himlőjárvány az akkor még Jugoszláviához tartozó Koszovóban. Az alcím szerinti „zarándok”, aki a himlőt „repülőn vitte Koszovóba” Ibrahim Hoti gabonakerekedő volt, s egy mekkai zarándoklatról tért haza fertőzötten.
A járványban, mely májusig zajlott le, több mint 180-an fertőződtek meg hivatalosan, a mortalitás több mint 20%-os volt. A húsvétkor írt költemény születésekor tehát még zajlottak az ezzel kapcsolatos események déli szomszédunkban, ahol végül több mint 17 millió embert oltottak be ekkoriban. 1978, a költő halálának éve óta nem volt a világon feketehimlő-járvány.
A szöveg történeti-kozmikus távlatokba helyezi a témát. Egyrészt utal az 1448-as II. rigómezei ütközetre, ahol Hunyadi János csapatainak nem sikerült II. Murád szultán serege felett győzedelmeskednie, és amely döntő lépés volt az iszlám tartós balkáni jelenlétének megvalósulásához. Másrészt utal a jövőre is: vajon mi következhet a fertőzött világmindenség pusztulása után? A vakság, a kilátástalanság motívuma visszautal a betegség egyik leggyakoribb következményére.
A vers utolsó két versszakát a költő felvette Vakuló gömbök címmel Versben bujdosó ciklusába, így teljesen elfedve a keletkezés eredeti kontextusát. A költő fia, Nagy András publikálta a teljes szöveget a Hitel 1999. júliusi számában egy versfüzetből származó piszkozatból. Ezt a tisztázott kéziratot Móricz Zsigmond egykori „mindenesének”, a pályatárs Kopré Józsefnek (1919–2000) ajánlja a költő.
MNMKK – PIM Kézirattár
